A kávé 2 hét alatt 20 százalékot drágult, a kakaóval is több mint 20 százalékkal magasabb árakon kereskednek, mint február elején, a gabonák soha nem látott csúcsra emelkedtek, és az olaj ismét a 100 dollár/hordós szint felé vette az irányt. A dolog szépsége, hogy az úgynevezett "soft commodity"-knél, mint például a kávé vagy a kakaó, még csak nem is történt semmilyen fundamentális változás, ami ilyen mértékű emelkedést megalapozhatna. Szójából, bár jó volt a termés, a növekvő kereslet következtében a készletek idén várhatóan csökkenni fognak, ami alátámasztja az újabb és újabb alapok betörését ebbe a piaci szegmensbe.

Az árupiacon most talán a búza a legérdekesebb termék. Az elmúlt két év rossz termése s a folyamatosan növekvő kereslet a második világháború óta nem látott alacsony készletszintet eredményezett. Így talán nem is olyan meglepő, hogy a búzabefektetők idegesek. A termelők csak igen magas árak mellett hajlandóak megszabadulni a terméstől, míg több ország korlátozta vagy teljes mértékben megszüntette az exportot az élelmiszer-ipari infláció megfékezése érdekében. Ennek következtében a kínálat még szűkösebb. E szituáció természetesen az árakban is tükröződik, a búza még soha nem volt ilyen drága.

 A folyamatos emelkedésnek köszönhetően a chicagói tőzsde a múlt héten arra kényszerült, hogy az eddigi napi limitet megkétszerezze, így az árfolyamok a búza piacán már napi 60 pontot (5 százalékot) is emelkedhetnek vagy csökkenhetnek a korábbi 30 pont helyett. Ez a határidős árupiacon kiemelkedő elmozdulásnak számít a többszörös tőkeáttétel következtében. A limit módosítása az alapletét megemelésével párosult, ami több kisbefektetőt, aki már korábban is a búzaár csökkenésére számított, pozíciói zárására, azaz vásárlásra kényszerített. Ezeknek a szélsőséges árfolyamoknak az elérése így nemcsak fundamentális, hanem technikai okokra is visszavezethető. A jövőbeni árfolyam meghatározásánál ezért érdemes lehet a technikai elemzésre nagyobb hangsúlyt helyezni.

Míg tavaly év elején még kevesebb mint 5 dollár volt a búza vékája, addig idén februárban az árfolyam egészen 11 dollár 50 centig emelkedett, a bika tehát egyértelműen itt van. Hosszú ideig szűk sávban, alacsony szinten kullogott az árfolyam, majd ez a sáv feljebb került és némileg kiszélesedett. Ezután a következő ugrások időben már egyre közelebb kerülnek egymáshoz és az emelkedések is egyre hevesebbek.

Általánosságban elmondható, hogy jócskán megemelkedik a volatilitás. Az ilyen típusú exponenciális emelkedésnek előbb-utóbb vége kell hogy szakadjon, hiszen ez a növekedési ütem nem tartható fenn hosszú távon. A trendforduló egyik jele lehet egy magas kiszúrás felfelé, amely után az árfolyam leesik. Ilyen alakzatot láthatunk a búza napi grafikonjánál, ahol a sorozatos, napi limittel történő emelkedések vége egy több mint százpontos esés lett. Az árfolyam egészen a 23,6 százalékos (974 centes) Fibonacci-szintig esett vissza, ahol a 10 napos mozgóátlag is megtámasztotta.

Az emelkedő trend végére utal az a jelenség is, hogy míg az árfolyam sorozatosan magasabb csúcsokat ért el, addig a piac túlvett-túladott állapotát mérő RSI indikátor csúcsai egyre lejjebb kerültek, azaz divergencia volt tapasztalható. Ezek a jelek a közelgő medvepiac előszelei lehetnek, ám ehhez még további megerősítések kellenek. Ilyen további jel például a Fibo-szint letörése lenne. Lefelé pedig a támaszszintek a 865 és 777-750 centes értékek. Ahhoz, hogy az emelkedő trend folytatódjon, újabb csúcsot kellene elérnie (1150 cent felett), ám a folytatáshoz szükség lenne konszolidációs időszakra, ahol bázis épülhetne, ami megalapozhatná a későbbi kitörést. Konszolidáció nélkül nem prognosztizálható hosszú távú emelkedés a későbbiekre, az csak a jelenlegi bikafuttatás hajrája lehetne. 

Forrás: Napi Gazdaság