Az eredetileg magas szintű szakmai tanácskozásnak szánt Konferencia az utóbbi hónapokban az emelkedő élelmiszerárak következtében kialakult globális válság miatt csúcstalálkozóvá alakult. Az előkészületekhez rendelkezésre álló rendkívül rövid idő ellenére nagy számban vettek részt és szólaltak fel állam- és kormányfők (43 fő), valamint miniszterek (191 fő). A rendezvény költségeihez jelentős összegekkel hozzájárult az olasz, a norvég, a spanyol és a svéd kormány.

Dr. Jacques Diouf FAO főigazgató a konferenciát megnyitó beszédében átfogó képet adott a világ élelmiszer importra szoruló térségeiben kialakult drámai helyzetről. Az emelkedő élelmiszer árak és más tényezők következtében kialakult globális válság számos országban megmozdulásokhoz, "élelmiszer lázadásokhoz" vezetett. A főigazgató a kialakult helyzetet rendkívül súlyosnak nevezte, amelyre azonban szerinte van megoldás. A válságot ugyanis szerinte egyben történelmi lehetőségnek is kell tekinteni a világ mezőgazdasági termelésének a felfuttatására, amely viszont a donorok összehangolt akcióját igényli. Diouf úr beszédében számos ellentmondásra, negatív jelenségre hívta fel a figyelmet.

Ezek közül a fontosabbak:

Értelmetlen dolgokra (fegyverkezésre 1.200 milliárd $/év, az elpazarolt élelmiszerekre 100 milliárd $/év, élelmiszer-túlfogyasztásra és ennek következményeként adódó költségekre 20 milliárd $/év) a sokszorosát költjük annak az összegnek, (30 milliárd $/év), amely szükséges lenne az éhezés és szegénység tartós megszüntetéséhez, az élelmiszertermelés megfelelő szintre növeléséhez.

A mezőgazdaságba invesztált pénz összege az 1980 évi 8 milliárd $-ról 2004-re 3,4 milliárd $-ra esett vissza.

A Fejlesztési Segítség nyújtásában (ODA) a mezőgazdaság részesedése 1980-ban 17 % volt, 2006-ra ez az arány 3 %-ra csökkent.

2006-ban 11-12 milliárd $-t költött a világ arra, hogy 100 millió tonna gabonát elvonjon emberi fogyasztástól üzemanyag gyártási célokra.

A legfőbb paradoxon a főigazgató szerint az OECD országok által 2006-ban a saját mezőgazdaságuk támogatására elköltött (s ezáltal a piacot torzító) 372 milliárd $.

A Csúcstalálkozón számos rendkívül fontos eredmény született. Ezek közül első helyen említendő a Konferencia alkalmával prezentált dokumentum, az ENSZ főtitkár vezetésével működő Task Force által készített akcióterv (Comprehensive Framework for Actions), amely révén elkerülhetők a felesleges átfedések, s biztosítható az egyes szereplők (donorok, ENSZ szervezetek, bankok, stb.) tevékenységében a koordináció és a szinergia.

Ugyancsak jelentős sikernek tekinthető, hogy konszenzussal elfogadásra került egy Nyilatkozat, amelyben a résztvevők megerősítették politikai elkötelezettségüket a kialakult globális válság megoldására vonatkozóan.

A fentieken túl a Csúcstalálkozó konkrét szakmai eredményei:

A kialakult válságot egyben elszalaszthatatlan lehetőségnek tekintve általános volt az egyetértés, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer termelés növelésére van szükség, elsősorban a fejlődő országokban. Ehhez viszont elengedhetetlen az ágazatban a befektetések, beruházások növelése, amely viszont az ezeket lehetővé tevő pénzügyi mechanizmusok sürgős kidolgozását igényli.

Konszenzus volt a mezőgazdaság és klímaváltozás kölcsönhatásainak a megítélésében is (a mezőgazdaság a klímaváltozás egyik okozója, ugyanakkor rendkívül fontos szerepe van annak megoldásában is).

Mindenki elismerte a mezőgazdasági kutatás-fejlesztés fontosságát, valamint e téren a jobb nemzetközi koordináció szükségességét.

A bio-üzemanyagokra vonatkozóan voltak ugyan nézet-különbségek, de a tapasztalat-és információcsere, valamint a konzultációk szükségességét illetően egyetértés volt. Általános volt az a vélemény (még az USA részéről is), hogy a gabona alapú etanol-gyártás helyett a második (és még újabb) generációs bioetanol gyártásra kell törekedni. Az élelmezésbiztonságnak a bioenergia termeléssel szembeni prioritása, a bioenergia előállítás fenntarthatósága (beleértve nemcsak az élelemként felhasználható termékből üzemanyag előállítás érzékeny kérdését, hanem az élelmiszertermelés és a bioenergia gyártás mezőgazdasági termőterületekért folyó versenyét is) szintén általánosan elfogadott álláspontok voltak.

