A változatosság abból fakad, hogy a mezőgazdaságból élők mindig is a „több lábon állásra” törekedtek. Ennek oka az, hogy a térség kedvezőtlen, csapadékszegény időjárása kockázatossá teszi a termelést. Ezért a gazdálkodók úgy igyekeztek kivédeni a sokszor hátrányos környezeti és piaci hatásokat, hogy többféle agrártevékenységre rendezkedtek be.

Az agrárvállalkozások és a kistermelők a megyeszékhely közelében néhány tízezer hektárt művelnek, amelynek minősége nagy eltéréseket mutat. A jó adottságú, déli területeken megmaradtak az állami gazdasági időszakból „örökölt” nagyobb táblák, ezeken a gazdálkodók szántóföldi növényeket (gabonaféléket, takarmány- és ipari növényeket) vetnek. A többi föld – főként az északi és a nyugati határban – rosszabb minőségű, homokos terület, amelyen szőlő-, gyümölcs- és kertészeti termelés folyik.

Az uniós csatlakozás óta a vetésszerkezetet alapvetően befolyásolták a hektárra vetített uniós földalapú támogatások, mivel a hozzájuk kapcsolódó nemzeti kiegészítéssel együtt jelentős pluszbevételt hoznak – állítják szakértők. Ezért a gazdálkodók egy része olyan területeken is szántóföldi növénytermelésre tért át, ahol az EU-források nélkül a termelés nem lehetne jövedelmező. Kedvezőtlenül hatottak viszont a térségben a szőlőkivágásokhoz nyújtott uniós források, mert ezek az ültetvények felszámolására ösztönözték a tulajdonosokat. Ráadásul a felvehető összeg függött az elért terméseredményektől is, így több esetben a jobb szőlők estek áldozatul a programnak.

A Kecskemét környéki gyümölcsösöket (elsősorban kajszibarack- és meggyültetvényeket) ugyanakkor az elmúlt években (is) a fagy tizedelte meg, a tavalyi természeti csapások pedig különösen nagy veszteségeket okoztak. Elképzelhető, hogy a fák jelentős része maradandó károsodásokat szenvedett. Emellett a térségben egyre nagyobb gondot okoz a műveléshez szükséges kézi munkaerő előteremtése is, amelyet a szigorodó – több esetben túlzottnak tartott – munkaügyi ellenőrzések is nehezítenek.

Az állattartásban a hagyományos nagyüzemi telepek szerepét fokozatosan a magángazdaságok veszik át, de a térségben továbbra is minden fontos haszonállatfaj megtalálható. A szarvasmarha-tenyésztést a lajosmizsei charolais-állomány határozza meg. Ugyancsak itt működik az a svájci tulajdonú nyúlvágóhíd is, amely mára a környéken komoly termelői integrációt épített ki. A háztáji sertéstermelés ugyanakkor leépülőben van a kedvezőtlen piaci hatások miatt és ugyanez a jellemző a liba- és a csirketartásra is. A pulykatermelők helyzete viszont stabilizálódott, miután a Kecskeméti Baromfifeldolgozót Kft.-t korábban megvásárló termelői csoport pulykavágásra állt át.

Az élelmiszer-ipari cégek közül ma a százszázalékos magyar tulajdonban lévő Univer Produkt (UP) Zrt. számít a legnagyobb vállalkozásnak – közölte Molitórisz Károly, a társaság vezérigazgatója. Az ételízesítőket és bébiételeket gyártó cég tavaly 11,3 milliárd forintos árbevételt ért el, szemben a 10,5 milliárdos eredeti tervvel. Az UP elsősorban az exportban növelte forgalmát, míg itthoni árbevétele – elsősorban a majonéz-, a mustár- és a ketchuppiacon – egy-két százalékkal bővült 2007-ben – tette hozzá a vezérigazgató.

Az Univer Produkt két kecskeméti és egy hetényegyházai telephelyen termel, és 470 főt foglalkoztat. A teljes – főként kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozásokat is tömörítő – cégcsoport pedig összesen 1300 embernek ad munkát. A kimutatások szerint az Univer csoport a 250. helyet foglalja el a legnagyobb hazai vállalkozások rangsorában. A társaságok konszolidált eredménye meghaladta az 1,2 milliárd forintot 2006-ban.

Forrás: Világgazdaság