Bernard Crayon Tarn megyei parlamenti képviselő a bevezetőjében arra emlékeztetett, hogy a határok szinte teljes lebontásával, az emberek és állatok sokkal könnyebben mozognak a világban, mint korábban. Emellett a fejlődő országok ipari termelése fokozódik, amely erőteljesen hozzájárul a klimatikus változásokhoz.
Gondot jelent az, hogy az egyes állati betegségek megjelenéséről csak nagyon késve közöltek információkat az illetékes hatóságok (pl. baromfiinfluenza, BSE). A komoly veszélyt jelentő, embereket is fertőzni képes betegségek 75%-a állati eredetű, tehát zoonózis. Kérdésként vetődik fel az, hogy a jövőben egy-egy nagyobb veszélyt jelentő betegség megjelenése esetén lesz-e elég oltóanyag, illetve az mindenki számára elérhető lesz-e?
Marc Gayet, az állattenyésztőket egészségügyi szempont alapján tömörítő országos szervezet elnöke (FNGDS): Az állategészségügy kérdése az állattenyésztők számára állandó kihívást jelent, főként azért, mert az nagyban meghatározza egy-egy gazdaság jövedelmezőségét. Míg az állategészségügyi kockázatokat a 70-es években csak regionális szinten kellett értelmezni, azok vizsgálatát ma már nemzetközi környezetben kell megtenni.
Egy-egy állategészségügyi probléma leginkább az állattenyésztőket sújtja, elég csak a jelenleg, a kéknyelv betegség miatt (FCO) Olaszországgal marhahúsra érvényben lévő szállítási tilalomra gondolni. De a BSE esetét sem szabad elfelejteni, az is nagy károkat okozott az állattenyésztőknek. A média által sokszor indokolatlanul keltett pánik miatt a marhahúsfogyasztás Franciaországban, jelentős mértékben csökkent.
Sajnálatos módon megállapítható az, hogy a 80-as évektől kezdve folyamatosan jelennek meg újabb és újabb állatbetegségek, amelyek nagytöbbsége Franciaországba az állati és növényi importtal kerül be (pl. BSE – Nagy-Britannia, száj- és körömfájás – Ázsia, FCO – Észak-Afrika). Ebből is látható az, hogy a nagy veszélyt jelentő betegségek ellen pusztán nemzeti szinten nem lehet felvenni a küzdelmet.
Bernard Vallat, az OIE főigazgatója: Míg 1950-ben "csak" 2,5 milliárd ember élt a Földön, addig 2015-re ez a szám elérheti a 7,5 milliárdot is. Ezen belül leginkább az elmaradott térségekben nő a lakosság száma, olyan területeken, ahol a mezőgazdasági termelési kapacitás nagyon alacsony szinten van. Az elmúlt évben 6 milliárd ember táplálása céljából összesen 21 milliárd állatot tartottak. 2020-ra már 7 milliárd ember ellátásáról kell gondoskodni, ekkorra ugyanis várhatóan 1 milliárddal bővül a középrétegbe sorolható emberek száma, azoké, akik már képesek a hús- és abból készült termékek megfizetésére. Mindezzel egyidőben egyre több környezetvédelmi kihívással is szembe kell nézni.
Az állategészségügy alapvető az állati jólét biztosításában. Az élelmiszerbiztonság az állategészségüggyel kezdődik. Mivel Földünknek szinte már egyetlen olyan zuga sincs, amely teljes mértékben elszigetelt lenne, így az sem meglepő, hogy a patogén károsítók sokszor a lappangási idejüknél rövidebb idő alatt képesek eljutni a világ egyik részéről a másikra. Ennek lehetőségét az alábbi kockázati tényezők tovább erősítik:
-
Egzotikus állatok kereskedelme: évente pl. 4 millió madár cserél gazdát, jelentős az illegális állatkereskedelem mértéke.
-
Klímaváltozás/általános felmelegedés
-
Használt autógumik nem megfelelő lerakása. Ezek a belsejükben esővizet tárolhatnak, amelyek a napon felmelegedve kitűnő melegágyat biztosíthatnak a vektorszervezetek kifejlődéséhez és elszaporodásához.
Azon betegségek 80%-a, amely jól használható bioterrorizmusra, zoonózis. Amennyiben a betegségeket nem tudjuk megelőzni, azok felszámolása hatalmas költségekkel járhat. Nagy-Britanniában az ESB elleni küzdelem 3,5 milliárd $-t, a száj- és körömfájás pedig 3,2 milliárd $-t emésztett föl.
Egy-egy állati betegség megjelenése és elterjedése jelentős negatív következményekkel jár. Az állati termelékenység csökken, amely gazdasági veszteséget okoz. Fenyegetheti az emberek egészségét. Az érintett országgal szemben a kereskedelmi bizalom csökkenését is okozhatja.
