– Miért hallgatnak a Kiss Szilárd-ügyben?
– Nem hallgatunk, már régebben is elmondtam – egy hónappal ezelőtt, valamint két hete -, hogy a tárca álláspontja az, Kiss Szilárd mint agrárattasé, jól végezte a munkáját. Például 2012-2013-ban huszonöt százalékkal nőtt a mezőgazdasági kivitel Oroszországba. Az ezen túlmenő tevékenységéről nincs tudomásom. Hogy magánemberként milyen tevékenységet folytatott, arra nincs rálátásom. Természetesen, aki törvényt sért, annak számolnia kell a következményekkel.
– Másról sem hallani, mint hogy az új uniós költségvetési ciklusban hatalmas támogatásra számíthatnak a gazdák. Nem lesz-e nehezebb a pénzek elosztása úgy, hogy a Miniszterelnökséghez került a vidékfejlesztés?
– Csak 2015-ben a Földművelésügyi Minisztérium kezelésében 494 milliárd forint áll rendelkezésre agrártámogatásokra, a legkülönbözőbb programok találhatók ebben a körben. Vadgazdálkodás, a „Több munkahelyet a mezőgazdaságba” program állattenyésztési többlettámogatásai, erdei kisvasút-üzemeltetés, iskolagyümölcs-program. Ehhez járul még mintegy huszonötmilliárd forint értékben a gazdálkodók által igénybe vett gázolaj jövedékiadó-visszaigénylés. A Miniszterelnökség írja ki a vidékfejlesztési támogatásokat, ez a terület odakerült. Nálunk az állattartást segítő programok vannak. Újdonság, hogy 8,6 milliárd forinttal indul az anyakoca-támogatás.
– Az nem kevés.
– Igen. Magyarországon mintegy kétszázezer koca van, ezt a létszámot akarjuk több mint másfélszeresére növelni, hogy elérjük a sertésstratégiában kitűzött célt, a hatmilliós állományt. Két éve 2,8 milliós bázisról indultunk, jelenleg 3,2 milliónál tartunk. A létszámcsökkenést sikerült megakadályozni, megfordítani a folyamatot, és most már növekszik a sertéslétszám. Dacára annak, hogy az orosz embargó vagy éppen az afrikai sertéspestis sújtja az ágazatot. Jó néhány olyan tenderre készül a Miniszterelnökség, amely még az előző ciklusból visszamaradt pénzek felhasználását célozza. Egyébként jó az együttműködésünk a Miniszterelnökséggel, amely kiírja a pályázatokat, mi pedig a szakmai hátteret adjuk ehhez. De léteznek olyan pályázatok, amelyek nálunk találhatók meg, például a tanyafejlesztési program.
– Mekkora „agrárlendületre” számíthat a nemzetgazdaság?
– Optimista vagyok, miután a magyar mezőgazdaság az elmúlt négy évben negyven százalékkal növelte a kibocsátást. Ez történelmi rekord. Ellenzéki bírálók adott esztendő februárjában már kijelentik, hogy ez az év sem lesz eredményes. Ugyanakkor nagy erőfeszítéssel, megküzdve gyakran a természeti elemekkel, de sikerült a mezőgazdaságot növekedési pályán tartani. A következő időszakban a gazdasági szabályozók, támogatások által, a szakmai hátteret megadva, egyúttal az új piacok megszerzésével erősítjük az agráriumot. A magyar állam, a kereskedőházak láncolatán keresztül az agrárdiplomácia eszközeivel is élve, támogatást nyújt a termelőknek, a gazdáknak, amire szükség is van az orosz embargó miatt.
– Tartós növekedési pályán marad az agrárium?
– Ez több tényezőtől is függ. Hogyan alakulnak az árak, valamint a világ és Magyarország élelmiszer-fogyasztása mit is mutat? Mindkettőben van növekedési tartalék. Legfontosabb a saját piacunk, hazánkban néhány százalékkal bővült az élelmiszer-fogyasztás, ami a gazdáknak mindenképpen jó hír. A belső kereslet pedig számos dolog miatt erősödhet. A háztartások végre megmenekülnek a devizahitelektől, és egyre szebb számokat produkál a turizmus.
– Milyen hatása volt eddig az orosz embargónak? Várható-e brüsszeli offenzíva, ha megtaláljuk a kiskapukat, és idő előtt újra szállítunk élelmiszert az orosz piacra?
