Az érdekképviselet elemzése szerint a cégek kifejezetten vesztesei voltak a tavaly felgyorsult áremelkedésnek, mert a kereskedelmi láncok csak részben ismerték el a jelentős költségnövekedést a beszállítói árakban. Különösen a mezőgazdasági alapanyagokra épülő iparágak (elsősorban a hús- és tejipar) helyzete válságos, míg a nem elsődleges nyersanyag-feldolgozó ágazatokat kevésbé viselte meg az áremelkedés.

Az elmúlt év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az agrárgazdálkodók nagy mennyiségben, hozzáadott érték nélkül exportálták a mezőgazdasági alapanyagokat, ha az élelmiszer-ipari cégek a megugró világpiaci felvásárlási árakat nem tudták megfizetni – állapította meg az ügyvezető alelnök. A feszültség abból adódott, hogy a nyersanyagok árának növekedése jóval nagyobb volt annál, mint amekkorát a hazai vásárlóerő elbírt volna. (A belföldi élelmiszer-fogyasztás tavaly egy-két százalékkal csökkent.)

Ezért – állítja az Éfosz – hosszabb távú kormányzati intézkedések kellenek ahhoz, hogy a feldolgozók az alapanyagokat a tényleges vásárlóerővel arányos mezőgazdasági termelői árakon használhassák fel. Különben az iparági termelés visszaesik, a vállalatok kapacitáskihasználása tovább romlik, és ez súlyos gazdálkodási gondokat idézhet elő.

Ismert ugyanakkor, hogy Brüsszel tiltja a közvetlen ártámogatásokat, ezért csak indirekt állami beavatkozások jöhetnének szóba. Ilyen lehetne például több élelmiszer-ipari (állat-egészségügyi, hulladékmegsemmisítési) költség mérséklése, illetve egyes környezetvédelmi (szennyvíztisztítási) beruházások pályázatos támogatása.

Emellett az Éfosz szerint meg kellene szüntetni az italféleségekre kivetett, értelmetlennek tartott termékdíjadót, és csökkenteni kellene más hatósági díjakat is. A változtatások érdekében a szervezet koordinálásával élelmiszer-ipari stratégia és intézkedési javaslatcsomag készül, amelynek kormányzati egyeztetése áprilisban kezdődhet meg.

Az FVM az élelmiszer-ipari beruházások ösztönzésére helyezi a hangsúlyt, ezért tavasszal 50 milliárd forintos támogatási csomagot hirdet az Új Magyarország vidékfejlesztési programban (ÚMVP) – közölte Gőgös Zoltán, a tárca államtitkára. Így az idén az iparág – a kertészet mellett – az egyik kiemelt fejlesztési terület lesz az ÚMVP-ben. Az államtitkár is úgy ítéli meg, ma a hús- és a tejiparnak a legkritikusabb a helyzete. Egyik legfontosabb feladatként a megtermelt nyersanyagok „itthon tartását” és minőségi további feldolgozását jelölte meg, mert ez a kapacitáskihasználtságot is javítaná. Ehhez versenyképességnövelő modernizációra van szükség.

Gőgös Zoltán szerint további lehetőségek rejlenek az agrártermelői–élelmiszer-ipari integrációban is, amely – többek között – a gazdálkodók feldolgozóipari tulajdonszerzésével válhatna szorosabbá. A tejipari cégek az elmúlt évinél is nehezebb helyzetbe kerülhetnek az idén – hangsúlyozta Istvánfalvi Miklós, a Tej Terméktanács elnöke. Ennek oka, hogy tavaly a felvásárlási árak növekedése a második fél évben indult meg, most viszont már januártól további drágulással kell szembesülniük a vállalatoknak. Az átvételi árak rövid időn belül elérhetik a literenkénti 100 forintot, szemben az egy évvel korábbi 67-68-cal. Bár a tejárak számos más EU-tagállamban is emelkednek, a hazai cégek tavaly is 10 százalékot vesztettek az itthoni piacból, és ez – véli az elnök – üzemméreti, versenyképességi gondokat is feltételez. A helyzet újabb gyárbezárásokhoz vezethet – tette hozzá.

Ma kettős présben működnek a húsipari vállalkozások – állapította meg Román Gyula, a Debrecen-Hús csoport többségi tulajdonosa. A sertéstartók – pluszköltségeikre hivatkozva – tovább növelnék a felvásárlási árakat, miközben azokat sem az exportban, sem a kereskedelemben nem lehet érvényesíteni (utóbbit elsősorban az egész unióra jellemző „relatív túltermelés” miatt). A 277 forintos jelenlegi sertésárak mintegy 15 forinttal haladják meg az uniós szintet, ezért a húsipar a felvásárlásban árcsökkentésre kényszerülhet. A cégek igyekeznek átvészelni a kedvezőtlen időszakot, de mindenhol a forrástartalékaikat élik fel – szögezte le Román Gyula.

Szélesebbre nyílik az agrárolló

Az agrártermékek árszintje 35,3 százalékkal nőtt, miközben az élelmiszeripar kereskedelmi beszállítói árai ennél jóval kisebb mértékben, csupán 11,5 százalékkal emelkedtek. Eközben az élelmiszerek fogyasztói ára 12 százalékkal növekedett, és ez egyúttal azt is mutatja, hogy a kereskedők több haszonra tettek szert.

Az ágazati becslések szerint a tavalyi élelmiszer-ipari termelés három százalékkal csökkent az alapanyag-beszerzési és értékesítési gondok miatt. Bár az export az első tizenegy hónapban 3,8 százalékkal bővült, az iparágnak újabb drasztikus mértékű, 5,1 százalékos belföldi piacvesztést is el kellett könyvelnie. (Ez a tendencia az uniós csatlakozás óta tart, így az ágazat részaránya 75-80 százalékra apadt a kereskedelmi értékesítésben, szemben a 90 százalék körüli belépéskori hányaddal).

A vállalkozások bruttó termelési értéke – figyelembe véve a termeléscsökkenést, illetve az átadási árak és az áfa növekedését – 2100-2150 milliárd forintra bővülhetett a megelőző évi 1923 milliárd forintról. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a 2006-ban elért, 36 milliárd forintnyi adózott iparági eredmény tavaly csökkent az átadási árak mérsékelt emelkedése és a nagyobb feldolgozási költségek miatt.

Forrás: Világgazdaság