Ma már Magyarországon is fontos a terroir, azaz a régió, a terület, sőt a dűlő is – a fajta és az évjárat mellett természetesen. Az Európa-szerte közismert fajták mellett – mint a Chardonnay vagy a Sauvignon Blanc – a régi magyar fajták feltámasztása is cél, ilyen például a Királyleányka – mondta Bujdosó Orsolya sommelier, a balatonlellei cég képviselője az MTI munkatársának.
    
Érdekesebbek lettek a bornevek is: fantázianevet kapnak egyes cuvée-k, mint például Altenus, amely délnyugati szelet jelent.
    
Magyarországon számos bor viseli a tokaji nevet, de nem mindegyik aszú és korántsem mindegyik nagy, híres borpincészetekből kerül ki.
    
Megjelentek a börzén családI vállalkozások, mint például Szabó Gyula pincéje Szerencsről. A több mint 100 éves, nemespenésszel borított pince tölgyfahordóiban furmintok, hárslevelűk, szamorodnik, muskotályok és aszúk érlelődnek, amelyek már számos borverseny aranyérmét érdemelték ki. S felvonultatták a Gundel tokajikínálatát is, elsősorban az aszúkra koncentrálva. Termékeiket nemcsak a híres vendéglőben lehet kapni, de sok nagyáruházban is.
    
Az egriek is több termelővel képviseltették magukat, bemutatva pincetúra ajánlataikat is. Náluk is többnyire fejenként 1500 forintnál kezdődik egy-egy borkorcsolyával kínált 5-8 féle bort megkóstoltató csoportos pincetúra, de előzetes bejelentkezésre meleg ételeket is kínálnak.
    
A balatoni borok ma még nem örvendenek akkora tekintélynek, de kezdenek már feljönni. A Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet például modern címkéjű, csinos palackokban nagyszerű fehér cuvée-vel rukkolt ki – többféle fehér bort házasítottak össze, amelynek végeredménye friss, gyümölcsös jellegű bor lett.

Forrás: MTI