– A szőlőművelés fáradságos munka – tette hozzá -, kevesebb hasznot hoz, mint egy biztos munkahely az iparban. Ezért aztán a hajdanán a mezőgazdaságból élők egy része is inkább a győri üzemekben keresi a kenyerét.

Nem véletlen tehát, hogy boráldó liturgiájában a főapát hangsúlyosan szólt a kétkezi munka öröméről és fontosságáról. Megkérdeztem tőle: milyen értékeket tulajdonít a munkának a kereszténység, s ezen belül a bencés rend?

– A keresztény érték szerint a munka az emberi méltóság része. Ezzel a felfogással alapvetően újat mondott régen, a római civilizáció idején – fogalmazott a főapát. – A bencések latin jelmondata pedig ez: ora et labora! – imádkozz és dolgozz. De amikor a szerzetesi létről van szó, az imádságról sokat, a munkáról kevesebbet beszélnek az emberek. Márpedig a szerzetes eredendően szolga, aki saját teremtő munkájából él. Igaz, manapság a szerzetesi életben megbomlott az egyensúly, hiszen elsősorban szellemi tevékenységet végzünk, hasonlóan a mai kor emberéhez. Ahhoz, hogy valaki egészséges emberségét megtarthassa, a fizikai munka helyett fut, úszik, sportol. Erre azonban nem mindenkinek van pénze, ideje, lehetősége. Ebben is igazságtalan a világ.

Vajon könnyű-e megtalálni az alkotó munka örömét a tömegtermelést feltételező globalizált világban, ahol az egész helyett inkább csak a részjelenségekre van rálátásunk? – vetettem föl a főapátnak. Várszegi Asztrik azt válaszolta:

– A munka értelme, rendeltetése, hogy egyensúlyban tartson, és örömmel töltsön el. Ezt az élményt valóban nem minden munka adja meg maradéktalanul. Ezért aztán a globalizációval mint az egyetemesen ható, nyomasztó világjelenséggel csak úgy lehet felvenni a küzdelmet, ha az ember megpróbálja saját belső lelki egyensúlyát megteremteni. Ehhez nagy spirituális erőtartalékokkal is kell rendelkezni.

 Forrás :Népszabadság