„Mindig is tudtuk, hogy nem lesz könnyű feladat, ha Európát alacsony karbonterheléssel működő gazdasággá akarjuk alakítani, de most van itt az ideje a kötelezettségvállalásunk komolyságának, koherenciájának és a saját felelősségtudatunknak a demonstrálására” – fogalmazott Barroso. A bizottság elnöke kijelentette, azt kell tennünk, amit mondunk, ha pedig elsőként lépünk, akkor hozzájuthatunk a kezdeményezőnek járó előnyökhöz, például a tiszta energia hasznosításában, a versenyképesség fokozásában és a munkahelyteremtésben.

Mint a Reuters emlékeztet: a jövő héten megjelentetendő javaslattal az EU-nak el kellene érnie az üvegházhatású gázok kibocsátásának – az 1990–2020 közötti időszakra vetített – 20 százalékos csökkentését, a 20 százalékos megújulóenergia-arányt a felhasználásban, emellett a teljes energiafogyasztást is számottevően vissza kellene fogni.

A megfogalmazandó célok miatti – hetek óta hallható – morgolódáshoz legutóbb egy határozott hangú levéllel csatlakozott a francia államfő. Nicolas Sarkozy óvta a bizottságot attól, hogy túl nagy büntetőtételekkel terhelje meg a gazdasági növekedést hordozó szektorok tevékenységét. „A készülő rendelkezések egy része nem hatékony, nem tisztességes és gazdaságilag sem fenntartható Franciaország számára” – hangoztatta a politikus. Sarkozy világosan leszögezte, a büntetésekkel az EU csak azt érné el, hogy a termelést a vállalatok kihelyezzék olyan térségekbe, ahol nincsenek hasonló korlátozások, így a globális légköri terhelés semmivel sem csökkenne, Európából viszont eltűnnének a munkahelyek. Az EUobserver egyébként úgy tudja, francia kormánytisztviselők egyeztettek német kollégáikkal a kérdésben.

Különösen súlyos aggályokat fogalmazott meg a leendő szabályozással kapcsolatban az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkára. John Monks egyenesen elfogadhatatlannak mondta a készülő anyagot, ezért közzétételének elhalasztását és sürgős egyeztetéseket indítványozott, hogy elemezni lehessen a társadalmi következményeket, illetve, hogy kidolgozhatóvá váljanak az állástalanná váló dolgozók ellátását célzó mechanizmusok. Monks abból indul ki, hogy ágazatok sorának – acél-, alumínium- és vegyipar, műtrágyagyártás, cementipar, cellulóz- és papírgyártás – cégei kényszerülnek majd az áraik emelésére, s ezzel hátrányba kerülnek az amerikai és a kínai versenytársaikkal szemben. A szakszervezeti vezető kifogásolja, hogy napvilágra jutott uniós belső anyagokban már csak opcionális eljárásként szerepel a nagy karbonterheléssel működő, unión kívüli cégekre kivetendő pótadó vagy pótvám terve, ezért az EU eleve vesztes pozícióba manőverezi önmagát.

Forrás: Világgazdság