– A magyar kivitelnek néhány százaléka áramlik az orosz piacra, és az orosz kivitel egyharmadát érinti az embargó. A fő gond az unió piacán másodlagos hatásként bennmaradó termékmennyiség. Akik nálunk lényegesen többet exportáltak, keresik termékeiknek a piacot, gyakran Magyarországon. A másik probléma, hogy nálunk néhány fontos cég, magas színvonalú vállalkozás volt beállva az orosz piacra. Nekik is új felvevőterületet kell találnunk, ezért felértékelődött a Nyugat-Balkán, Kazahsztán és a távol-keleti piacok. Idő előtt aligha tudunk újra szállítani Oroszországba, bízom benne, hogy tárgyalásos úton a kialakult helyzet rendezhető lesz.
– Hol ütött be a krach?
– Az orosz embargó legkritikusabb pontja talán az almapiacon volt. Kritikusnak tűnt a helyzet, de sikerült az értékesítési terv. Döntően néhány szomszédos országba exportáltunk, valamint a magyar lakosság is erős felvásárló lett. Emellett volt egy almalésűrítmény akció is, a kereskedőház több tízezer tonna almalésűrítményt raktározott be, amelyet az áraktól függően értékesít majd: a krízishelyzetet megoldottuk. Ráadásul egyszerre volt túltermelés, valamint embargós hatás. Emellett a baromfiágazat esetében volt negatív hatása annak, hogy tavaly februárban az afrikai sertéspestis miatt leállt sertésszállítások helyét átvéve, augusztusban leállt a dinamikusan bővülő kivitel. Most a sertéshúsáruknál látok némi problémát, általában alacsonyak az árak, világ- és uniós viszonylatban is, nem könnyű értékesíteni, és mellé jön egy tejpiaci probléma is, a tejpiaci kvóta megszüntetése. Ez inkább pszichológiai hatás, mint piaci.
– Hogyhogy?
– A tejkvóta megszűnésével nem lesz azonnal több millió tehénnel több a piacon, és a jelenlegi feszített piaci helyzet kialakulásában csak igen kis szereppel bír a kvótarendszer megszűnése. Sokkal hangsúlyosabb szereppel bír a nagy tejtermelő régiókban tapasztalt termelésbővülés, a tavalyi év vártnál alacsonyabb világpiaci kereslete és az orosz embargó. Az EU-ban magántárolt készletek mennyiségének növekedése egyértelműen jelzi a túltermelést és a piaci gondot. A jelenlegi feszült helyzet várhatóan a nyárig tarthat, mivel az időjárás melegedésével csökken majd a kibocsátás. Az Európai Bizottság a miniszterek tanácsülésén folyamatosan napirenden tartja a kérdést, az FM pedig napi szinten egyeztet a piaci helyzetről a tejágazat képviselőivel.
– Milyen mozgásra lehet számítani a cukorkvóta esetében?
– Kétirányúra. Egyfelől megnyílik a lehetőség a feldolgozókapacitások kiépítésére. Magyarország sok cukorgyárat elveszített, csak egy maradt talpon. Ha kellő tőkeerővel rendelkezünk, akkor tudjuk pótolni a kiesett kapacitásokat.
– Közbevetésként: az állam beszállna? Szóba jöhet egy kvázi állami cukorgyár?
– Befektetők, termelők dolgoznak ezen, több helyen szervezkednek, a magyar állam nem zárkózik el olyan beruházástól, amely nemzetgazdaságilag is indokolt, stratégiai fontosságú, hiszen önellátásról van szó. De csak a konkrét megkeresésre lehet konkrét választ adni. A cukorkvóta felszabadításnak van másik oldala is, mert ha több cukorrépát lehet termelni, akkor az EU-ban is szabad verseny lesz, ez pedig újabb kihívás lesz a magyar termelők számára. Velük is állni kell a versenyt: az Atlanti-óceán partja például esősebb terület, amely nekünk hátrányt okozhat a későbbiekben.
– A magyar külgazdasági politika immár déli nyitást is hirdet: automatikusan az agrárexport erősítésére kell-e gondolnunk?
