Van, aki a növényvédelmet, van, aki a vadászokat, mások a gazdálkodókat sejtik a természetkárosító bűncselekmények mögött.

Mérgezésből felgyógyult parlagi sasokat és egy rétisast engedtek szabadon tegnap a Bükki Nemzeti Park egyik védett pusztáján a Heves megyei Besenyőtelek mellett. A Magyar Madártani Egyesület szakemberei azért választották a védett pusztát, mert innen még nem kaptak hírt megmérgezett ragadozó madarakról. Ám az ország más védett területein ebből a szempontból riasztó a helyzet.

Az utóbbi két évben különösen sok mérgezés tapasztalható, s ez elsősorban a fokozottan védett madarakat sújtja. A bűncselekményeknek 2006 óta ötven sas esett áldozatául, vagyis e rövid idő több parlagi és rétisas hullott el mérgezés miatt, mint az azt megelőző két évtizedben összesen. Az utolsó esetet tegnap reggel jelentették a Hortobágyról – egy parlagi sas pusztult el.

A felderített mérgezéseket minden esetben – bizonyítottan – illegálisan használt növényvédő szerek okozták, úgy, hogy szándékosan, csaliként, állati tetemekben helyezték ki azokat. Több szakember szerint egyes gazdálkodók állatállományuk vagy vetésük megvédése érdekében irtják a kártevő állatokat mérgezett táplálék kihelyezésével.

Az így elhullott tetemeket a ragadozó madarak elfogyasztják, ezáltal a méreg "másodlagos" áldozataivá válnak. Egy másik feltevés szerint a hanyagul végzett növényvédelmi munka okozza a madarak vesztét, mert a kisebb-nagyobb mezei állatok a növényvédő szereket a természetes táplálékokkal együtt elfogyasztják, elpusztulnak, mérgező tetemük a védett madarak elesége lesz.

A harmadik vélemény szerint egyes vadászok gyanúsíthatók a sasok pusztításával: a ragadozó madarak a vadászok "riválisai" például a nyúlvadászatban. Ezt a feltevést alátámasztja, hogy évtizedekkel ezelőtt Magyarországon hagyománya volt a sasok irtásának: akkori vadászati lapok szerint a sasok megölésére strichinnel bekent nyúltetemeket kell kihelyezni.

A sasok szándékos irtására azonban jelenleg nincs bizonyíték. Magyarországon szándékos madármérgezés miatt eddig csak egy esetben történt vádemelés, mégpedig tavaly egy jászárokszállási gazda ellen, aki a galambtenyészetét próbálta ezzel a módszerrel megóvni.

Kérdésünkre, hogy miért éppen az elmúlt két esztendőben erősödött föl a ragadozó madarakat mérgezése, Bagyura János, a Magyar Madártani Egyesület programvezetője azt mondta: mérgezés miatt korábban is számos védett madár pusztult el, de a probléma csak az elmúlt időszakban kapott nagyobb figyelmet. Magyarul: nem pusztult el több madár, csak többet vettek észre. Ezt igazolja az is, hogy csak a természetvédelmi őrök által felügyelt védett területekről jelentettek ilyen eseteket.

Gyarmathy István, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója úgy fogalmazott: a sasmérgezések problémája rávilágít, hogy a természet működésébe való, pozitívnak szánt beavatkozás a visszájára fordulhat. Mint mondta, hazánkban pár éve elterjedt gyakorlat szerint repülőgépekről olyan szereket szórnak le, amelyek a veszettség ellen immunizálják a rókákat.

Emiatt ugrásszerűen megnőtt a rókaállomány, ennek következtében a rókák nagyobb pusztítást visznek végbe az apróvadak között, ezért viszont a rókákat kezdték irtani mérgezett csalikkal. Elképzelhető, hogy ennek esetek áldozatul a sasok is.

Farkas László, az Országos Magyar Vadászkamara Heves megyei elnöke érdeklődésünkre azt mondta: a sasmérgezések hátterében nem a vadászok állnak, mert ők nem tekintik "riválisuknak" a sasokat.

Szerinte a ragadozó madarakkal együtt – a nem kellő körültekintéssel végzett növényvédelem miatt – a fácánok is elpusztulnak. Arra a kérdésre, hogy a növényvédő-szerrel mérgezett fácán veszélyes lehet-e emberre, Farkas László azt válaszolta: ha valaki emiatt aggódik, akkor ne egye meg a fácán máját.

Forrás: Népszabadság – Kácsor Zsolt