A szervezetek egyike sem ellenezte korábban az SPS EU kötelezettségek következtében történő bevezetését. Felelősen dolgozó érdekképviselet ugyanis nem utasíthat el egy, az EU tagságunkból adódó kötelező váltást. Nem voltunk ugyanakkor arról meggyőzve, hogy szükséges már a 2011. évi kötelező áttérés előtt váltani, de a szakmai együttműködés tartalmi elemeként igyekeztük a döntést támogatni, javítani.

A „Health Check”, a Közös Agárpolitika felülvizsgálata keretében a Bizottság által nyilvánosságra hozott jogszabály tervezetek teljesen új helyzetet teremtettek az SPS magyarországi bevezetésével kapcsolatosan is. Ezek ugyanis lehetővé teszik, hogy az új tagországok, köztük Magyarország is, 2013-ig tovább alkalmazza az egyszerűsített területalapú támogatási rendszert, a SAPS-ot. Ezzel megszűnt az egyetlen külső, jogszabályból fakadó kényszer az áttérésre. Lehetőségünk van tehát arra, hogy kizárólag a magyar agrárérdekek figyelembe vételével újra értékeljük a kialakult helyzetet és benne az SPS bevezetésének kérdését is. Az így megnyert időben lehetőségünk lenne a következőkre.

Lefolytathatók azok a nyilvános szakmai egyeztetések, amelyek nem történtek meg azelőtt, hogy az SPS 2009. évi bevezetését már mint tényt bejelentse az FVM. Ennek részeként elkészíthetőek azok, a jelenleg hiányzó hatástanulmányok, amelyek bemutatják a magyar mezőgazdaság pozíciót 2013-ig a SAPS és a tervezett SPS alkalmazása esetén. Ezekből láthatóvá válna, hogy mit nyerünk, mit veszítünk az átállással. Ennek ismeretében, ha az egyértelműen csak előnyöket jelent, a gazdatársadalmat a változás mögé lehet állítani, amelynek jelenleg a döntő része – a családi, egyéni gazdálkodók- erősen kételkedik az átállás szükségességében.

A SAPS-SPS átállás nemcsak jogszabályi kérdés, hanem komplex adminisztratív és informatikai feladat is. A legutóbbi hasonló váltásra az EU tagságunkkal egyidejűleg, 2004-ben került sor. A végrehajtást, kifizetést szolgáló rendszerek felkészületlensége a mindannyiunk által ismert eseményekhez vezetett 2005. év elején. Akkor nem volt választása Magyarországnak, kötelezően át kellett térnünk az új, EU rendszerre. Most viszont van választásunk, lehetőségünk arra, hogy csak akkor indítsuk el az SPS-t, ha minden ahhoz kapcsolódó eljárási, informatikai, humán erőforrás fejlesztés tökéletesen indulásra kész állapotban van. Az első SPS kifizetés esetleges késlekedésének nehezen modellezhető következményei lehetnek. Meglátásunk szerint felesleges kockázatvállalás a most látható, az erőltetett bevezetésre utaló szándék.

Az SPS bevezetésével a 2009. évi állapotnak megfelelően megmerevedik a magyar agrárstruktúra – üzemi összetétel, földbirtokstruktúra. Az elmúlt években örvendetesen fejlődő középbirtokok, az egyéni, családi gazdálkodói kör további fejlődése ebből a szempontból külön értékelést igénylő kérdés. A jelenleg alkalmazott SAPS rendszer rugalmas, nem akadályozza, sőt a termelők számára világos, átlátható és verseny semleges szabályaival még támogatja is az átalakulást, az üzemek növekedését, a birtokkoncentrációt, a fejlesztést. Mindez csak részben jellemzi az SPS rendszert, ami hátrányos lehet a családi, egyéni gazdaságokra.

Már a bevezetés előtt elkészülhetnének a kapcsolódó jogszabályok, végrehajtási szabályok, eljárás rendek, nem kellene ezeket sem kapkodva megcsinálni. A kellően kiérlelt tartalmú jogszabályokat az érintetett gazdálkodók időben megismerhetik, kialakíthatják az ahhoz kapcsolódó üzemi szintű stratégiájukat, nem éri felkészületlenül őket a változás.

