A gondot az jelenti, hogy a tagok sokszor nem tartják magukat ahhoz a kötelezettséghez, mely szerint a termés 80 százalékát a tésznek kell értékesíteni. Ennek következtében a tészek menedzsmentjének szezonról szezonra meg kell küzdeniük a pár forintos szabadpiaci árelőny miatt kísértésbe eső tagok benn tartásával a szerződött árualap biztosítása érdekében.

Míg Nyugat-Európában természetes integrációval, hosszú idő alatt jöttek létre ezek a szervezetek, tőkeerős gazdálkodók összeállásával, addig Magyarországon a rendszerváltás utáni szétaprózódott, elavult vagy rossz infrastruktúrával rendelkező, tőkeszegény termelői körnek kellett volna rövid idő alatt versenyképessé válnia – mondta Mártonffy Béla, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeb) ügyvezetője. Szerinte irreális elvárni a termelőktől, hogy egyik pillanatról a másikra profi kereskedők legyenek. A már működő tészek fejlődését a pénzhiány mellett nehezíti az is, hogy nincs elég jól képzett, nyelveket beszélő, menedzsmentismeretekkel rendelkező agrár-pénzügyi és -kereskedelmi szakember, s aki van, azt nem tudják megfizetni. A zöldség-gyümölcs ágazatnak égető szüksége lenne e szakértőkre, mivel össztermelésének közel felét külföldön értékesíti, itthon pedig a frissáru-kereskedelemben rendre a kereskedelmi láncokkal kell dűlőre jutniuk a termelőknek.

Jelenleg 11 véglegesen elismert tész van, és mintegy ötven, előzetesen elismert tész működik, tagjaik 35 ezer hektáron gazdálkodnak. Az év végén a legtöbb előzetesen elismert tésznek lejár az öt éve, amíg eltérhettek az uniós előírásoktól, s innentől mérhető lesz, hogy mennyire életképesek, működőképesek. Mártonffy szerint összeolvadások sőt a későbbiekben akár új tész-alapítások is várhatóak, és reméli, hogy az előállított érték vagy a forgalom nem csökken majd. A terméktanács hosszabb távon szeretné elérni, hogy a teljes zöldség-gyümölcs forgalom 40 százalékát a tészek bonyolítsák a jelenlegi mintegy 15-20 százalék helyett.

A tészek működését az is befolyásolja, hogy szövetkezetként vagy gazdasági társaságként tevékenykednek, a rendszer hatékonyságát pedig az, hogy a kezdetekkor inkább területi és nem termékalapon szerveződtek – mondja Tóth Péter, az Agrár Európa Kft. (AE) tanácsadó cég ügyvezetője. Amiatt, hogy egy-egy tész egy adott térség termelőit fogja össze, olykor tucatnyi növény termesztésével, értékesítésével is foglalkozik – ez pedig folyamatos árbevételi bizonytalanságot jelent. A friss zöldség-gyümölcs piacán a legnagyobb kereskedelmi partnerek ugyanis csak volumenekről állapodnak meg a beszállítókkal, az árak azonban hetente változhatnak, és a magyar piacon számolni kell polcpénzekkel, a nagyvonalúan kezelt fizetési határidőkkel is. Ezzel szemben Nyugat-Európában inkább a termékalapon létrehozott tészek tárgyalnak a kereskedőkkel, és fel sem merül a késedelmes fizetés.

Szervezete válogatja, hogy hány tagot kell meggyőzni: akad tész, ahol pár tucatot, és olyan is, ahol hétszázat. A tagok fegyelmezettségét segítheti, ha a szervezet a termények megvásárlásán túl egyéb szolgáltatásokat is biztosít számukra (növényvédelmi szaktanácsadás, vetéstervhez, fajtakiválasztáshoz és betakarításhoz nyújtott segítség), ám a kisebb tészeknél erre ritkán jut pénz. Vannak Magyarországon is szakosodott tészek. Kizárólag ipari felhasználásra, konzerv- és hűtőipari megrendelésre termel a Cibakert Tész Kft., míg a frisspiacot szolgálja ki a Mórakert Szövetkezet. Az ipari növények piaca sokkal szervezettebb: az ipari paradicsom értékesítése például szinte teljes egészében tészeken keresztül bonyolódik, ezzel szemben a hazai körtetermés alig három százaléka kerül így a boltokba.

Forrás: Napi Gazdaság