A helyzetet súlyosbítja, hogy az EU sem áll jól a világversenyben, ami miatt agrárpolitikájának megreformálására kényszerül. A magyar gazdálkodók nagy kihívások előtt állnak, a verseny egyre durvul. Mit ajánl az agrárközgazdász a mezőgazdasági piacnyitás elleni hadakozás helyett?

Magyarország nem áll jól agrár-versenyképesség szempontjából (sem), annak ellenére, hogy jók az adottságai, és talán kézenfekvő lehetőségnek tűnne a szektor fejlesztése. Raskó György agrárközgazdász szerint az egyre több támogatás ellenére az agrár-GDP folyamatosan csökken, ráadásul az uniós támogatások nagy része is ablakon kidobott pénz, ugyanis nem azt támogatjuk belőle, ami növelné a szektor termelékenységét.

A magyar helyzetnek az sem használ, hogy az EU is egyre jobban lemarad a versenyben: nemcsak az olyan fejlődő országok, mint Brazília vagy Kína, de az USA, Kanada, Új-Zéland mezőgazdasága is gyorsabban növekszik az EU-énál. Az unió közös agrárpolitikája (KAP) költségvetési okokból és a világgazdaságban lezajló változások miatt alapos reformra szorul. 2003-ban három alapelv mentén fogalmazta meg a közösség az agrárreformot: a mezőgazdaság versenyképességének fejlesztése, a termelés helyett a termelők támogatása és a vidékfejlesztési pillér felzárkóztatása.

Emellett azonban körvonalazódik egy új WTO-megállapodás is, amely többek között a piactorzító támogatások teljes leépítését és a közös piac megnyitását szorgalmazza a fejlődő országok agrártermékei előtt. Mivel az uniós agrárpolitika valószínűleg a piacorientáltabb termelés irányába mozdul el, Raskó szerint várható, hogy a magyar agrárgazdaság védelmi szintje az uniós tagokéhoz hasonlóan tovább csökken, és az eddiginél is élesebb verseny alakul ki a hazai élelmiszerpiacon.

A magyar agrárágazaton belül több szinten is súlyos problémák vannak. A magyar mezőgazdaság az EU-csatlakozás áldozata lett – fogalmazott Raskó. Az agrár-GDP idén az előző évekhez hasonlóan tovább csökken, 2007-ben a tavalyi 3,7 százalékos GDP-arányhoz képest még legalább 10-12 százalékkal zuhan tovább, így 3,3 százalékos szint körül alakulhat. A mezőgazdasági termelés volumene a gabonaféléket leszámítva 2006-ban minden ágazatban csökkent az uniós csatlakozást megelőző évekhez képest. Az uniós és más versenytársak folyamatosan foglalják el a hazai élelmiszerpiacot. Ez azt is jelenti, hogy az élelmiszer-kiskereskedelemben az éves 2200 milliárd forintból a külföldi beszállítók évente 550 milliárd forintot vesznek el a hazai termelőktől.

A magyar élelmiszeripar belföldi eladásai három év alatt 9,7 százalékkal csökkentek. Emellett a magyar élelmiszer-kivitelnél másfélszer gyorsabban nőtt a behozatal, ameinek következtében a mezőgazdasági nyersanyagok és élelmiszerek külkereskedelmi egyenlege is évről évre romlik. A 2003-as 1203 millió euró aktívummal szemben 2007-ben már csak 700-800 millió euró aktívum várható.

Ami intő jel lehet, hogy ezen a tendencián a közeljövőben nem is lehet fordítani – véli Raskó. Ennek eredménye ugyanis körülbelül tízéves tudatos, megfeszített munka után látszódhat (például a tudatos vásárlás fejlesztése). A szakember véleménye szerint ennek érdekében sokkal többet kellene költeni élelmiszermarketingre, hiszen a magyar áruknak – a közhiedelemmel szemben – jelenleg nincs presztízsük külföldön. Erre a forrást a támogatások átcsoportosításából oldaná meg. A jelenlegi ösztönzők fordítva működnek: először támogatják a termelést, ahelyett, hogy a piacszerzésre összpontosítanának. A pénz nagy részét (idén 42 milliárd forintot) gépek vásárlására és nem produktív környezetvédelmi beruházásokra adják (például hígtrágya), ami a magyar versenyképességen semmit sem segít.