A rendezvényen magyar delegáció is részt vett. Dr. Göncz Kinga külügyminiszter a magyar delegáció vezetőjeként fel is szólalt a csúcstalálkozón. A delegáció tagja volt továbbá Sirman Ferenc FVM szakállamtitkár, Kovács István külügyminisztériumi kabinetfőnök és Bíró Tamás FVM osztályvezető. A római külképviseletről pedig Merényi Miklós nagykövet, Dr. Hagymási Tünde TÉT attasé és Kálmán Zoltán állandó FAO képviselő voltak a delegáció tagjai.

A csúcstalálkozó a Nyilatkozat nehezen megszületett politikai kompromisszumaival együtt is összességében eredményesnek és sikeresnek ítélhető, mind a részvétel szintjét, mind szakmai tartalmát illetően. Az olasz és a nemzetközi sajtó egy része ugyan csak felemás sikerről beszél, de a résztvevő országok többsége és a FAO felső vezetése is pozitívnak és hasznosnak értékeli a rendezvényt. Ezt igazolják az egyes donor országoktól, valamint nemzetközi szervezetektől, bankoktól érkezett konkrét felajánlások is.

/ Afrikai Fejlesztési Bank: 1 milliárd dollár, Iszlám Fejlesztési Bank: 5 év alatt 1.5 milliárd dollár, Világbank: 1.2 milliárd dollár, UN CERF (United Nations Central Emergency Response Fund) 100 milliárd dollár, Franciaország: 5 év alatt 1.5 milliárd dollár, Japán: 150 millió dollár, Kuvait: 100 millió dollár, Hollandia: 75 millió dollár, Új-Zéland: 7.5 millión dollár, Spanyolország: 4 év alatt 773 millió dollár, Egyesült Királyság: 590 millió dollár, Venezuela: 100 millió dollár. /

A Konferencia plenáris ülésén a "High Level Segment" keretében a delegációvezetők (állam- es kormányfők, miniszterek) által elmondott beszédekből a legfontosabb elemek:

Lula brazil elnök a bioetanol program mellett érvelt, hangsúlyozva az ún. "jó" (cukornád alapú) és a "rossz" (gabona alapú) bioetanol gyártás közötti különbséget. A kialakult helyzet okait elemezve kiemelte a magas kőolaj árak szerepét, valamint a fejlett országok agrártámogatásait a magas élelmiszer árak kialakulásában.

Mubarak egyiptomi elnök nemzetközi párbeszédet sürgetett, amely keretet biztosítana az energia és az élelmiszer exportőrök és importőrök közötti megállapodásoknak, korlátozva például az élelmiszereknek üzemanyag előállítására való felhasználását (erre a célra szerinte a hulladékok és az élelmezés biztonságát nem veszélyeztető energianövényeket kellene csak felhasználni).

Az EU Elnökséget is képviselő Danilo Türk szlovén államfő az összehangolt, közös erőfeszítések szükségességéről beszélt, megemlítve az EU által a problémák orvoslására eddig tett, illetve tervezett intézkedéseket. Kiemelt fontosságúnak nevezte a mezőgazdasági és infrastrukturális beruházások növelését, valamint a kutatás-fejlesztést, a bio energia területére is kiterjedően. Ez utóbbira vonatkozóan megjegyezte, hogy Európa eddig a gabonatermelésének kevesebb, mint 1 %-át használta bio-üzemanyag előállítására.

Az iráni elnök hozzászólása összességében visszafogott volt és a várakozásokkal ellentétben viszonylag politikamentes (nem említette Izraelt, nem beszélt a nukleáris terveiről, stb.) Egyetlen nyílt kritikája az USA dollár árfolyam politikájára vonatkozott, ami szerinte a kialakult magas élelmiszer árak egyik legfőbb okozója. (A beszédet követően tartott sajtótájékoztatón viszont említést tett Izraelről, s ennek lett nagyobb sajtóvisszhangja.)

Sarkozy francia elnök volt az egyetlen, akinek a beszédét kétszer is taps szakította félbe. A beszéd mind tartalmát, mind stílusát tekintve pozitív és megnyerő volt. ő volt az első, aki konkrét felajánlást is említett, élelmiszersegélyre, valamint fejlesztési együttműködésre. (Az azonban nem volt egyértelmű, hogy plusz felajánlásokról van-e szó.)

Zapatero spanyol miniszterelnök beszédének szintén sikere volt, megemlítette, hogy Spanyolország a következő években megtöbbszörözi hozzájárulását a fejlődő országok mezőgazdaságának és élelmiszertermelésének fejlesztésére.