Mit tehetünk annak érdekében, hogy a nagy veszélyt jelentő betegségek megjelenésének kockázatát csökkentsük? Lényeges az állandó jellegű figyelemmel tartás, a korai felfedezés. Jó együttműködés kialakítására kell törekedni a hatósági és magánállatorvosok között. Franciaország nagy hangsúlyt fektet a hatósági, illetve magánállatorvosok és az állattenyésztők közötti jó kapcsolat kialakítására. Állandó tájékoztatással az állatorvosok, illetve az állattenyésztők számára naprakész információkat kell adni. Biztosítani kell a folyamatos információáramlást. Gyors beavatkozás megteremtése (pl. állatok elzárása, leölése). Amennyiben lehetőség van rá, mint pl. az FCO esetében is, vakcinázás. AZ OIE által meghatározott normák nemzetközi szintű elismerése és alkalmazása.
Kerekasztal beszélgetések: A betegségek eredete eltérő lehet, így fontos az, hogy mindig a betegséget kiváltó okot meghatározva cselekedjünk. Az emberek egészségére nézve az állatok nemcsak biológiai szempontból jelenthetnek veszélyforrást, hanem kémiai értelemben is. Ez alatt a leginkább az intenzív állattenyésztés során használt kémiai anyagokra kell gondolni, azokra, amelyek a nevelt állatok szervezetébe akarva vagy akaratlanul, de bejuthatnak.
Példaként meg lehet említeni az állatgyógyászati szerek helytelen alkalmazását. Épp emiatt nagyon nehéz napjainkban hatékony ellenszert találni a TBC baktérium leküzdésére. Az emberek egészségére nézve veszélyforrást jelenthet a táplálkozási szokások megváltozása is. Számos ételallergia kialakulásának oka az, hogy olyan egzotikus jellegű étkeket is elfogyasztunk, amelyeket nagyanyáink nem és éppen ezért ezek feldolgozására szervezetünk nincs felkészülve.
Lényeges azonban a valóban jelentős veszélyt rejtő betegségek egyéb, eseti jelleggel bíró betegségektől való elhatárolása. 1940 és 2004 között 335 valóban nagy veszélyt jelentő betegség ütötte fel a fejét a világban. A betegségek nagytöbbsége vektorszervezettel terjedt el. Kisebb részben, pedig vírus- vagy gombaeredetű betegségekről volt szó. Sajnálatos módon pusztán a megelőzéssel nem zárhatunk ki minden kockázatot, éppen ezért lényeges a minél gyorsabb beavatkozás biztosítása is.
Az FCO-ra is már hosszú ideje készült Franciaország, hiszen az általános felmelegedéssel várható volt, hogy az előbb vagy utóbb itt is megjelenik, de az egyrészt dél helyett északról érkezett (Maastricht), másrészt, pedig nem az a szerotípusa, amely az afrikai országokban is létezik. Megjegyzendő, hogy az FCO-nak 24 fajta szerotípusa létezik. Előfordulhat az is, hogy minden igyekezet ellenére nem lehet rögtön elegendő mennyiségű oltóanyagot biztosítani (pl. vírusos betegségek, amelyek nagyon nagy gyorsasággal terjednek). Egy-egy betegség megjelenése esetén évekbe telik, míg a megfelelő ellenszert sikerül megtalálni.
(A Szerző megjegyzése: Épp ez az eset áll most fenn Franciaországban az FCO kapcsán, hiszen Barnier szakminiszter ígérete ellenére, miszerint legkésőbb május hónapban már mindenki számára, aki be szeretné oltatni állatait az FCO ellen elérhető lesz az oltóanyag. Normandiában pl. júniusra ígérik. Az állattenyésztők félnek attól, hogy egy esetleges melegebb idő esetén a betegség terjesztéséért felelős szúnyogfajta elszaporodik és tömegesen fertőzi majd állataikat. Ez esetben teljesen kiszolgáltatottá és tehetetlenné válnak.)
Kérdésként elhangzott az is, hogy Franciaország fel van e készülve arra, hogy esetleg hamarosan az FCO 4-es szerotípusa is megjelenik, miután ez már létező probléma Spanyolországban? Erre egyértelmű választ a kérdező nem kapott, a válaszadók úgy feleltek, hogy nagyon nehéz döntést hozni arról, hogy milyen esetleges betegségekre készüljenek föl, mi ellen készítsenek vakcinát. Gazdasági szempontból nem egyszerű ezekre a kérdésekre választ adni.
