Évente öt-tíz százalékkal nőtt átlagosan és fejenként a nettó jövedelem 2000 és 2005 között, ám 2006-ban az emelkedés már mindössze 0,7 százalékot tett ki – derül ki a statisztikai hivatal 2000-2006 közötti háztartási költségvetési felvételének (HKF) adataiból. Az átlagos bruttó jövedelem 2006 egészében valamivel meghaladta az egymillió forintot, ami a közterhek lerovása után 840 ezer forintra apadt.

A munkajövedelmek és a társadalmi – leginkább az államtól kapott – juttatások aránya a vizsgált időszakban nem sokat változott: a munka bére a jövedelem 70 százaléka körül alakult, míg a társadalmi juttatások 30 százalékot tettek ki. Az átlag természetesen nagy eltéréseket takar itt is.

A felső jövedelmi tizedbe tartozó háztartásoknál – ezekben az évi átlagos nettó jövedelem 1,8 millió forint volt 2006-ban – 81-17 százalékos volt az arány. A legszegényebbeknél – évi 319 ezer forintos jövedelemmel – a megoszlás 47-53 százalék a társadalmi jövedelmek "javára".

Az átlagos megélhetéshez mindenki hozzájut, vélhetjük annak alapján, hogy az emberek – átlagosan – havi 80 ezer forintot mondtak szükségesnek ehhez. Ugyanakkor jövedelemtizedenként nézve kiderül, hogy a legszegényebbek számára még az – általuk ehhez feltételezett – havi 53 ezer forintos összeg is kétszeresen meghaladja bevételeiket.

Egyébként a leggazdagabbak is – saját megítélésük szerint – alig élnek jobban az átlagosnál, amihez minimálisan fejenként havi 120 ezer forintot tartanak elengedhetetlennek. A legszegényebbek úgy gondolják, hogy nagyon jól tudnának már akkor élni, ha havi 110 ezer forinthoz hozzájutnának, míg a leggazdagabbaknál ez az összeg 270 ezer forint volt.

Az ezredforduló óta a fogyasztási kiadásaink reálértéken 27 százalékkal nőttek, nominális értéken pedig majdnem duplájára, évi 383 ezer forintról 673 ezer forintra. Ezzel párhuzamosan a fogyasztás szerkezete is alaposan megváltozott. 2006-ban – arányaiban – jóval kevesebbet költöttünk élelmiszerre, mint hat éve, a közlekedésre és hírközlésre fordított kiadásaink súlya viszont harmadával nőtt, ami reálértéken ennél is erőteljesebb "gyarapodást" jelent.

Ez utóbbi megmutatkozik a háztartásokban használt tartós fogyasztási cikkek számának növekedésében és minőségének javulásában is: a mobiltelefonok száma hatszorosára, a számítógépeké háromszorosára nőtt ez idő alatt, és minden egyéb háztartási eszközből is jóval többet birtoklunk, mint hat éve.

A jövedelemnövekedést mutatja az is, hogy miközben ennivalóra 2006-ban – reálértéken – hat százalékkal adtunk ki többet, mint hat éve, ennek a tételnek a súlya összköltésünkön belül 29 százalékról 26 százalékra csökkent. Némileg átalakult étrendünk is, ám nem biztos, hogy egészségesebb lett. Igaz, a húsfogyasztás valamivel nőtt ez idő alatt, a kenyér- és zsírfogyasztásunk pedig jelentősen csökkent, ám jóval kevesebb gyümölcsöt, zöldséget, tojást és tejterméket eszünk.

Az átlag itt megint nagy szóródást takar, a legszegényebbek étrendjében ugyanis változatlanul gyakran szerepelnek az állati zsírok és gabonafélék, míg a leggazdagabbak háromszor annyi halat, tejterméket és gyümölcsöt esznek, mint ők. Valószínűleg a magas jövedelműek engedhetik meg maguknak a gyakori étterembe járást is.

Azt ugyanis, hogy a háztartásokban 4,5 százalékkal kevesebb élelmiszer fogy, mint fél évtizede, ellensúlyozza, hogy jóval gyakrabban eszünk házon kívül, mint korábban. 2000 és 2006 között jelentősen – reálértéken -, 26 százalékkal nőttek éttermi kiadásaink.

Forrás: Népszabadság – Hámor Szilvia