Narancssárga kartonra írt szöveg reklámozza a különös "akciót", ám nincs tülekedés. – Aki igazán rászoruló, az gyakran szégyelli, hogy ilyen helyzetben van – osztja meg tapasztalatait a fenyőárus. A legutóbb is ez történt. Egy aszszony hosszasan nézelődött a fák között, míg végül kibökte: Valami olcsót keresek… Az árus nyomban ingyenfenyőt kínált neki, és már ment is a hátsó traktushoz, a lucfenyők felé. Mire visszatért, a nő eltűnt.

Van, aki nem hisz a szemének, és van, aki próbálja kihasználni a lehetőséget. Tegnap például ezüst Audiból ordított ki egy fiatal, hogy ötvenet vinne. – Nem nekik szánom – kommentál az árus.

Az Audi persze segít, de kérdés, hogy egyébként hogyan dönti el, ki a rászoruló. Gordos Miklós bízik a megérzéseiben.

Pár éve maga is szorult helyzetben volt és nem maradt segítség nélkül. Tapasztalatai szerint a szegényeken és elesetteken a hasonló sorsúak segítenek. – Tudom milyen az, ha ennivalóra sincs pénz, most megtehetem, hogy segítsek – teszi hozzá a vállalkozó.

– Igaz, ami a táblán áll? Tényleg ingyen van a fa? – kérdi hitetlenkedve egy idős aszszony.

– Aki rászoruló, annak igen – válaszolja az árus.

– Nyugdíjasok vagyunk a férjemmel, nyolcvanezer a két nyugdíj, negyvenöt az albérlet és … – sorolja a néni, ám az árus félbeszakítja: – Hagyja asszonyom! Sebtében kerít egy kétméteres fát, és már adja is.

Az elmúlt héten azonban csak ötven ingyenfán tudtak "túladni", noha ezer van raktáron erre a célra. A XVII. kerületben, a Pesti út 41. szám alatt karácsony délig várják a rászorulókat. A fenyőárus felesége szkeptikus.

– Félek, rajtunk marad az ingyenfenyő!

Forrás: Népszabadság