Azzal, hogy 2007-ben a soltvadkerti Frittmann János lett az év borásza, a szakma először ismerte el az alföldi borászat teljesítményét. Frittmann díja azt jelentette: nemcsak a történelmi borvidékeken lehet minőségi bort készíteni, s az Alföldön sem csak borhamisítók dolgoznak a szakmában. Frittmann János maga is úgy nyilatkozott, miután a díjat megkapta, hogy számos más kiváló kunsági borász teljesítményét is elismerték a kitüntető címmel.

A borászathoz nemcsak tudás, tapasztalat, hanem tehetség is szükséges. Schindler János, Kecel korábbi polgármestere, jelenleg a keceli Öreghegy Bor Kft. ügyvezetője évekkel ezelőtt egy borversenyen figyelt fel egy középiskolás lányra, Dubai Évára, aki már az első borával aranyérmet nyert. Schindler először azt hitte, talán csak a kislány nevével nevezték be a bort, de a papája vagy a fivérei készítették. Kiderült azonban, hogy a díjnyertes bort, az akkor még a kiskőrösi kertészeti szakközépiskolába járó lány készítette, és a siker nem a véletlen műve volt. Dubai Éva borai a következő években is feltűntek a borversenyeken. Egy országos versenyen, mindenfajta bort beszámítva, Bács-Kiskun megyéből a 11. helyezést érte el Éva bora.

– A barátaimtól szoktam szőlőt kapni – mondja Dubai Éva, aki szőlész-borász mérnökként idén végez a Corvinus Egyetem élelmiszer-tudományi karán. – Ötven és száz liter között készítek bort. Mindent magam, a két kezemmel csináltam eddig, hiszen gépeink nincsenek. Az, hogy jó lesz-e a bor, az alapanyag minőségén kívül, leginkább az odafigyelésen múlik. Nagyon kell összpontosítani, kóstolni, mindent a megfelelő időpontban elvégezni.

Az első bort, egy ezerjót még a szakközépiskolában, az osztálytársaival együtt készítették, bár már akkor is Éva irányította a munkát. Nagyon szép élmények fűződnek ehhez, az aranyérem mellett egy görögországi utat is nyertek vele. Középiskolai vizsgabornak cserszegi fűszerest választott; három versenyen is aranyérmet szerzett. Kecelen pedig az év borának választották. Ezt követően, rossz termésű évben, éretlenül leszedett rajnai rizlingszőlőből készített bort: az is érmes lett, de a minősége gyorsan változott, az utolsó versenyén már csak bronzéremre volt jó. 2007-ben kékfrankost, Irsai Olivért ké-szített, félédes fehérborként pedig természetes cukorral Viktória gyöngyét. Ezeket még ezután palackozza le és nevezi be különböző borversenyekre.

– Huszonkilencen vagyunk az évfolyamon, közülük tízen lányok. Ahogyan egyre több pincészetet ismerek meg, látom, hogy ma is nagyon sikeres és tehetséges borászhölgyek dolgoznak a szakmában.

Dubai Évának mindig roszszulesett, ha szakmai körökben leszólták az alföldi borokat, vagy a borhamisítást emlegették. Szakmai gyakorlatát Egerben töltötte, évfolyamtársaival saját költségükre is szerveznek tanulmányutakat különböző borvidékekre. Talált volna állást másutt is, de nagyon örült, amikor Schindler János hazahívta Kecelre, hogy legyen az Öreghegy Bor Kft. borásza. Azt mondja, jó lenne felvirágoztatni az alföldi borászatot; ő csak minőségi borokat szeretne készíteni.

Megkérdem Schindler Jánost, nem tart-e attól, hogy túl fiatal, tapasztalatlan lesz cégének az új borásza.

– Huszonnégy éves koromban lettem a keceli posta vezetője, harminc ember tartozott a kezem alá – mondja a volt polgármester. – Ha akkor megbíztak a fiatalokban, miért ne bíznánk bennük most is?

Schindler szerint a tehetség nem válogat fiúk és lányok között. Az ő családjukban is az édesanyja volt a jobb borász: a nőknek kifinomult érzékük van az élelmiszerekhez. Egyébként a keceli gróf Patachich Gábor-borrend nagymestere is nő, Benyedáné Laki Ilona. (Patachich Gábor volt az a kalocsai érsek, aki az újratelepítés után elrendelte, hogy Kecelen is termeljenek szőlőt, mert a keceliek mindig idő előtt megitták a fejadagjukat, amit a káptalantól kaptak.)

Visszatérek a kérdésre: hegyvidéki borászok időnként kétségbe vonják, hogy az Alföldön egyáltalán lehet minőségi bort termelni.

– Hogyne lehetne! Az, hogy Frittmann Jánost így elismerték, sok borásznak biztatást ad a környéken. Áttörésre van szükség, és mifelénk ezekre a fiatalokra vár a feladat, hogy a minőségi borászkodást megerősítsék. Van egy német cég Hajóson, a Pierot Kft., amely Soltvadkerttől Vaskútig vásárolja föl az alapanyagot. Kilencven-száz forintért vesz egy kiló szőlőt, de a belőle készült bort 50 dollárért adják el Japánban. Ha a németek ezen a vidéken meg tudják ezt csinálni, akkor a helybelieknek is meg kell tudniuk!

Forrás : Népszabadság