Az örökzöldeknél csak akkor kell a metsző "fegyverekhez" nyúlni, ha baj van: törik az ág, vagy ritkán, kettős, párhuzamos elágazásban az ágak közötti versengésben kell dönteni, vissza kell fogni a növekedést.

Az örökzöldek metszésének ideje általában a tél vége, kora tavasz. A szinte minden kertben előforduló tuják lassabban, mint tavasszal, de még télen is növekednek. Ilyenkor lehet mérsékelten nyírni a szabadon álló példányokat. A túl gyorsan és lazán növekvőket (hasonlóképpen az álciprusokat is) szépen körbe lehet nyesegetni. Ezután sűrűbben és szebben nőnek.

Ilyenkor a hajtásvégektől szabadítják meg a növényeket, s ez elágazásra, sűrűsödésre serkent. Az oszlopos tuják esetében sövénynyíróval lehet gyorsítani a munkát. Egy-egy fácska évente egyszer általában 5-10 centiméteres karcsúsítást visel el. (A fiatalabb növényeknél kevesebbet kell vágni.) Vannak olyan tuják, amelyek hajlamosak egy-egy kajla hajtást nekiereszteni. Ezeket is vissza kell csípni.

Az ilyen nekiszabadult ágacskákat egyetlen metszéssel is a korona palástjához lehet szabni, de ajánlatosabb két menetben megfékezni. Ekkor ugyanis biztos, hogy többé nem lesz vele baj. A durván metszett ág ugyanis hajlamos újra próbálkozni. Ugyanezen az elven működik az alakfák (gömb, félgömb, tojásdad, földön kúszó bokor) formázása. Kellő türelemmel 6-8 év alatt egy szelíden növekvő borókából örökzöld kövérkés figurát is lehet formázni. A nyesegetéshez azonban a növény fiatal korában hozzá kell kezdeni.

Az idősebb tujáknál előfordulnak hosszú, felkopaszodott ágak is. A harmadára visszavágott ág 1-2 év alatt kipótolhatja a hiányt, s újra ered – ha ez elmarad, akkor tőből ki kell vágni, s a környékbeli részek türelmes és visszafogott metszegetésével eltakarható a hiányos rész.

Az oszlopos tujákból gyakran ültetnek sövényt is. Aki maga ápolja, s egészen fiatal sövénye van, az első 2-3 évben éppen csak a hajtásvégeket szabad nyesegetni, hogy sűrűsödjön. Ha megfelelő kondícióban tartják az 50 centis tőtávolságra ültetett sövényt, akkor a negyedik évre alul már össze kell érniük a tujakúpoknak.

Ennél a résznél április előtt meg kell kezdeni az alakítást. (Ha később vágnak, akkor az új növekményt is lenyesik.) A következő évben ugyanezt a műveletet magasabban lehet elvégezni, ugyanis akkor már ezeken a részeken is elérte a növénysor a kívánatos átmérőt. Néhány év elteltével, amikor a sövény elérte a megfelelő magasságot, következhet a tetejezés. Az idősebb kori tavaszi metszéskor mindig ügyeljenek az időpontra, és arra, hogy a felkopaszodott részekig nem szabad visszavágni, mert ezek újrahajtása bizonytalan, és itt lyuk maradhat.

A sudaras fenyők metszésekor még ennél is sokkal óvatosabban kell eljárni. Ha lehet, csak a legvégső esetben szabad a metszőollóhoz, fűrészhez nyúlni. Évekig eltarthat, ha egyáltalán képes egy-egy visszavágott ág megújulni. Az esetek többségében nem növekszik új hajtás, marad a kopasz lyuk. A faiskolások ennél sokkal bátrabbak, ott ugyanis a fenyőnevelés fontos eszköze a metszőolló, ugyanis sokszor vegetatív módon, oldalhajtásból szaporítják a fenyőféléket.

Ilyenkor a fenyőcsemeténél az ollóval többször is be kell avatkozni, hogy a fejlődő hajtások megtalálják a helyes irányt. A házi kertbe kerülő ilyen fiatal növényeknél előfordulhat, hogy az első években egy-egy ág megzavarodik, és rossz irányba, keresztbe vagy az ágörvét elhagyva az ég felé szökken. Ilyenkor a csúcsrügyet le lehet nyisszantani, de szerencsésebb, ha valamilyen támaszhoz kötözve a helyes irányba állítják. Ha korán észreveszik, akkor elég egy vékonyabb bambusz- vagy egy erősebb nádszál is.

A jövő héten a rózsák metszéséről írunk.

Téli határidőnapló

Bármilyen hosszú a tavalyról megmaradt fű, még legalább két hétig ne nyírják le. Óvatosan öszsze lehet gereblyézni a gyepen lévő kerti szemetet. Ilyenkor vigyázni kell a csapadék hatására növekedésnek induló sarjakra, és az ősszel esetleg elvetett fiatal növényekre. Ha szükséges, a mohaölőszeres műtrágyát most lehet kiszórni.

Forrás: Népszabadság