jövedelemosztozkodás, hanem a fejlett ipari országokban is.  
    
A szakértők szerint a jövedelemelosztási problémák súlyos versenyképességi gondokat okozhatnak. Ezért a megoldás sürgető lenne, bár – mutatott rá – minden szereplő

számára megfelelő megoldást még a világ egyetlen országában sem tudtak kialakítani.
   
Fórián Zoltán példákat sorolt. Szlovákiában az erőfölénnyel való visszaélést törvénnyel kívánták meggátolni, ám ez nem működött. Lengyelországban a Polgári

törvénykönyvben rögzítették, hogy milyen szerződéseket kell kötniük az élelmiszer-előállítóknak, illetve -forgalmazóknak, ez sem vezetett eredményre. Romániában a

szakminiszter hasonlóan a magyar próbálkozáshoz megállapodást kötött a kereskedőkkel, ám ez sem működött.
   
A hazai előállítású áruk – a kutatók szerint – az üzletek polcain akkor jelennek meg nagyobb mennyiségben,  és akkor lehet jelenlétüket magas szinten garantálni, ha a

fogyasztók tudatosan választják a hazai termékeket. Ehhez pedig megfelelő kommunikációra, nyilvánosságra van szükség – mutatott rá az üzletág igazgató.
    
Fórián Zoltán szerint törvényszerű volt, hogy a magyar élelmiszer etikai kódexet sem lehetett bevezetni, noha – jegyezte meg – szakmailag igen magas színvonalú munkát

végeztek a kódex megalkotói. A szakember úgy fogalmazott, hogy az üzletláncok nagy lobbierejével csak egy hasonló nagyságú lobbierőt szembeállítva lehet eredményt

elérni.
  
Fórián Zoltán közölte: jelenleg az élelmiszeripari termékek hasznából 70 százalékban a kiskereskedelem, 20 százalékban a feldolgozók, 10 százalékban pedig a termelők

részesülnek. Kívánatos volna – tolmácsolta a termelők és a feldolgozók véleményét a szakember -, ha ezt a hasznot paritásos alapon egyharmad-egyharmad-egyharmad

arányban osztanák el a termékpálya szereplői között.

Forrás: MTI