A könyv társszerzője szerint a ma divatos zöld erőfeszítések zöme a társadalmon belül csak a bűntudatébresztést szolgálják. A globális felmelegedés elleni harc jegyében szükségesnek vélt ökológiai lábnyom-csökkentés azt sugallja, hogy legyünk kevésbé rosszak a klímára, sőt, az lenne a legjobb, ha nem is léteznénk – vélekedett a tudós. Hozzátette: ez csúcsosodik ki abban a közvélekedésben, hogy a Föld túlnépesedett és nincs elég erőforrás ennyi embernek.

Ehhez képest a világ összes hangyájának a tömege négyszeresét teszi ki a Földön élő 6,5 milliárd emberének, a hangyatársadalom az emberekével ellentétben mégis harmóniában él a természettel – mutatott rá Michael Braungart.

Szerinte nem környezeti, túlnépesedési, hanem tervezési, technikai problémával küzd jelenleg az emberiség. Az emberek által használt termékek nem elég jók. Úgy kellene azokat megtervezni és használatuk után kezelni, hogy a természetes anyagfolyamatokba kiselejtezésüket követően bekapcsolódhassanak.

A professzor nem ismeri a "hulladék" fogalmát, szerinte a használatot követően minden anyag képes a természet táplálására, legjobb esetben pedig zárt rendszerben az újrahasznosulásra.

Példaként saját könyvét említette, amely nem papírból, és még csak nem is újrahasznosított papírból készült, hanem műanyagból. Így nem kevesebb fát kell kivágni, hanem egyáltalán nem kell fát kivágni – jelezte. Kiemelte: nem az emberek rosszak, hanem az egyetemek nem elég jók még ahhoz, hogy az ipari tervezés és a különböző termékek használata harmóniában legyen a természettel.

Szerint a "lehetőleg a legkevésbé rossz megoldásra való törekvés" helyett arra van szükség, hogy a gyártók a jóra törekedjenek. Amíg azonban az ugyancsak divatos ökohatékonyság lebeg a gyártók szeme előtt, addig olcsó dolgokra törekednek, amelyek ha kis mértékben, de károsak a környezetre – közölte.

Megjegyezte, hogy a természet sem hatékonyan működik, nagyon energiapazarló folyamat egy fának például a tavaszi kivirágzás.    Hatékonyság helyett véleménye alapján az ökohatásosság a fő szempont, azaz a természet körfogását kedvezően befolyásoló iparra, építészetre van szükség.

Példaként a szén-dioxid-szegény technológiákat említette. Nem ez a helyes út, a szén-dioxidtól nem megszabadulni kell, hanem felhasználni, hiszen a szén-dioxid egy értékes tápanyag a természetben – jelezte Michael Braungart.

A Bölcsőtől bölcsőig című könyv a HVG Kiadó gondozásában jelent meg 4 ezer példányban, a megjelenés 5 millió forintos költségét a Holcim Zrt állta.

Forrás:MTI