Ha új növény kerül a lakásba, s nem tudják, miként kell gondozni, az általános öntözési, táplálási, szellőztetési eljárást kell alkalmazni. Reggel vagy délelőtt kell locsolni, és csak olyan mennyiségben, hogy öntözés után a cserép alátétjében ne maradjon víz. Ha mégis marad, érdemes kiönteni, míg pontosan nem sikerül megfigyelni, mennyi idő alatt tünteti el a növény a nedvességet. A pangó víz talajlevegőtlenséget, a gyökerek rothadását okozza. Megfigyelhető, hogy a növény két öntözés között mennyi vizet párologtat el, ennek megfelelően kell a locsolás időzítését és mennyiségét beállítani.

Nem szabad elfelejteni, hogy a növények is hamar hozzászoknak a jóhoz, s a rendszeres, bőséges vízellátás elkényelmesíti őket. Ezért nem árt, ha hozzászoknak a küzdelemhez – néha szomjan lehet hagyni őket. Arra ügyelni kell, nehogy viszszafordíthatatlan károsodást, levélvesztést okozzunk. Egy kis lankadás azonban még nem árt.

A nagyobb termetű, vagy méretre kicsi, de olyan nagy levelű növény, mint a törpebanán sok vizet párologtat, ezért ezt bőven kell öntözni. A puha levelű vagy mocsári növények is sok nedvességet igényelnek. Ugyanannak a növénynek világos, meleg helyen akár 50 százalékkal is több vízre van szüksége, mint ha sötétebb, hűvösebb helyen él. Az sem mindegy, hogy műanyag vagy égetett agyagcserépben áll a növény. Az utóbbi jobban párologtat.

A kisebb levelű növények kevesebbet párologtatnak, miként a keménylevelűek is. A kaktuszok, pozsgások, húsos levelűek az előbbiekhez képest aszkéták – egy-egy öntözés gyors halálukat is okozhatja.

Általában reggel kell öntözni, s akkor, ha a földfelszín kézzel érintve száraz, vagy a cserép túlságosan könnyű. Ha a növény nagyon kiszáradt, érdemes a mosdóba, mosogatóba vagy kádba eresztett vízbe alámeríteni. Ilyenkor ugyanis a föld annyira kiszáradt, hogy a kannás öntözés során a talajszemcsék képtelenek megkötni a vizet: átszalad a cserépen. Általában felülről kell öntözni, a legtöbb növény azt kedveli, ha úgy kap vizet, hogy a nedvesség nem ér a leveléhez. Mások elviselik az esőszerű locsolást, és azt is, ha áll a víz az alátétben.

A nedvességpótlás többféle módozatával lehet a növényeket megörvendeztetni. Meghálálják, ha sikerül eltalálni az ízlésüket. A különböző katalógusok – és az újonnan vásárolt növények jelzői is – pontosan közlik, vagy jelekkel tudatják, hogy egy-egy növény az öntözés melyik módozatát igényli. Akinek több növénye van, érdemes – mintegy 1500 forintért – talaj-nedvességmérő szondát vásárolnia. Ez pontos támpontot nyújt, piros színnel figyelmeztet az öntözés szükségességére.

Ha felülről öntöznek, a nagyobb edényben élő növényekhez rövid csőrű, nagyobb, a kisebbekhez kisebb, ám hosszú csőrű kanna való. A trópusi erdőkből származó növényeknél rendszeresen kell párásítani, ez gyakran az öntözést is pótolhatja. A permetezéshez, ha lehet, mészmentes vizet használjanak, különben a lerakodó mész elcsúfítja a leveleket.

Vannak olyan növények – például a ciklámen -, amelyek jobban kedvelik az alulról történő öntözést. Ha ismerik a növény vízéhségét, a megfelelő mennyiségű vizet az alátétbe lehet önteni. De kulturáltabb megoldás, ha a földbe dugott agyagkúppal locsolnak. Ennek vásárolható olyan változata, amely egy vékony műanyagcsővel csatlakozik egy flakonban tárolt vízhez, és a kialakuló vákuum miatt pontosan annyi vizet vesz fel, mint amennyit a növény elpárologtat. Hasonló elven működik az agyagkúpban végződő vízlabda. De pár száz forintért kaphatók különböző agyag kerámiafigurák is, amelyek belsejükben egy-egy mini öntözőrendszert rejtenek. Az sem mindegy, mivel öntöznek. Sok növénynek nem árt a csapvíz. A szerencsésebbek tudnak esővizet gyűjteni. Az esővíztartót ne fedjék le. A vízlágyításra, mésztelenítésre a csapvíz felforralása is jó megoldás.

Az öntözővízhez adagolt tápanyaggal lehet "etetni" a növényeket. Ez azonban a rendszeresen átültetett cserepes levél- és dísznövényeknek csak desszert. A téli, fényszegény időszakban nem ajánlott a tápoldatozás. Ez alól a virágzó orchideák jelentenek kivételt.

A jövő héten a kerti, magvetési előkészületekről írunk.

Páraigényes növények

Aráliák, begóniák, Bordapáfrány, borostyánfajok, Botpálma, Dieffenbachia, citrusfajok, Finomlombú vénuszfodorka, Halfarokpálma, Illatos vitorlavirág, Kávécserje, Kenciapálma, Kroton, Lándzsadísz, hamisciprusok, Madárfészekpáfrány, Nyírfikusz, Sarlós babérpáfrány, Szágópálma, Színeslevelű bunkóliliom, szobapáfrányok, Tarkalevél fajták, törzses jukka, viaszvirágok, Vietnami legyezőpálma, Zebralevél.

Forrás: Népszabadság, Czauner Péter