Olaszországban 2007 utolsó hónapjai hoztak erősebb emelkedést az árszínvonalban. Éves rátára átszámolva novemberben 2,4, decemberben pedig 2,6 százalék volt a havi drágulás üteme. A sokasodó lakossági panaszokat azzal magyarázzák, hogy elsősorban a napi fogyasztáshoz tartozó cikkek és szolgáltatások – energia, élelmiszer, közlekedés – árai kúsztak feljebb, ezért volt a fogyasztók által érzett infláció nagyobb a ténylegesnél. Különösen a tészta drágulását vették zokon – ezt a gyártók a világpiaci árak növekedésével indokolták –, a jelenség mögött azonban közgazdászok is láttak bizonyos spekulációs célokat.

A drágulás láttán a szakszervezetek olyan követeléseket fogalmaztak meg, hogy a kormány adócsökkentéssel vegye elejét a vásárlóerő további gyengülésének. Erre azonban a kormányfő – az államháztartás feszültségei miatt – nem látott lehetőséget, ezért árügyi kormánybiztossá nevezte ki Antonio Lirosi gazdasági minisztériumi osztályvezetőt.

A sajtóban Mr. Prezzi néven említett közszereplő kinevezését üdvözölték a fogyasztóvédők, közgazdászok szerint azonban aligha tehet bármit is a drágulás ellen. Szerintük Lirosi a legfeljebb a spekuláció ellen lehet képes fellépni, a költségnyomás által kiváltott inflációval aligha tud bármit is kezdeni.

Forrás: Világgazdaság