– Ezt a 360 hektáros területet, amelyen belül közel 30 hektáron fekszik a Vadaspark, azzal a céllal alakították ki harminc éve, hogy megpróbálják ide terelni a turistaforgalmat, és így a kirándulók ne zavarják a kormány vadászterületeit. A mostanihoz képest azonban csak nagyon szerény kis állatbemutatót láthattak a betérők – meséli az igazgató, akivel a parkhoz vezető árnyas ligetben telepszünk le beszélgetni az erős napsütésben. – A magyar és az európai vadállományt akarták összegyűjteni, ezen belül a hazánkban élő öt nagy vadfajt: az őshonos gímszarvast, őzet, vaddisznót és két nem őshonos állatfajt, a muflont és a dámszarvast, amelyek viszont olyan régen megtelepedtek, hogy már szinte őshonosnak számítanak. De volt rénszarvas és jávorszarvas is.
    
A vadaspark új gazdája többek között a szintén őshonos zergével bővítené a meglévő állatállományt. – Ausztriából kaptunk volna néhány példányt – mondja -, de télen akkora hó esett, hogy kisétáltak a tetején a karámból, a maradékot pedig megtizedelte a hiúz. Nagy tervem a medvék betelepítése, hiszen ugyancsak őshonos állatok voltak Magyarországon. Még folyik az engedélyeztetés, de elárulhatom, hogy már Gödöllőn vannak. Két medvéről van szó, három kan farkassal együtt fognak érkezni.
   
Nyomban megnyugtat, hogy a nagyvadak semmilyen veszélyt sem jelentenek. – Teljesen szelíd kolónia – hangsúlyozza -, akkor sem történne nagy baj, ha valami miatt ne adj’ isten kijönnének, mert kezes bárányok. Csak azért olyan ijesztőek, mert elég nagyok, úgy 3-4 mázsásak.
   
Bemutatásukat a következő holtszezonra, télre akarják igazítani, hogy ismét felpezsdítse az érdeklődést a park iránt. – Most is egy holtszezon derekán vagyunk – magyarázza -, ezért jött jól az új állatsimogató megnyitása, ami nagyon sikeresnek bizonyult. Ez a program egy kicsit a nevelésről is szól. A látogatókat természetesen eligazítjuk, hogyan kell viselkedni. A simogatóban egész mások a játékszabályok. Ha a belépő meg akarja simogatni vagy etetni az állatokat, akkor türelmesen ki kell várnia, amíg odamennek hozzá. Az állatok emberhez szoktak, és csak a veszélyt nem jelentő példányok lettek kiválogatva, őzek, muflonok és dámszarvasok, amelyek nem okozhatnak sérülést.
   
Bene Zsolt tíz munkatárssal dolgozik, az állatgondozókon és karbantartókon kívül egy beosztottja a marketingmunkát végzi, gondozza az internetes honlapot, tartja a kapcsolatot a partnerekkel, keresi a park számára a támogatókat.
   
– Hála a tulajdonos Pilisi Parkerdő Zrt.-nek egy csomó körmünkre égett munkát el tudtunk végezni. Felújítottuk a mellékhelységet, a kilátót, a bejáratot. Ám a továbblépéshez támogatókra is szükségünk van. Szeretnénk új játszóteret, az utak erózióvédelme elodázhatatlan, a kifutók korszerűsítésre szorulnak. A padokat is ki kellene cserélni, hiszen már akkor itt álltak, amikor 1985-ben ide jöttem dolgozni. Egyébként ez volt az első munkahelyem – említi meg -, de a katonaság után máshová kerültem. Februári kinevezésemig a Budakeszi Erdészetnél dolgoztam, ahol szintén a szakmával foglalkoztam.
   
Az igazgató új beléptető rendszert állítana fel, amelynek segítségével pontosan látnák, hányan jönnek, meddig maradnak, és mit lehetne tenni, hogy több időt töltsenek el itt a látogatók. Eddig évente úgy százezren nézték meg a parkot, tavaly nagyjából kilencven ezren. Legalább 20 százalékos növekedést szeretne, és bízik benne, hogy az újításoknak, a beruházásoknak és a gyakoribb sajtószerepléseiknek köszönhetően idén elérik a 110-120 ezres látogatószámot.
   
– Felnőtt egy nemzedék, amely nem is tudta, hogy itt van ez a park, de remélem, sikerült megszólítanunk – magyarázza.
   
A további lehetőségeket sorolva megemlíti a kisragadozó-ház átépítését. – Azokat az állatokat fogjuk bemutatni, amelyek az erdőből beköltöztek a városba, és megtanultak együtt élni velünk: a nyestet, egeret, házi patkányt, denevért, erdei siklót.
   
Szavaiból kiderül, hogy harminc év alatt alaposan megváltozott a park koncepciója.
   
– Manapság alapvetően egyfajta szolgáltatás. Ide kijöhetnek azok is, akik nem úgy születtek, hogy bakancs volt a lábukon, és nem túlélő túrára vágynak. Kényelmes séta közben rengeteg mindent megtudhatnak az állatokról és növényekről. Igyekszünk majd pályázati pénzekből két-három nyelvű feliratokat elhelyezni, mert sok a külföldi látogatónk. Augusztustól akarjuk bevezetni a telefonszámunkon jelentkező automata információs szolgáltatást, a menürendszerben többféle kérdésre választ lehet majd kapni, nem csak a pénztárral beszélni.
   
Az iskolásokra is számítanak, de nincsenek könnyű helyzetben a szigorú tanterv miatt. – A rugalmasabb pedagógiai módszerekkel dolgozó alternatív iskoláknál nagyobb sikerünk van – ismeri el -, pedig fontos, hogy a gyerekek a természetben tanuljanak a természetről. Feledhetetlen élményt kapnak, ahogy annak idején magam is. A hetvenes években Németországban nyaraltam. Elvittek egy vadasparkba, ahol őzek és szarvasok szabadon sétáltak az emberek között. Életre szóló emlék lett számomra, talán ez vitt rá, hogy itt is megcsináljuk az állatsimogatót.
   
A Budakeszi Vadaspark nem klasszikus állatkert, nem is akar azzá válni. A vadak természetes, erdei környezetükben figyelhetők meg, még a parkon kívül elhelyezett, ingyen megtekinthető "parasztudvar" háziállatai is egy jellegzetes tanyaudvar hangulatát idézik fel.
   
A tanya most csendes, a kecskék, marhák kint legelésznek, de mire leesik a hó, visszakerülnek a karámba, és jönnek a medvék.
 

Forrás: MTI