Az ország erdőterülete, Trianon óta, mintegy 800.000 hektárral nőtt, s jelenleg is gyarapodik. A nemzeti, majd az EU-s támogatások eredményeképpen ennek mértéke, évente mintegy 15.000-20.000 hektár. (A kétmilliomodik hektár magyar erdőt 2006. novemberében adta át Ópusztaszeren Gráf József agrárminiszter.)
Nem igaz tehát az a vélekedés, miszerint hazánkban erdőirtások történnének, s az erdőterület csökkenne – olvasható az MGSZH Erdészeti Igazgatóság közleményében.
 
A magyar erdőkben csak erdőgazdálkodási tervek (körzeti, üzemtervek) birtokában lehet gazdálkodni. E tervek közepes és hosszú távra tartalmazzák a társadalom elvárásaival összhangban megfogalmazott irányelveket, melyek garantálják, hogy ahol eddig erdő állt, ott meg is maradjon. Az erdőgazdálkodási tervek betartása felett az erdészeti hatóság őrködik.

A fenntartható erdőgazdálkodás gyakorlata szerint az erdőkből nem kerülhet ki több faanyag évente, mint amit a természet pótol. Az éves faanyagkivétel mintegy 7 millió köbméter, mellyel szemben a magyar erdőkben közel 14 millió köbméter növekszik, vagyis erdeink faanyagtartaléka évente több millió köbméterrel nő.

Mi ennek az oka?

Vannak erdőterületek, ahol a természeti értékek, a talaj-, a víz- és egyéb védelmi célok, valamint gazdálkodási megfontolások miatt a fakitermelés – területi kiterjedése, időbeli végrehajthatósága, technológiája – korlátozott. E korlátozásokat a társadalom érdekében jogszabályok írják elő.
Mintegy 6500 hektáron a természeti folyamatokat megközelítő eljárással, az úgynevezett szálalással folyik a gazdálkodás, amelynek eredményeként az adott területet folyamatosan erdő borítja.
40 ezer hektárnyi erdőterületen az erdőkben faanyagtermelés nem folyik, ezekben kizárólag a természet erői uralkodnak.

Gyakori vélekedés, hogy a magyar erdők sokfélesége (biodiverzitása) csökken, természetvédelmi értékei sérülnek, elsősorban a gazdálkodást okolva ezért.
A tények mást mutatnak.

Az erdők megújítása mintegy 50 százalékban (évente körülbelül 10.000 hektáron) a természeti folyamatokra, az erdőállományok önmegújító képességével történik, melynek során megmarad az idős állományok fajgazdagsága, megőrződik genetikai állományuk, illetve azok változatossága.
A magyar erdők kétharmadát – a nem erdő termőhelyen végzett nagyarányú gazdasági és védelmi célú erdőtelepítések ellenére – őshonos fafajok alkotják.

Többek között ez teszi lehetővé, hogy az ország védett területeinek mintegy 47 százalékán erdő áll, ami az összes erdőterület 21 százaléka. Amennyiben a NATURA 2000 területeket is figyelembe vesszük, akkor ez az érték mintegy duplájára nő.

A hivatásos természetvédelem tehát partnerekre talált az erdőgazdálkodókban, erdész szakemberekben, s együtt igyekszik megvédeni az európai országokhoz képest természeti értékekben és fajokban kimagaslóan gazdag magyar erdőket.

Kiadó: Országos Erdészeti Egyesület

Forrás: MTI