Igaz, a mi boraink nem olyan jellegűek, mint a hegyvidékiek, azonban nem kell a szemünket szégyenkezve lesütnünk, ha otthon a vendéget alföldi nedűvel kínáljuk. (Persze, azért nem ért megnézni, hogy kinek a neve van a címkén!)

Egyre több jó borász nevez az országos versenyekre, s hozza el onnét a legjobbaknak kijáró díjakat. Tavaly Frittmann János lett az Év Borásza. Oreskó Imre a Kunsági Borvidék elnöke szerint tavaly végre megtört a jég idehaza a soltvadkerti borász szakmai elismerésével. A térség presztízse is emelkedőben, bár még sokat kell tenni azért, hogy újra kifizetődő legyen szőlészkedni és borászkodni a térségben.

A legnagyobb borvidék első embere ma délutánra készítette el azt az éves küldöttgyűlési beszámolót, melyből kiderül, hogy a pesszimista gazdák mintegy 1500 hektárnyi területen ( ez akkora mint a Villányi Borvidék) vágták ki a szőlőket.

ők akkor még nem tudták, hogy 30-50 százalékkal emelkednek majd a  felvásárlási árak. Szerencsére vannak bizakodó termelők is, akik úgy gondolják, hogy érdemes az őseik nyomába lépni, s folytatni a sok évszázados szőlészkedést borászkodást. Az elmúlt időszakban 1100 hektárt telepítettek újra a gazdák.

Oreskó Imre azt mondja, hogy nekünk a helyi szőlőfajtákkal kell ország-világ előtt megjelennünk. Azokból a fajtákból kell jó bort készítenünk, amelyeknek a művelési titkait régi öregek már kitapasztalták az évszázadok során. A sárfehér, az ezerjó, a kadarka, a kékfrankos, vagy a kövidinka lehet az a bor, mely erősítheti a térség jó hírét a következő években.

Forrás: Bács-Kiskun Megyei Online