Sólyom László köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvényt. Sajtóhírek szerint új törvény készül e témakörben, ezért a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) – segítendő a jogszabályalkotó képviselők munkáját – tanulmányt készített arról, hogyan lehetne orvosolni az élelmiszergazdaság és a kereskedelem között meglévő problémák egy részét.

A GVH szerkesztőségünkbe is eljuttatott tanulmánya leszögezi, hogy a kiskereskedelmi vállalatok közül a nagyméretű kereskedelmi láncok erősen aszimmetrikus alkuerővel rendelkeznek beszállítóikkal szemben, ám a kiskereskedők egyike sincs erőfölényes helyzetben Magyarországon. Az aszimmetrikus alkuhelyzet magyarázata, hogy egy adott termék értékesítése csupán minimális részét teszi ki a nagy áruválasztékot tartó kereskedelmi lánc forgalmának, ellenben az oda szállító kis- és közepes termelők árbevételének nagy hányadát veszélyezteti az esetleges „kilistázás”.

A gyengébben teljesítő vállalatok piaci részarányból, méretből, versenyképesség hiányból fakadó hátrányainak döntő részét az állam nem tudja megszüntetni. Még a szerződéses kapcsolatokra, egyes szerződéses rendelkezésekre fókuszáló bármely kiváló szabályozással sem – állítja a GVH. Ezt nem is szabad megcélozni, mert a fejlődés és alkalmazkodás motorja szűnne meg akkor, ha a gyengén teljesítő vállalatokat az állam mindig megkísérelné megmenteni, piacon tartani. A versengő piacokon a kereskedők és beszállítóik közötti jövedelemosztozkodási vitákra a piaci mechanizmusok szoktak kielégítő válaszokat adni.

A jog az eladók és vevők közötti árvitákba való beavatkozásoktól tartózkodik, s az állami ár- vagy jövedelemszabályozás a kielégítően versengő piacokon nem tartozik az elfogadott eszköztárba. Az állam a szerződéses jogban a gyengébb félnek többletvédelmet ad. Az ilyen szabályokkal a szerződések kiszámíthatóságát, átláthatóságát lehet növelni, de nem képesek a jövedelem eloszlásába beavatkozni, s arra közvetlenül hatni.

Összességében a GVH helyesebbnek tartaná, ha az előterjesztők visszavonnák a termékpálya törvényre tett javaslatukat. Ehelyett határozatot hoznának arra, hogy a kormány mit tegyen, milyen szempontok alapján vizsgálja felül a kereskedelmi törvényt, s egy hatásvizsgálatot követően mikorra tegyen jelentést és javaslatot a törvény korrekciójára.

A célok elérésére a GVH több konkrét javaslatot is megfogalmaz:

1. A hatóság szerint, mivel a jelentős piaci, vevői erőre vonatkozó szabályok már léteznek a kereskedelmi törvényben, ésszerű ott végrehajtani az indokolt módosításokat. Nincs például akadálya annak, hogy a kereskedelmi törvény jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokra vonatkozó szabályainak példálózó felsorolásai kiegészítésre kerüljenek bizonyos rendelkezésekkel (például: tilos az egyoldalúan előnyös kockázatmegosztást előíró feltételek alkalmazása, a költségek aránytalan áthárítása, a listára vagy árukészletbe való bekerülés után fizetendő díjak alkalmazása stb.)

2. Ugyancsak nincs akadálya annak, hogy a kereskedelmi törvényben a jelentős piaci erővel rendelkező kereskedők etikai szabályzatára vonatkozó előírások kiegészüljenek különféle tartalmi és eljárásjogi minimum elvárásokkal. Ebben az esetben nem a kereskedelmi törvényi példálózó visszaélő magatartásait kell feltétlenül kiegészíteni, hanem arra kell szabály, hogy minimálisan milyen feltételeknek feleljen meg az etikai szabály. Annak tartalma, eljárásrendje és az eljáró szervezete kialakításához véleményezési, illetve részvételi jogot lehet biztosítani a beszállítóknak.

3. A beszállítók és a kereskedők közötti szerződések átláthatóságának növelése érdekében elő lehet írni a jelentős piaci erővel bíró kereskedőre vonatkozó sajátos tájékoztatási szabályokat az általuk – különösen kizárólagos igénybevételi kötelezettséggel – nyújtott szolgáltatások tartalmi meghatározására, s azok maximális szolgáltatási díjtételeinek előzetes nyilvánosságra hozása tekintetében.

4. Durvább megoldás, ha a törvény megtiltja mindazoknak a „nélkülözhetetlen szolgáltatásoknak” a külön beárazását, amelyek nélkül a kereskedelem „szolgáltatásai” – beszállítóként – eleve nem is vehetők igénybe. Pl. tekintettel arra, hogy az üzletek, a számlázás, új üzletek nyitása, azok menedzselése, az áruátvétel, az üzletek fűtése, világítása, hűtést igénylő termékek hűtése stb. nélkül a kereskedelmi tevékenység, az áru forgalmazása jellemzően nem folytatható, ilyen címen ellenszolgáltatás felszámítását meg lehet tiltani.

Forrás: VG