Szintén kidobott pénznek véli Raskó György a bioetanol-üzemek építését. A GKI Gazdaságkutató Zrt. 15 éves évfordulójára kiadott Cikkek a cakkokról című tanulmánygyűjteménye szerint a közeljövőben a mezőgazdasági termékek energiacélú felhasználása is nagy kihívást jelent majd: hosszú távon keresleti piacot teremt az energiacélra felhasználható növények számára, és konkurenciát az abrakfogyasztó ágazatoknak, illetve az élelmiszeriparnak. Idén a világon 50 millió köbméter bioetanolt állítanak elő, ami a 2006-os évhez képest 60 százalékos növekedést jelent. Európa bioetanol-termelése eléri a 4,1 millió köbmétert. A bioetanol-üzemek építése Magyarországon is nagy lendületet vett. A tervek szerint 20 gyár épülne 4 éven belül, amelyek minden évben összesen 5,9 millió tonna gabonát – főként kukoricát – használnának fel. Ez azonban a GKI szerint a hazai alapanyagbázis tükrében soknak tűnik: a GKM szerint legfeljebb 800 ezer tonna bioetanol-kapacitás létrehozása lenne szükséges, az Új Magyarországért Program pedig 2-2,5 millió tonna bioenergetikai célú gabona támogatását tartalmazza.

Raskó György szerint ez mellékvágány, hiszen a világpiacon a nemhogy a magyar, de az uniós bioetanol is versenyképtelen. Az EU arra készül, hogy megszüntesse a denaturált szesz jelenleg literenként 19 eurócentes importvámját a Mercosul államok – azaz a latin-amerikai országok többségének gazdasági tömörülése – esetében. Ha ezt eltörlik, az összes olajipari vállalat (Mol, Shell, OMV stb.) a braziloktól venné a nádcukor alapú bioetanolt. Brazíliában ugyanis a nádcukorból literenként 22-25 dollárcentért elő lehet állítani a bioetanolt, ami minden vám és szállítási költséggel együtt 45 eurócentért itt van Magyarországon. A magyar bioetanol önköltsége viszont valahol 65 cent körül van – szemléltette Raskó György.

Földalapú támogatások

A szakember szerint a mezőgazdaság helyzetét a politikai konszenzushiány is sújtja. Itthon a rendszerváltás után duális gazdaság alakult ki – a rengeteg kisgazdaság mellett 3-5 ezer hektáros nagy cégek is működnek. Ez a megosztottság az európai mezőgazdaságra nem jellemző, így politikai megosztottság sem alakult ki az érdekkonfliktusok miatt sehol. Magyarországon azonban a pártok rátelepedtek ezekre az érdekcsoportokra, és az érdekkonfliktusok miatt egységes nemzeti programot sem tudtak kialakítani az agrárszektor számára.

A pártok kompromisszumképtelenségének eredménye a földtörvény is. Ma Magyarországon a gazdálkodóknak az is nagy versenyhátrányt jelent, hogy – sajátos módon – a gazdaságoknak bérelniük kell azt a földet, amin gazdálkodnak. A jelenleg érvényben lévő földtörvény értelmében ugyanis gazdasági társaságok nem birtokolhatnak földet – derül ki a GKI Gazdaságkutató Zrt. tanulmánygyűjteményéből.

Bár országos statisztika nem áll rendelkezésre a földbérleti díjakról, Raskó György szerint bizonyossággal kijelenthető, hogy a jó termőhelyi adottságokkal bíró területeken a bérleti díjak három év alatt 100 százalékot meghaladó mértékben emelkedtek. A gazdálkodással nem foglalkozó földtulajdonosok 2007-ben számításai szerint 120-130 milliárd forint adómentes jövedelemhez jutnak a föld bérbeadásából, ami megközelítőleg a háromszorosa a 2003-ban kifizetett bérleti díjaknak. Emiatt történhet meg az, hogy az uniós támogatások legnagyobb részéből, a földalapú támogatásokból – körülbelül 160 milliárd forint –, mindössze 30 milliárd forint marad a termelőknél. A többi olyan tulajdonosoknál landol adómentesen, akiknek a mezőgazdasághoz semmi közük nincsen – mutatott rá a szakember, aki szerint emiatt módosítani kellene a földtörvényt.

Bár a termelés mennyiségének visszaesése miatt kevesebb munkaerőre van szükség – 4 év alatt közel 100 ezer egységgel (AWU) csökkent a mezőgazdasági munkaerő-felhasználás – , a szakemberhiány ebben az ágazatban is komoly problémát jelent.

A rendszerváltás óta egyre inkább visszaszoruló mezőgazdaság indokolná azt a jelenséget, hogy háttérbe szorul az agrárszakemberek képzése is. Ám ez nagyon komoly problémát is jelent, sokszor előfordul, hogy külföldről kell szakembereket hozni. A mezőgazdaság is elért egy olyan fejlettségi szintre, amelyen egy betanított munkás már nem tudja ellátni a szükséges feladatokat. Nagy gazdaságokban a folyamatok nagy része automatizált, a gépek használata pedig már itt is megköveteli a számítógépes ismereteket – mutatott rá Raskó. Emiatt ebben az ágazatban is nagyon nagy szükség lenne szakképzésre.

Forrás:HVG