A januári igazolványmegújítás során a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) munkatársai minden korábbinál szigorúbban, az esetek jelentős részében az adatlapokon rögzített területek fizikai ellenőrzésével igyekeznek kiszűrni azokat, akik az őstermelői adókedvezményeket jogosulatlanul kívánják igénybe venni – tudtuk meg Gráf Józseftől, az agrártárca vezetőjétől.

Információink szerint a keményebb fellépés oka, hogy a tavaly bevezetett, áruját értékesíteni kívánó őstermelők számára kötelezővé tett adószám ellenére sem csökkent érdemben a hazai – főként a közvetlen vagy "utcai" értékesítésben, illetve kisebb mértékben a feldolgozói felvásárlásban – forgalomban a regisztrálatlanul, illetve mindenféle elszámolás nélkül megforduló áru mennyisége. Az eredetileg tervezett, a hivatalos nyilvántartásokkal közvetlenül és naprakészen összevethető elektronikus alapú gazdaigazolvány bevezetésére azonban e pillanatban nincs sem pénz, sem alkalmas technikai háttér.

Az őstermelés és az ezzel kapcsolatos kereskedelem egészének gyakorlati, tényleges nyomon követése adózási szempontból e pillanatban szinte lehetetlen – mondta munkatársunknak egy a témával foglalkozó, az adóhatóság Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságánál dolgozó munkatársa, aki lapunknak "szigorúan nem hivatalosan" beszélt ennek okairól.

Véleménye szerint már az őstermelőség jogi megfogalmazása is szélesre tár egy adózási kiskaput: e szerint ugyanis őstermelő az, aki saját területén, saját eszközeivel saját fogyasztásra élelmiszert termel (ezeket viszont részletesen felsorolja a vonatkozó jogszabály), illetve az esetleges felesleget saját jogon értékesíti. Arra viszont semmilyen formában nem utal a paszszus, hogy a "saját fogyasztás" és az "értékesített felesleg" aránya mennyi is lehet.

A helyszíni ellenőrzések során például előfordult, hogy egy feltűnően gyorsan gazdagodó, jövedelemforrásként kizárólag mezőgazdasági kistermelést megjelölő piaci árus azt állította, hogy a standra hónapokon keresztül kiszállított áru kizárólag fogyasztáson túli családi felesleg – később kiderült azonban, hogy az adatlapon szereplő földterületen annak ezrede is alig teremhetett meg. Az illetőt azonban mégsem sikerült komolyabban megbüntetni, mivel a hivatalos jegyzőkönyvbe csupán az éppen a helyszínen talált mennyiség került.

Ez nyilvánvalóan nepperkereskedelem, ám a jelenlegi jogszabályi keretek között szinte teljesen megfoghatatlan. Ráadásul a több termelő által együtt is igénybe vehető, személyenként nyolcmillió forintos árbevételig érvényes, nagyon jelentős adózási kedvezmények utólagos ellenőrzése gyakorlatilag értelmetlen, ha az őstermelői igazolvány és az ahhoz tartozó adatlap formailag rendben van, és az MGSZH illetékese le is igazolta azt.

Elvileg akár banánt, narancsot vagy bármilyen más déli terményt is termelhet a kedvezményesen adózó magyar gazda, hiszen a jogszabály nem tiltja, hogy az EU területén bérelt, netán saját tulajdonban lévő területet jelöljön meg valaki az "őstermelés" és értékesítés forrásaként – egy feltétel van: a gazdának magyar adószáma legyen. Mellesleg az őstermelés mint adózási kategória valódi "hungarikum" Európában, hiszen a közösség jogrendje ezt a fogalmat nem ismeri.

Az érintett állami és szakmai szervezetek – minisztériumok, szakhatóságok és ágazati szövetségek – évek óta szorgalmazzák a jelenlegi állapot újraszabályozását, ám eddig minden különösebb eredmény nélkül. Információink szerint legutóbb, még a tavaly őszi válság kibontakozásakor készített, Gyurcsány-féle válságcsomag előkészítése során merült fel, hogy az összességében a tisztességes, valóban csak szerény jövedelemkiegészítésként végzett őstermeléshez "kapcsolódó", ám méreteiben százmilliárdosra becsült nepper-feketeforgalom visszaszorítása érdekében a legkisebb gazdasági egységet követhetően nyilvántartó egyedi gazdaigazolványokat kellene bevezetni.

Komolyabb mennyiségekben – piacon, nagybani felvásárlások során – ezek adatainak rögzítésével lehetne csak árut forgalomba hozni és nyomon követni, valójában ki mit és hol termel, illetve értékesít. Ezt az elképzelést azonban egyelőre elvetették, mert egyrészt óriási öszszegekbe kerülne, másrészt politikailag rendkívül kényes, sok tisztességes kistermelőt valóban legalábbis többletadminisztrációval terhelő ügyről van szó. Ezzel kapcsolatban Gögös Zoltán, a földművelésügyi tárca államtitkára így fogalmazott: "azért a fürdővízzel nem kéne kiönteni a gyereket is".

Ugyanakkor az államtitkár szerint van olyan terület, ahol az őstermelői lehetőségeket bővíteni kellene, például a helyi közintézményekben – iskolákban, óvodákban – lehetővé kellene tenni, sőt kedvezményekkel szorgalmazni, hogy a regisztrált helyi termelők itt is értékesíthessék árujukat. Az ilyen helyeken minimális élelmiszer-biztonsági elvárásként kezelt nyomonkövethetőség biztosítható – tette hozzá az államtitkár -, hiszen minden ételből kötelező ellenőrzési mintát kell küldeni az illetékes szakhatóságoknak.

Az adószámot kiváltó őstermelők száma a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2008. december 31-én 356 908 volt. 2008-ban területalapú támogatásért – az MGSZH adatai szerint – 186 ezren folyamodtak. Ugyanakkor a hivatalos statisztika szerint a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban regisztrált vállalkozások száma 32 212 volt, ami az öszszes adószámmal rendelkező, támogatást igénylő vállalkozásnak kevesebb mint huszada. A többi támogatást igénylő "vállalkozás" tehát az őstermelőkhöz köthető. Ugyanakkor a tényleges kifizetésekben fordított az arány: a felvett szubvenciók zömét társas vállalkozások hívták le.

Forrás: Napi Online