Kökény Benő, a Kökény és Fia Családi Borászat "atyja" erős kézfogással és ropogós, meleg pogácsával fogad. A damaszttal bélelt kiskosár mellé gyorsan odateszi a nemrégiben két "Pest megye bora" címet nyert két termékét: egy palack Fischer Cuvée rozét és egy üveg cserszegi fűszerest. Kávéval kínál, szabadkozik, hogy tavasszal sokkal szebb itt minden, aztán belekortyol az illatos rozéba és végre ellazul. Várja, hogy kérdezzem…

– Hogyan lesz valakiből szőlősgazda? Gondolom, nem az iskolában tanulta ezt a "hivatást".

– De nem ám! Tősgyökeres ceglédi gazdálkodó család sarjaként a földeken szívtam magamba a természet közeli munka szeretetét. Apám szövetkezeti tag volt, örömmel vette, hogy "lábatlankodtam", kertészkedtem mellette. Mezőgazdasági technikusi végzettséget szereztem, kis ideig egy hulladéktelepet is vezettem, ám később, amikor 1986 táján megindultak a környéken  a nagy szőlőtelepítések, magától értetődő volt, hogy belevágok – foglalja össze Kökény Benő az előzményeket.
   

– Ment minden, mint a karikacsapás, vagy kínkeservvel építgette "birodalmát"?

– Azt szoktam mondani, hogy szőlővel csakis hiú embernek szabad foglalkoznia! Olyannak, akinek nagyon fontos, hogy évről évre jobbat,eladhatóbbat, versenyképesebbet produkáljon, s aki megméretni is hajlandó magát a borversenyeken. Nem sétagalopp az életem. Fokról fokra – hat tized hektárról indulva – bővítettük, fejlesztettük a gazdaságot, közben megpályáztuk, amit csak lehetett. Az előző évben termelt nyereséget is visszaforgatva, újabb és újabb eszközöket beszerezve haladtunk előre. Hazai és külföldi versenyeken indultunk, majd jöttek a sikerek, melyek újabb lendületet adtak. Ma tíz hektáron termeljük a cserszegi fűszerest, a rajnai rizlinget és a traminit.
   

– Mi a jó bor titka?

– A kiváló minőségű szőlő, a szakszerű művelés, a jól időzített szüret és a borkészítéskor alkalmazott fejlett technológia.
   

– A laikus ember azt gondolná: tartsd gazmentesen a területedet, érts a metszéshez és a permetezéshez, bízz a szőlőnek ideális időjárásban, s akkor már nem lehet baj…

– No, azért nem ilyen egyszerű! Először is: mi a gyomirtás helyett a gyomszabályozásban hiszünk (nem három szál dudván múlik a végeredmény). Környezetbarát vegyszereket használunk, nagy gonddal metszünk és szellőztetünk, mint mondtam, optimális időben szüretelünk, s úgynevezett reduktív (levegőtől elzárt) technológiával készítjük a bort.
   

– Akkor jön el a szüret ideje, amikorra megédesedik a szőlő?

– A biológiai érettség, nem pedig a cukorfok a döntő. A rozéhoz például 18 fokosan kell leszedni a szőlőt, hogy szamócás-málnás illatú legyen, míg a vörösbor érettebb, vagy túlérett szőlőből is készülhet. Az egyiket augusztus végén, a másikat októberben szedjük le. A rajnai rizlingnél érdemes kivárni, hogy cukorfoka 20 fölé menjen.
   

– Jó is ,hogy a rozét és a vöröset említette! Bevallom, nem egészen ismerem a különbséget – talán mások sem.

–  Mindkét borféle kék szőlőből készül, ám más technológiával. A rozéhoz csupán másfél órát ázik a szőlő a héjában, majd fehérboros eljárással folytatódik a feldolgozás, míg a vörös borhoz legalább 7-8, olykor 20 napig is erjednie kell a szőlőnek a héjon, hogy kiázzon belőle a jellegzetes vörös színanyag.
   

– Gondolom, nem véletlenül áll a cégnévben a "családi" jelző…
   

– Jobb kezem a fiam, ifjabb Kökény Benő. ő agrármérnökként egy multi cég közép-európai marketing menedzsere. Ketten vezetünk, ötletelünk, fejlesztünk, míg a vejem a műszaki jellegű ügyek gazdája (ő jár a traktorral is), a lányom pedig az adminisztrációt végzi. A feleségem az ide nyolc kilométerre lévő házunkban a családi hátteret biztosítja.
   

– Megszámlálhatatlan hazai és külföldi díj, oklevél borítja a falakat. Elég-e a szakmai elismerés ahhoz, hogy el is adják az évente megtermelt mennyiséget?
   

– Á, dehogy! Sziszifuszi marketing munka, sok-sok borkóstoló, a nagyobb tételt vásárlókkal – például hotelekkel – való folyamatos kapcsolattartás és sorolhatnám hosszasan, mi minden kell ehhez. Mi az igényes borfogyasztók házi szállítói vagyunk. Nincs alkoholista, gyékényszatyorral betévedő kuncsaftunk, ám igen sok a "sógoromnál kóstoltam, volna-e belőle 5- 10, vagy akár 60 liternyi?" felvetéssel jelentkező partnerünk. Aki egyszer megkóstolja a borunkat, az tudja, hogy ezek a nedűk teli vannak vitaminnal és nyomelemekkel, nincs bennük tartósítószer, s hogy a sav-alkohol-cukor arányuk nyomán ízesek, illatosak. Hangulatfokozónak, s nem lerészegítőnek valók.
   

Erre koccintunk, majd idősebb (de még csak az ötvenes éveiben járó) Kökény Benővel sétát teszünk a borászatban. Közben megtudom, hogy az ízléses bórkóstoló helyiségben 9 féle italt kortyolhatnak a vendégek, s hogy az éves termés a következő szüretig mindig elfogy. Lenyűgözve nézem a hangulatos pincerendszerben sorakozó patinás palackokat, odébb a hatalmas rozsdamentes tartályokat, a csomagoló helyiségben a gyors kezű, épp cimkéző hölgyet, s elhiszem, hogy a borászkodás tényleg egyfajta őrület, szerelem. Ami nélkül – mint a házigazda tartja – lehet ugyan élni, csak nem érdemes…

Forrás: MTI