Ritka lehetőség ez, amivel élni kellene, hiszen az EU csatlakozás óta a magyar gazdálkodók és érzésünk szerint időnként a magyar agrárpolitika is, sodródik az eseményekkel, nem vagyunk saját sorsunk alakítói, még ott sem, ahol ezt minden kétség nélkül megtehetnénk. Az SPS bevezetése lehet az az ügy, amit kellően előkészítve, teljes egészében mellé állítva a gazdálkodókat ezen a helyzeten változtatni tud. Úgy gondoljuk, hogy csak akkor lehet a váltás sikeres, ha a gazdálkodók – és nemcsak egy csoportjuk- magukénak érzik azt. Az elmúlt időszak eseményei azt mutatják, hogy a társadalmi támogatást nélkülöző változások nem lehetnek sikeresek.

Az SPS bevezetése – az FVM tervezetek szerint- szorosan összekapcsolódik – a SAPS rendszer nemzeti kiegészítésénél ez évtől a teljes támogatotti körre alkalmazott- az un. történelmi bázisjogosultsággal. E szerint a 2006. évi termelési adatok alapján kapják a termelők a magyar nemzeti kiegészítést a SAPS támogatáshoz. Ez a termőföldnél például azt jelenti, hogy pusztán amiatt kap egy gazdálkodó több támogatást, mert pl. egy adott földterületnek 2006. évben használója volt. Megkapja ezt a támogatást úgy, hogy most 2008-ban már más használója, tulajdonosa van az adott földnek. Az aktuális földhasználó ugyanakkor elesik ettől a támogatástól, holott ő viseli a gazdálkodás minden kockázatát. Ezzel a megoldással sérül az a konszenzusos elv, amelyet a Minisztérium is hangoztat, miszerint az kapja a támogatást, aki a tényleges termelést folytatja. Ezzel a megoldással ennek pontosan az ellenkezője zajlik minden olyan földterület esetén, amelynek használója, tulajdonosa megváltozott 2007-2008. évben. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez egy igazságtalan rendszer.

A történelmi bázisjogosultságnak, az annak alapját jelentő adatoknak komoly szerepet szán az FVM az eddig megismert nyilvános jogi előkészítő anyagok szerint. Ez, tekintettel arra, hogy egy igazságtalan rendszerről van szó, számunkra elfogadhatatlan.

Javasoljuk, hogy a tej támogatásra vonatkozó részét kivéve, a jogszabályt helyezzék hatályon kívül. Erre minden jogi lehetőség adott, hiszen lényegében kizárólagos magyar döntésről van szó. Ezzel megakadályozható lenne, hogy a szántóföldi növénytermesztés nemzeti kiegészítésének kifizetésével még nagyobb érdeksérelem és anyagi kár érje a tisztességesen gazdálkodó, fejlesztő, földet vásárló, új földet bérlő gazdákat.

Egyebekben a rendszer igazságtalansága mellett a jogszerűsége is kétséges: jelenleg 5, egymástól független alkotmánybírósági beadvány támadja ezt a jogi megoldást.

A Health Check egyik fontos további üzenete a 2013. utáni agrárpolitikához kötődik. Tényként kezelhetjük, hogy a 2014 utáni új közös agrárpolitika közvetlen támogatásai a jelenleg Magyarországéhoz is hasonló SAPS-szerű átalány támogatások lesznek. A történelmi komponens, a múltbeli termelés, mint mérőszám jóval kisebb jelentőségű lesz, vagy el is tűnik a rendszerből. Emiatt alapos vizsgálódást igényel, hogy erre a néhány évre mennyi hozadéka van az SPS-re való áttérésnek, annak minden feladatával és gondjával együtt. Lehetséges ugyanis, hogy egy újabb váltással 2014-től vissza kell térnünk a most alkalmazott SAPS-hoz hasonló rendszer keretei közé.

Elképzelhető, hogy ennek az agrárpolitikai vargabetűnek a bejárása a magyar agrárium számára hasznos lehet, azonban az ezt alátámasztó elemzések számunkra nem ismertek. Javasoljuk, hogy ez a szempont is képezze vizsgálat tárgyát.

A SAPS-SPS áttérés nemcsak a gazdálkodók ügye, az a magyar társadalom közös ügye. 5 millió hektár termőföld (az ország területének fele), 1 millió földtulajdonos, 200 ezer mezőgazdasági termelő helyzetét, sorsát, valamint évente 1,3 milliárd Euró EU forrás felhasználását érinti az átállás, évekre előre, 2013-ig. Így mindenképpen körültekintő és megalapozott döntés meghozatala szükséges. Erre most lehetőségünk nyílt.

Budapest, 2008. május 20.

Dr. Mikula Lajos