Ligetvári Ferenc kifejtette: a kormány 2 évvel ezelőtt meghirdetett egy 40 ezer hektáros öntözőterület bővítési tervet, ám mindebből máig sem valósult meg semmi. Pedig az éghajlatváltozás nyomán kevesebb a Kárpát-medencébe lehulló csapadék, mint korábban és az éves megoszlás is kedvezőtlen, gyakran hirtelen alázúduló esők formájában jelenik meg, ami bizonytalanná teszi a növénytermesztést.
    
Szükség lenne az öntözési kultúra gyorsabb elterjesztésére, ám megfelelő ösztönzők hiányában még a meglévő berendezések egy része is kihasználatlan – tette hozzá.
   
A mezőgazdasági termények 20 százaléka kerül ki a művelés alig 2 százalékára kiterjedő öntözött területről, miközben az ágazatban foglalkoztatott, hozzávetően 200 ezer ember többségének munkája kötődik valamilyen formában az öntözéshez – mondta a professzor. Az öntözés azonban nem csak hektáronként 1,5 millió forintos beruházást, hanem nagyfokú szervezettséget is igényel. A tapasztalatok szerint azonban az egy-egy öntözőtelephez tartozó gazdálkodok sok esetben nem tudnak hatékonyan együttműködni.
   
Ligetvári Ferenc szerint különösen az Alföldön lenne indokolt az öntözés kiterjesztése. A Homokhátságban ugyanis már meg is indult egy elsivatagodási folyamat, amit a kertészeti ágazatban csak mesterséges vízutánpótlással lehet ellensúlyozni. Jó lehetőséget kínálna ehhez a szennyvizek hasznosítása az agrárágazatban. Kecskeméten például évente 8,2 millió köbméter vizet vesznek ki az alsóbb rétegekből a város ellátására, ebből 6 millió köbméternyi mennyiséget szennyvízként elvezetnek a Tiszába. Holott az értékes tápanyagokat tartalmazó szennyvizet a mezőgazdaság hasznosíthatná – magyarázta.
   
Hozzátette: a zöldségtermesztés mellett egyebek mellett energianövény ültetvények öntözésére lehetne befogni. Az innen kitermelt nyesedékfából pellet állítható elő, amit pedig gáz helyett használhatnának fel közintézmények fűtésére – hívta fel rá a figyelmet Ligetvári Ferenc.

Forrás: MTI