A program konkrét célkitűzései között szerepel a szőlőültetvények területének 20%-os növelése, a meglévő ültetvények rekonstrukciója, a fiatal szőlők arányának jelentős emelése, illetve általában is az ágazat fejlesztési feltételeinek javítása, többek között a foglalkoztatottak jövedelmének emelésével, valamint 12 ezer új munkahely létrehozásával.

A jelzett célok elérése esetén teljesülhet az a célkitűzés is, amely szerint a teljes bortermelésen belül legalább 80%-osra kell emelni a természetes asztali borok arányát, és nagymértékben javítani a minőségi paramétereket is.

 A hivatkozott tervek végrehajtására a központi költségvetés öt év alatt többek között a tudományos-kutatómunkára 135 millió, a tenyésztelepek fejlesztésére pedig mintegy 60 millió Rbl-t irányoz elő. Az új szőlőültetvények létrehozására, valamint a rekonstrukcióra e mellett csaknem 2 milliárd Rbl összegű beruházási forrás áll rendelkezésre, elsősorban társfinanszírozás, illetve kamattámogatás formájában.

 Az ágazat fejlesztésének szükségessége egyértelműen kiviláglik abból, hogy az ültetőanyagokon belül országos szinten mintegy 80%-os a rendkívül alacsony minőségű és kis hozamú szőlőfajták aránya, és gyakran fordulnak elő nem minősített, bizonytalan eredetű fajták is. A rossz fajtaösszetétel miatt az elméletileg elképzelhető terméshez képest évente mintegy 1 milliárd Rbl-re tehető a veszteségek nagysága, nem számítva a gyenge minőségű végtermékek (borok) miatt bekövetkező egészségkárosodást. Ahhoz, hogy a helyzet gyökeresen megváltozzon, legalább évi 20-24 millió szőlőcsemetére volna szükség, hazai forrásból azonban ennek csak a 28-30%-a biztosítható.

 A korábban a moldáviai és a grúziai borokat érintő embargó hatására egyébként jelentősen átalakult az oroszországi borpiac. Az egyik következmény az volt, hogy főként Argentína és Bulgária növelte jelentősen a piaci részesedését, elsősorban az olcsó asztali borok szegmensében. A másik fontos fejlemény, hogy az orosz borfogyasztáson belül még mindig meghatározóak, bár csökkenő részesedést mutatnak azok a borok, amelyek külföldről importált boralapanyag (Moldávia, Grúzia, Bulgária) felhasználásával, de Oroszországban előállított termékek (mintegy 60%-os részarány).

 Az előzőek azt is jelentik, hogy a jövőben főleg az asztali borok kategóriájában várható a belföldi termelés további növekedése, és a külföldi termékek helyzete egyre nehezebbé válik. A fenti állami intézkedések ugyanakkor egyértelműen azzal járnak, hogy a szaporító anyagok terén rövid időn belül fokozott importigény jelenik meg, amit a magyar termelőknek érdemes kihasználni, főleg akkor, amikor a késztermékeknél, elsősorban a prémium borok vonatkozásában egyre nehezebb a rendkívül igényes orosz piacra betörni.

Forrás: FVM