Az USA agrárminisztere, Ed Shafer a következő 5 évre az "éhezés elleni harcban" 5 milliárd USD elköltésének a szándékát jelentette be, de a beszédben nem volt egyértelmű, hogy addicionális forrásokról van-e szó. A GMO konkrét említése nélkül a "technológiai újítások" fontosságáról beszélt, amelynek eredményeként az USA-ban rekord kukorica hozamokat érnek el, lényegesen kevesebb növényvédőszer (gyomirtók -29%, rovarölő szerek: -81%) felhasználásával. A bio üzemanyagok témában elmondta, hogy a most elfogadott törvény értelmében a jövőben a nem-gabona és nem-olajosmag alapú ("next-generation") bio üzemanyag gyártásra koncentrálnak.

Az olasz külügyminiszter, Frattini beszédében üdvözölte az ENSZ főtitkár vezetésével működő Task Force munkáját, hangsúlyozva a három római székhelyű mezőgazdasági ENSZ szervezet közötti együttműködés fontosságát. A korábbi hivatalos olasz állásponttal ellentétben a GMO tekintetében "üzent" a külügyminiszter, hogy az eddigi "merev, dogmatikus" álláspont nem tartható, s legalább a kutatások és kísérletek szintjén, valamint a bio-üzemanyag célú termesztésben értelmetlen a tiltás.

Robert B. Zoellick, a Világbank elnöke (az IMF elnökéhez hasonlóan) a nagyszámú hozzászóló miatt nem mondta el ugyan a hozzászólását, de a beszéd szövegét közzétették a Konferencia honlapján. Ebben hivatkozik az általa korábban ismertetett 10 pontos tervre, s mind a rövidtávú, mind a közép- és hosszú távú elképzeléseiben jelzi az ENSZ és egyéb szervezetekkel való együttműködés fontosságát és szándékát.

Összefoglalóan megállapítható, hogy az elhangzott beszédekben a legfontosabb visszatérő elemek a következők:

Rövidtávon az élelmiszer segélyek szinten tartására illetve fokozására van szükség, s ez a megnőtt árak miatt jelentős többletforrásokat igényel.

Növekvő mértékű és volumenű beruházásokkal lehet csak elérni a mezőgazdasági és élelmiszertermelés fokozását.

A nemzetközi összefogás és koordináció a donorok és az egyes érdekelt ENSZ (és egyéb) szervezetek között elengedhetetlen feltétel.

E tekintetben sok delegáció üdvözölte az ENSZ főtitkár vezetésével működő UN Task Force on Food Security létrehozását, valamint az általa kidolgozott átfogó akciótervet (Comprehensive Framework for Actions).

Csak a delegációk egy része által említett, illetve az egyes felszólalók által különbözőképpen értelmezett kérdések:

A kereskedelem liberalizálása, a WTO, Doha Development Agenda mielőbbi eredményes lezárása.

Egyes országok által (belső piacvédelmi intézkedésként) bevezetett adminisztratív export korlátozások megszüntetése.

A bio üzemanyagokra vonatkozó szabályok, irányelvek szükségessége (illetve ennek megkérdőjelezése).

A magyar delegáció vezetőjének felszólalására a Konferencia 3. ülésnapján, június 5-én délelőtt került sor. Dr. Göncz Kinga külügyminiszter beszédének (amelyre egyébként több delegációtól pozitív visszajelzés érkezett) főbb elemei, üzenetei:

A több tényező (klímaváltozás, magas árak, stb.) okozta globális válság megfelelő kezeléséhez a nemzetközi közösség együttes, koordinált fellépése szükséges, e tekintetben üdvözlendő az ENSZ főtitkár által létrehozott Task Force.

Magyarország elkötelezett a Millenniumi Célkitűzések és a Johannesburgi Végrehajtási Terv teljesítése iránt.

Magyarország, mint agrár-ország számára fontos, hogy a Konferencia a válságot egyben a világ élelmiszer termelésének fejlesztését elindító történelmi lehetőségnek is tekinti.

Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program elfogadásával Magyarország megerősítette a komplex és fenntartható vidékfejlesztésre vonatkozóan megfogalmazott prioritásait.

A klímaváltozás kapcsán fontos a következményekhez való alkalmazkodás, valamint a széndioxid kibocsátás és megkötés egyensúlyának megteremtésében a mezőgazdaság szerepe.

Az energiatakarékosság, mint alapkövetelmény mellett a megújuló energia arányának növelése szükséges és egyben fontos lehetőség is a vidék fejlesztésében. A bioenergia előállításban az élelmezés biztonsága és a fenntarthatóság, továbbá a biodiverzitás megőrzése a legfontosabb szempontok.

Friss donor országként nyújtott nemzetközi fejlesztési tevékenységünket illetően hagyományos célországaink mellett tovább kívánjuk mélyíteni kapcsolatainkat Afrika országaival is, az Európai Fejlesztési Konszenzus és a Párizsi Segélyhatékonysági Nyilatkozat szellemében.

Forrás: FVM – Kálmán Zoltán