Miután tegnap egy ausztrál szövetségi bíróság törvényellenesnek ítélte az Antarktisz környéki vizeken a japán bálnavadászflotta tevékenységét, a Sea Shepherd-csoport egy brit és egy ausztrál aktivistája "átment" a Yushin Maru nevű bálnavadász hajóra, hogy a bíróság ítéletét személyesen kézbesítsék.

Az ausztrálok szerint ugyanis a japánok egy bálnarezervátumban, Ausztrália antarktiszi területein tevékenykednek (amelyet mindössze négy ország ismer el egyébként). A japánok azonban "foglyul ejtették" a két aktivistát, és addig nem is hajlandók elengedni őket, amíg a Sea Shepherd a tavaly elhunyt Steve Irwinről, a krokodilvadászról elnevezett hajója el nem távolodik a japán flottától. A japán Cetkutató Intézet terroristáknak nevezte a "betolakodókat" (akiknek a hajója már tavaly is szándékosan összeütközött a japán halászokéval), és a két ország külügyminisztériuma is beszállt az üzengetésbe. A Kevin Rudd vezette új ausztrál munkáspárti kormány elődjéhez képest egyébként sokkal keményebb hangnemet üt meg a japán bálnavadászokkal szemben. Néhány hete katonai felderítőgépet küldtek a japán flotta felkutatására, és még a hágai Nemzetközi Bíróságon is szembeszállnak a kelet-ázsiaiakkal.

Az Antarktisz környéki vizeken japán kormányengedéllyel a szigetország flottája idén 935 csukabálnát és tíz közönséges barázdásbálnát mészárolhat le "kutatási célokra", amelyek húsát a tudományos tevékenység után értékesítik. A bálnahúsfogyasztók nyersen, sütve vagy bálnaburgerként tálalva az éttermekben, szupermarketekben és japán iskolák étkezőiben jutnak hozzá a marhahúséhoz hasonló állagú és ízű eledelhez. Idén a japánok a szigorúan védett hosszúszárnyú bálnából is vételezni kívántak, de a nemzetközi tiltakozásra erről végül lemondtak.

Japán bálnahúsevő kultúra hírében áll, és a szigetország kutatói szerint az ott lakók már több ezer éve vadásznak az óriás vízi emlősre. Egyes helyeken mind a mai napig az iskolai étkezés részét képezi a bálnahús, azonban a japánok érdeklődése folyamatosan csökken iránta. Huszonkét éve nemzetközi érvényű törvény tiltja a veszélyeztetett bálnák kereskedelmi halászatát, de egy kiskapu révén tudományos célokra továbbra is lehet ölni az emlősöket.

Japán mellett egyébként Izland, Norvégia és néhány grönlandi, alaszkai és orosz népcsoport is vadászik a bálnákra. A Nemzetközi Bálnavadászati Tanács (amelynek Magyarország is tagja) tavaly – a rossz nyelvek szerint a japánok szavazatvásárlásainak hatására – majdnem eltörölte a vadászati moratóriumot, amely aztán végül egy hajszálon, de elbukott.

Hogy miért fontos a japánoknak a bálnahús? A távol-keleti ország élelmiszer-önellátása csak 40%, és egyesek szerint Tokió attól fél, hogy a bálnatilalom után a népi eledel, az ugyancsak veszélyeztetett tonhal is hasonló sorsra juthat. Sokkal fontosabb ennél, hogy a bálnavadászat a nemzeti büszkeség jelképévé vált, amelynek hangsúlya a 90-es évek japán gazdasági recessziója során tovább erősödött (még akkor is, ha a japánok mindössze egy százaléka fogyaszt rendszeresen bálnahúst). A japánok szerint egyébként, ha a bálnaevést elítélik, akkor a koreaiak kutyahúsimádatát és a kínaiak majomcsemegéit is ugyanúgy pellengérre állíthatnák az aktivisták. A szigetországban azt is mondják, hogy a nyugati világ legtöbb országa valaha ugyancsak vadászott a vízi emlősre, a második világháborút követően elszegényedett Japánt pedig épp a megszálló Egyesült Államok ösztönözte, hogy vadásszon a fehérjében gazdag bálnákra.

A szigetország egyébként nem teljes mészárlást, hanem kontrollált bálnavadászatot és kvótát szeretne, mert szerintük a vízi óriásemlősök közel sincsenek annyira veszélyben, mint ahogyan azt sokan állítják.

Forrás: Népszabadság