A tervezők azonban az új anyagból álmodták meg nemcsak az alapokat, a szerkezeti elemeket, hanem még az ajtókat és a zászlórudat is. A felújítás után a víztorony nemcsak ismét működik, hanem látogatható is: kilátóként, sőt kiállítóhelyként is használják. Innen indul a DKMT túraútvonala, amely Békés, Arad, Hunyad, Temes és Krassó-Szörény megye, valamint a Vajdaság ipari műemlékeit sorra véve Bács-Kiskun megyében tér vissza Magyarországra.

Szeged imázsához ma is hozzátartozik a fűszerpaprika és a Pick szalámi, amelyeknek néhány éve múzeuma is van a városban. A látogatók megtekinthetik az életszerűen beállított gyártási folyamatot, az érdeklődők pedig a dokumentumtárból, a hangfelvétel- és videogyűjteményből további érdekességeket tudhatnak meg a szegedi élelmiszeripar múltjáról.

Makón a Hagymaház, Mezőhegyesen a fedett lovarda és a kocsimúzeum, Csongrádon a Keresztény gőzmalom és a Borok háza, Szarvason a Szárazmalom, Békéscsabán az István malom várja a látogatókat. Gyomaendrődön látogatható Magyarország egyetlen nyomdaipari múzeuma, ahol az érdeklődők a gyakorlatban is kipróbálhatják a több mint 100 éves nyomdaeszközöket.

A DKMT Eurorégió román megyéiben is számos érdekes állomás került a túraútra. Aradon például a víztorony, a Traian híd és Vámház, Körösbökényben (Buteni) a csaknem 80 kilométeres Malmok csatornája egyik különösen érdekes szakasza látható. Ez a csatorna egyszerre szolgálta a Fehér-Körös fölösleges vízmennyiségének elvezetését és a malomipart: fénykorában 13 vízimalmot működtetett, de még 15 mesterséges halastavat is táplált a vize. Bradon az Arany múzeuma, Govajdiában az egyik legrégibb kohó maradványai látogathatók.

Látványnak is gyönyörűek a Temesvári Vízművek turbinái a Bega-csatornán. Egy alföldi városban, egy csekély esésű mesterséges folyón, a környezet károsítása nélkül már 1910-ben tudtak jelentős mennyiségű áramot termelni.

Nyugat-Románia egy másik nagy csodája Resicabányán a Gőzmozdonyok múzeuma. A szabadtéri kiállítóhelyen 16 ma is működőképes gőzmozdony látható. Az elsőt 1872-ben gyártották, a későbbi típusok pedig egészen az 1980-as évekig működtek. A Stájerlakanina-Oravicabánya vasútvonalat még ma is mérnöki csodának tekintik. Ez volt Délkelet-Európa első hegyi vasútvonala. Harmincnégy kilométeres hosszban 10 alagút, 14 völgyhíd épült – utóbbiak egy része mintegy 60 méter magasságban. A vonat ma is jár, a nehéz terepviszonyok miatt meglehetősen lassan – de legalább van idő gyönyörködni a táj szépségeiben.

A Vajdaság bánáti részén elsősorban az élelmiszeriparnak maradtak fenn emlékei. Ilyen Versecen a Helvecija borozó és az 1888-ban felújított sörgyár. Nagykikindán épségben megmaradt két korabeli malom. A kor mérnöki tudományának ma is lenyűgöző létesítménye Óbecsén a Duna-Tisza-Duna-csatorna zsilipje. 1899-ben készült el a csatorna és a zsilip, amely a Duna menti Ferenc József-csatornát kötötte össze a Tiszával, és lehetővé tette a szabályozott folyókon levonuló árvizek kormányzását, a két nagy folyó vizének óvatos kiegyensúlyozását.

Karlócán (Sremski Karlovci) található a Méhészeti Múzeum. A Zsivanovics család ötödik nemzedéke tart itt ma is méheket, ápolja és bemutatja a méhészeti kultúra történeti emlékeit. Zombor közelében, Bácsgyulafalván (korábban Telecska volt a neve) látogatható a Dohánymúzeum, Bezdánban pedig az 1854-1856 között épült zsilip a Dunán.

Visszatérve Magyarországra, a túraút elvezet a kiskunhalasi Csipkeházba, Kecelre, a Pintér Művek Hadtörténeti Múzeumába, a kalocsai Fűszerpaprika Múzeumba és az izsáki Pálinkamúzeumba. A túraút Kecskeméten, a Zwack Múzeumban ér véget – ez utóbbi nem elsősorban az Unicum, hanem a szintén a Zwack család által híressé tett kecskeméti fütyülős barackpálinka történetét mutatja be.

Forrás: Népszabadság