– A déli nyitásban nagy gazdasági lehetőség van. Magyarország a hetvenes-nyolcvanas évekig jelen volt Latin-Amerikában öntözésfejlesztésben, mezőgazdasági kultúrák meghonosításában. Például kukoricatermesztési tanácsokat is adtunk, holott a kukorica onnét származik. Az elmúlt évtizedekben Latin-Amerika gazdaságilag sokat fejlődött, és Afrika is ígéretes terület. A mezőgazdaságnak nem szabad kihagynia ezt a lehetőséget. Ugyanakkor nem is annyira mezőgazdasági exportban, hanem a magyar prémiumtermékek, hungarikumok terítésében érdemes gondolkodni. Ami a fő profil, az maga a termelésnek, a termesztésnek a technológiája, szaporítóanyag, genetikai állományjavítás, takarmányipari, élelmiszer-ipari berendezések, feldolgozóipari kapacitások kiépítése, telepítése. Kutatási, tudományos együttműködés távoli, latin-amerikai országokkal kivitelezhető.
– Mi lesz a keleti nyitással, „elaltatják”?
– Szó sincs róla! A jövő héten utazom üzletemberekkel Kazahsztánba, pont a keleti nyitás kapcsán értékelődött fel ez az értékes piac. Magyar vállalkozások konzervekkel, befőttekkel, az orosz piacon korábban hagyományosan befutott termékekkel már jelen vannak. Óriási a lehetőség, miután Kazahsztán a világ egyik legnagyobb gabonatermelője, szeretné növelni az állatállományt, az együttműködés tehát adott.
– Most ünnepeltük a földosztás hetvenedik évfordulóját, ennek apropóján lesz-e újabb állami földprogram?
– Folytatjuk a megkezdett munkát, a Földet a gazdáknak programot. Ennek keretében minden felszabaduló területet meghirdetünk, jelenleg kétszáznyolcvanezer hektárnál tartunk, hétezernél több új gazda, földbérlő van. Ez jelzi, hogy a program elég nagy kört érint. Bár mindig vannak támadások, hiszen egy-egy kijelölt területre többen is pályáznak, de látszik, hogy a többség elégedett. Mintegy hatszázezer hektárnyi állami földterület van, termőföld. Ebből négyszázezer hektárig tudunk elmenni. Eközben veszünk át más állami szervektől is területeket, hiszen a Nemzeti Földalap lesz a magyar állam földvagyonkezelője. Zajlik más program is: a kisebb, egy-három hektárnyi kiterjedésű állami területeket folyamatosan értékesítjük.
– A GMO-ügy miatt hevesen ellenzik a transzatlanti megállapodás létrejöttét, pedig szakértők szerint ez növekedési többlettel járna hazánknak. Lehet-e közeledés a tárca részéről?
– A GMO kérdésében nincs megalkuvás, szigorúan a GMO-ellenességet képviseljük, ebből nem is engedünk. Ha ezen múlik, nem lesz szabad kereskedelmi megállapodás. Alapvető jogunk van az egészséges környezethez és az egészséges ennivalóhoz. Persze a szabad kereskedelmi megállapodásnak más területei is vannak, nem pusztán GMO-san termesztett élelmiszerekről lehet szó, hanem takarmányokról vagy takarmány-alapanyagokról, amelyeket szintén száműzni akarunk a magyar gazdaságból. Nem árt tudni, hogy az Egyesült Államokban az élelmiszer-előállításra vonatkozó szabályok teljesen mások, mint Európában. Sokkal lazábbak, és ezért olcsóbban tudnak tömegélelmiszereket előállítani, s ez importnyomást idézhet elő az európai piacon. Olaszok, franciák, hasonlóan hozzánk, fenntartásaikat hangoztatják. Olyan kiegyensúlyozott szabad kereskedelmi megállapodást tudunk elképzelni, amely tekintettel van a magyar és az európai mezőgazdaság sajátosságaira.
– A Népszabadság információi szerint személycserék következhetnek a kormányban, és ön sem lehet teljesen nyugodt. Élvezi még a kormányfő bizalmát?
– A miniszterelnöknek van joga ebben a kérdésben állást foglalni. Még ha minden hónapban is felmerül bizonyos helyeken, hogy nem leszek már sokáig miniszter, szeretném leszögezni: öt éve vagyok a tárca vezetője. Nem hiszem, hogy lenne olyan miniszter a kormányban, aki ne élvezné a miniszterelnök bizalmát, mert az a vezető egy napig sem lenne a helyén. A miniszterelnök felkérésének megfelelően végzem a dolgomat. Elég munkánk van az említett témákkal, nem a találgatásokkal foglalkozunk.

Forrás: magyarhirlap.hu/Szajlai Csaba
 

Kapcsolódó tartalom:

Következő

Tejkvóta szabályozás: német tartományok mezőgazdasági miniszterei korai figyelmeztető rendszert vezetnének be

Előző

Nyáron jönnek a vidékfejlesztési pályázatok