A kerekasztal beszélgetések szereplői aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy véleményük szerint az EU nem igazán vállal kötelezettségeket a közös állategészségügyi politika terén. Az EU csak azon betegségek felszámolásához és leküzdéséhez járul hozzá pénzügyileg, amelyek az emberekre nézve is veszélyt jelentenek. Abban az esetben, ha csak a haszonállatokat, de azokat tömegesen pusztító betegség lép fel, olyan, amely jelentős gazdasági kárt okoz a gazdáknak, az EU inkább hárítja kötelezettségét.
Az állategészségügy terén nagyon sok szereplő összehangolt munkájára van szükség, éppen ezért Franciaországban szükség lenne arra, hogy a különböző szereplők feladatairól és hatásköréről szóló rendelkezéseket ennek megfelelően módosítsák. Azt azonban el lehet mondani, hogy a szereplők közül elsődleges szerepe mindenképpen maguknak, az állattenyésztőknek és az állatorvosoknak van.
Az állattenyésztők azok, akik a legkönnyebben és leghamarabb észre tudják venni azt, ha baj van. Az állatorvosok kettős feladatot látnak el. Egyrészt kezelik a megbetegedett állatokat, így hozzájárulnak a betegségek felszámolásához, másrészt pedig állami megbízásra figyelemmel kíséri a hatáskörükbe tartozó területen a különféle állatbetegségek alakulását. Erősíteni kell a megyék, illetve a régiók közötti dialógust is.
Felvetődik az a nem elhanyagolható kérdés, amelyre senki nem tud még választ adni, hogy a klimatikus változások mennyiben idézhetnek elő genetikai változásokat? Franciaország egyik tengerentúli megyéjében, Réunion-on, hatalmas pusztításokat okozott 1-2 évvel ezelőtt a Chikungunya vírus. Ez a vírus korábban is létezett már, de azt a teljesen ártalmatlan kórokozók között tartották számon. A vektorszervezetek által terjesztett betegségeket a természeti katasztrófák között tartjuk nyilván, de azt el kell ismerni, hogy azért ezek elterjedését sok esetben meg lehet(ne) akadályozni. E téren szemléletváltásra van szükség.
Franciaországban a Belügyminisztérium az, amely felelős a járványok elleni védekezésről szóló megyei szintű tervek kidolgozásáért. A laboratóriumokat a Mezőgazdasági Minisztérium akkreditálja, de azt követően működésüket már a Megyei Közgyűlés felügyeli. A megyei laboratóriumokat kezdik összevonni. Ennek ellenére a szakma bízik abban, hogy feladataikat továbbra is hatékonyan tudják ellátni. A jövőben törekedni kell arra, hogy Franciaországban azokon a területeken, ahol az állattenyésztés jelentős szerepet játszik, jól működő állatorvosi hálózat legyen.
Franciaországra jellemző az, hogy sokszor pont ezek a területek kénytelenek nélkülözni az állatorvosokat. A kevésbé kényelmes élet, a városoktól való nagyobb távolság miatt az állatorvosok nem szívesen választják a kisebb településeket arra, hogy ott letelepüljenek. Lényeges az, hogy az állatorvosok legyenek valóban hozzáértők. (A Szerző megjegyzése: Sok állattenyésztő dönt bizonyos esetekben úgy, hogy inkább ki se hívja az állatorvost, akkor, ha az láthatóan kevésbé ért az állatorvosláshoz, mint maga az állattenyésztő.)
Valamennyi résztvevő hangsúlyozta a megelőzés fontosságát, azt, hogy állandóan figyelni kell az állategészségügyi helyzet alakulását, mert ha ez nem működik megfelelően, akkor a betegségek megfékezése nagyon sok pénzt emészthet föl. Ez történt Nagy-Britannia-ban is. Már évek óta mentes volt a TBC kórokozójától, így annak figyelésére nem fordított kellő gondot.
Emiatt aztán közel 17000 állattenyésztő telepen jelent meg a baktérium, amelynek kiirtása jelentős összegbe került. Sajnálatos tény az, hogy az EU-nak, az állatbetegségek következtében felmerülő költségekhez való hozzájárulására szánt költségvetésétnek 80%-t 1-2 tagország meríti ki (pl. Nagy-Britannia), azok, amelyek nem fordítanak kellő odafigyelést a nemzeti szinten megvalósítandó megelőző intézkedésekre.
A rendezvényen Michel Barnier mezőgazdasági miniszter is részt vett, aki elmondta, hogy Nicolas Sarkozy köztársasági elnök kérésének megfelelően az EU francia elnöksége idején törekedni fog arra, hogy az EU olyan irányba mozduljon el, miszerint a 3. országokból érkező mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek egészségügyi ellenőrzését fokozzák.
Forrás: FVM – Pallaga Viktória