Bár nem minden esetben indokolt, de a termelők igyekeznek érvényesíteni a világpiaci árak erősödését a termékek beszállításakor, másfelől viszont a vásárlók az árnövekedésre fogyasztás-visszafogással válaszolnak, ami erős korlátot jelent. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint talán éppen ezért az látszik az idei beszállítói megállapodásokból, hogy mind a kereskedők, mind a gyártók kivárnak az árképzéssel. A múlt év végi fogyasztáscsökkenés az első negyedévre is áthúzódik, s csak a második félévtől várható a forgalom erősödése. A kereslet növekedése viszont ismét erőteljesebb árnövekedéshez vezethet, amennyiben a világpiaci árak tovább kúsznak felfelé.

A tavalyi agrárárak alakulásából egyértelművé vált, hogy a termelők egy része a korábbi években elszenvedett veszteségeit is igyekszik most kompenzálni, így némely esetekben indokolatlanul nőtt az átadási ár. Vámos szerint 2007-ben a piaci erőfölény az alapélelmiszereknél a gyártók oldalára billent, mert a környező országok piacain is hiány mutatkozott a termékekből. A kereskedő nem nyúlhatott a jól bevált árleszorító eszközhöz, az importhoz, így elfogadta a termelői árat.

Jellemző a piacra, hogy nemcsak a kereskedők hagyják azonnal cserben a beszállítóikat, ha olcsóbb importtermékhez jutnak, hanem a beszállítók is faképnél hagyják a kereskedőt, ha jobb exportlehetőség kínálkozik. Ilyen problémák mutatkoztak 2007-ben a tej esetében, a gyártók inkább felbontották szerződéseiket, hogy meglovagolják a világpiaci árhullámot. Szakértők szerint a mostani és a korábbi KSH-adatokból is kitűnik, hogy a termelők sokszor önmaguk gerjesztették (önbeteljesítő jóslattal) az árnövekedést. Például a tojás esetében 50 forintos árat jósoltak, amelyet végül nem értek el, de a növekedés így is jelentős volt.

Forrás: Napi Gazdaság