A Pannon Egyetem Georgikon Karán a napokban megrendezett konferencián beszélt bor-eredetvédelmi kérdésekről dr. Sidlovits Diána  a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának szakreferense.

Az eddig használatos meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, a földrajzi jelzővel ellátott tájbor, valamint a földrajzi jelző feltüntetése nélküli asztali bor besorolásokat újak váltják fel.

1-Azon típusú borok, amelyeknél a minőség és a hírnév egy földrajzi helyhez kapcsolódik, az oltalom alatt álló földrajzi árumegjelölésű bortípusba kerülnek.

2-Az adott termőhelyen meghatározott módon és szőlőfajtából előállított borok az oltalom alatt álló eredetmegjelölésű csoportba sorolandók.

3-A minden egyéb bor kategóriába pedig majd azon termékek tartoznak, melyek palackjait semmiféle földrajzi jelzéssel nem kell ellátni, viszont a fajta megjelölésre ez esetben is lesz lehetőség.

Az első két csoportba tartozó borok címkézésénél ezentúl kötelező lesz a részletes termékleírás, melyben a termék jellemző tulajdonságai mellett fel kell tüntetni a sajátos termelési feltételeket, az alkalmazott borászati eljárásokat, az alapanyagként használt szőlőfajta nevét, egy ellenőrző szerv elérhetőségét, valamint természetesen egy uniós szabvány logót.

Az unió célja, hogy újra lajstromba vegye a már létező borfajtákat, s az elfogadottakat egységes EU-s listán rögzítse.

E listára persze új fajták is felkerülhetnek, ha megfelelnek a kritériumoknak és ha részletes, alapos dokumentációval rendelkeznek.

A borcímke és boradminisztráció reformjának célja a bortípusok és a jelzések átláthatóbbá tétele.

Forrás: Zh