Az elmúlt évben közel 16 ezren horgásztak engedéllyel a megyében, másfélezerrel többen, mint az azt megelőző évben. A horgászok tíz százaléka külföldi állampolgár volt, ugyanis a süllőben és pontyban gazdag horgászvizek menti településeken adottak a többnapos "horgásztúrák" feltételei is. 

2007-ben 214 tonna halat fogtak ki a zalai tavakból: 85 tonna pontyot, 27 tonna csukát, süllőt, harcsát és amurt. A zsákmány 46 százaléka "méretkorlátozással nem védett" hal volt. A nyári hónapokban egyébként véget ér a tilalmi időszak, szinte valamennyi hal kifogható, amennyiben elérik a kívánt méretet: a süllő, a ponty és a pisztráng a 20-30, az amur, a márna, a kecsege pedig a 30-40 centimétert. A harcsák közül csak a fél méternél nagyobb példány kifogása engedélyezett.

A halak pótlására – a halgazdálkodási tervekkel összhangban – elsősorban pontyot telepítenek a tavakba. A meghatározó haltelepítési időszak október és november, de az idén már 100 ezer pontyot, 21 ezer csukát és több mint 117 ezer süllőt telepítettek. Az előnevelt példányokon kívül 25 tonna ponty, valamint két és fél tonna csuka, süllő, compó és keszeg került a tavakba. Az elmúlt évben betelepített 134 tonna hal 80 százaléka ugyancsak ponty volt.  

Ernszt Tamás megjegyezte: a bővizű, gyors lefolyású Mura jó élőhelye a márnának, süllőnek, harcsának, kecsegének. A Zala folyó – amely Zalavár térségében kapcsolódik a Kis-Balaton vízvédelmi rendszeréhez – felső szakaszán természetes úton szaporodik az őshonos, sebes pisztráng és a domolykó, de haltelepítéskor szivárványos pisztráng is került a víztérbe. Az alsó szakaszon eredményesen foghatók a keszegfélék, az ezüstkárász, a ponty és a süllő.

A Kerka, Mura és a Zala vízfolyások mentén létrejött kavicsbánya-tavakban gyakori a ponty és a süllő, a vízinövényzettel benőtt területeken pedig a csuka. A kelet-zalai dombságban a tőzegbányászat megszűnése után bányatavak képződtek, amelyekben jó eredménnyel foghatók az eltűnő félben lévő őshonos halak, a compó és a széles- (arany) kárász is.

A Kis-Balaton környékén kiváló ívó- és tartózkodási helyek alakultak ki. A májusi nagy harcsázásokról, őszi süllőzésekről híres vízterületet egész évben rendszeresen keresik fel a nyurgapontyra, kárászra és keszegfajokra horgászók.

A víztározók a helyi vízkárok mérséklése és a vízutánpótlás biztosítása mellett horgászatra is alkalmasak: jó pontyos, süllős vízterületek.

 A több mint félszáz horgászati hasznosítású vízterületen kívül újabb víztározókat létesítenek, a tőzeg- és kavics bányászat befejezése után pedig újabb bányatavak alakulnak majd ki – tette hozzá Ernszt Tamás.

Forrás: MTI