Kiderült, hogy nem egyenest az Atlanti-óceán nyugati részén található Sargasso-tenger felé vezetett az útjuk, hanem dél felé haladtak, hogy csatlakozzanak az óceáni áramlathoz, amely segíti őket eljutni céljukhoz. Az állatok tehát nem a legrövidebb, hanem a leghatékonyabb utat választják, tanúbizonyságot téve tájékozódási képességeikről – tudósít a BBC hírportál (www.bbc.co.uk).

Az adatokból az is kiderül, hogy az angolnák éjjel a víz felszínén úsznak, majd hajnalban lemerülnek ezer méter mélyre, ahol az est leszálltáig folytatják útjukat. Az angolnák nem táplálkoznak vándorlásuk során, ez a ragadozók elleni védekezést szolgálhatja. A kutatók ezen kívül úgy vélik, hogy a felszíni melegebb víz fenntartja a halak anyagcsereritmusát, míg a mélység hűvöse késlelteti szexuális fejlődésüket, így megmarad áramvonalas formájuk.

A mostani, a Science című folyóiratban publikált eredmények jelentik az első lépést afelé, hogy megtudjuk a végső cél pontos hollétét. A technika fejlődésével előbb-utóbb lehetséges lesz majd végigkövetni e rejtélyes halfaj utazását – a projekt 2012-ig tart.

Johannes Schmidt dán kutató először 1922-ben következtette ki, hogy az angolna a Sargasso-tengerbe jár ívni. Az ikrákból 0,5 centiméteres átlátszó lárvák kelnek ki, amelyek az óceáni áramlatok hátán visszaúsznak Európába. Mire a partokhoz érnek, már apró kis üvegangolnákká változnak, amelyek immár aktívan úszva úsznak fel árral szemben Európa folyóin, ahol az egyméteres hosszúságot is elérik. Majd egyszer csak felkerekednek, hogy visszataláljanak születésük helyére.

Forrás : MTI