Az erdő sűrűjéből előóvakodó vad és a lesben álló, kezében csőre töltött fegyvert tartó vadász mellé már csak némi vadászszerencse kell a ravasz meghúzásával járó sikerhez, de a felkészülés ennél azért sokkal többet igényel.

Lázár Attila vadászati osztályvezető, aki több mint két évtizede foglalkozik vadászattal, vadgazdálkodásról, az erdő egyensúlyáról, vadászati törvényekről beszél. A vadászok felkészítését, a vadászengedély megszerzéséhez szükséges tanfolyamokat említi, ahol a több évszázados hagyományok, a vadászati kultúra, az etikai kódex megismerése és elsajátítása legalább olyan fontos, mint a jogszabályok, a vadászati rend ismerete, vagy a helyes fegyverhasználat.

– A vadászat költséges hobbi, amit többségükben külföldiek tudnak megfizetni, de Magyarországon is erősödik az a réteg, amely százezreket, milliókat tud erre áldozni. Az igazi vadász nem az ölésért vadászik, tiszteli az elejtett vadat, betartja az évszázadok alatt rögzült törvényeket is. Az elejtett vadnak megadja az "utolsó falatot", tudja, hogy csak álló gímbikára lehet lőni, a fácánra csak röptében szabad célozni, mert a gyalogló szárnyas a földön kiszolgáltatott – említ meg néhányat a sok száz szabály közül.

Minden vadászat más-más szituációban, más körülmények között történik, ezért eltérők a szabályok is. Éjszaka csak rókára és vaddisznóra lehet vadászni, gímszarvasvadászat vagy vaddisznóhajtás pedig csak jó látási viszonyok között, nappal lehetséges. Már augusztusban felkészülnek a gímszarvasvadászatra, hogy ne zavarják meg az állatok nyugalmát, a kiemeltebb helyeken az erdőgazdálkodási munkákat is szüneteltetik. A vadlegelőket, pihenőket cserkelő-úttal, nyiladékhálózatok kötik össze, a dagonyákhoz vizet szállítanak. A vadászházakat felkészítik a vendégek fogadására, a régi kalyibák, füstös kályhák, kicsiny faházak világa már lejárt, ennél ma már nagyobb kényelmet igényelnek a vendégek. A trófeából származó bevétel mellett legalább olyan jelentős, a szolgáltatás: a szállás, az étkeztetés, a lovas kocsi előkészítése.

A vendégvadászok általában egy hosszú hétvégét, esetleg egy hetet szánnak a kalandra. Hajnalban már talpon vannak és kísérőjükkel, a hivatásos vadásszal indulnak a terepre.

– A hivatásos vadászok garanciát jelentenek, hogy ne következzen be vadászbaleset. ők döntik el, mikor lehet megtölteni a fegyvert, melyik vadra lehet leadni a lövést – magyarázza Lázár Attila. – Ismerik a vadat, a bérvadász pedig már jó előre tudja, hogy ez mennyibe fog kerülni, ugyanis már a vadászat megkezdése előtt szerződésben rögzítik, hogy milyen vadat, milyen értékben kíván elejteni. Persze ha egy kapitális bika kerül puskacső elé, és a családi kassza is elbírja, eltérhet a szerződéstől. Az elejtett vad kizsigerelése, elszállítása és a trófea kifőzése is a kísérővadász feladata. A gímszarvasvadászat egyéni, magányos vadászat, de a novembertől januárig tartó vaddisznóhajtáson már több mint félszázan, vadászok, hajtók, terelők vesznek részt – jegyzi meg, és elmondja, hogy zajlik egy ilyen esemény.

Ilyenkor több a lőfegyver – 25-en foghatnak a kezükbe fegyvert – ezért a vadászbalesetek egy része ilyenkor következik be. Vadászatvezetőnek hivatásos vadászt jelölnek ki, akinek az utasításait kötelező betartani. A kezdése előtt lezárják a területet, szabályos stratégiát készítenek. A hajtók messziről is jól látható narancs- vagy citromsárga mellényt viselnek, a vadászok szalagot raknak a kalapjukra. A felvezető egyénként vezeti el a vadászokat az állásokra, magaslesekre, elmagyarázza, honnan jön a hajtás, megmutatja, hol vannak a vadásztársak, meghatározza a tiltott lőirányokat. A vadászok nem mozdulhatnak el a helyükről, be kell várniuk, míg a hajtók feléjük terelik a vadakat.

Az erdőkben élő vadállomány száma szabályozott, de csak olyan mértékű vadállományt szabad fenntartani, amelyet a gazdasági szektor, az erdő- és a mezőgazdálkodás még elvisel.

– Nincsenek a vad létszámát szabályozó ragadozók, csak a lőfegyver maradt. A vadgazdálkodás lényege az egyensúly megtartása: a vadállomány ne pusztuljon ki, de ne váljon kezelhetetlenné se. A kenyér, s a gabona ára nem lett olcsóbb, a földtulajdonosok, gazdálkodók egyre kevésbé toleránsak. Ha nem lehet kompenzálni a kiadásokat, a sportvadászoknak kell jobban megfizetniük a hobbiért – tudatja Lázár Attila, majd hozzáteszi: – A rendszer negyven-ötven évvel ezelőtt is hasonlóan működött, de akkor keveseknek adatott meg a lehetőség, kizárólag egyesületi tagságon belül lehetett vadászni. A tagság most már nem kötelező, de ennek hiányában csak vendég-, vagy bérvadászként lehet részt venni a vadászaton. Az elmúlt két évtizedben növekedett a vadászok száma és emelkedett a balesetek száma is. Az okok sokfélék: felgyorsult az életritmus, több a stressz, s még az is belejátszik a balesetek alakulásába, hogy eltörölték már a kötelező katonai szolgálatot. Emiatt kevesebb a lőgyakorlat, így kevesebb a puskát tartó kéz gazdájának a tapasztalata is.

Kolozsvári Ilona

Forrás: MTI