A megkérdezett szakemberek szerint a jelentős tradíciójú nemzetekhez hasonlóan nálunk is kezdenek gyökeret verni a hagyományok, és megjelentek a borokat figyelemmel követő „bármit megfizető” presztízsfogyasztók, ugyanakkor a szakemberek szerint a presztízsborok legfőbb hazai jellemzője egyelőre kizárólag a palackár.

„Nálunk hiányoznak a tradíciók a presztízsborokhoz, nem alakultak ki azok az értékmérő rendszerek, amelyeket például Franciaországban kialakítottak.

A prémium kategóriába való bekerülés egyelőre nem több, mint árképzési politika kérdése” – mondta Mérész Sándor, Gál Tibor pincéjének egykori borásza. Az emelt árfekvéssel egyetértve Schillinger Attila hozzátette: „A presztízsbor mindenképpen emelt árfekvésűt jelent.” A PR-szakember ugyanakkor hozzáteszi: „Egy tízezer forintos bor nem válik automatikusan presztízsborrá, még kiemelt minőség esetén sem.”

A borász és a PR-tanácsadó abban egyetért, hogy a presztízsbor kategóriába való bekerülés nálunk kevéssé ismert és gyakorolt feltétele a márkaépítés. A négy évig a híres toscanai presztízsborászat, a Sassicaia szomszédságában dolgozó Mérész Sándor szerint a szőlőről és a borról ma már sokat tudunk, de a bor piaci értékét leginkább alakító harmadik tényezőről, a márkaépítésről vajmi kevés az ismeretünk. „Sok tanulnivalónk van ezen a téren, ugyanis nemcsak az számít, hogy én mint borász mit tudok a dűlőről, a fajtáról és a borról, hanem az is, hogy a fogyasztó mit tud erről az egészről.”

A PR-szakember szerint a hagyományosan borpárti Magyarországon a bor bizalmi terméknek számít, így szükség van a mögötte lévő hiteles emberre, akiben megbízunk, s akit mindenkor hősnek tekinthetünk, bármi történik is a nagyvilágban. „Kell egy arc és kell egy történet, vagy még inkább egy legenda, vagy egy mítosz.

 Attól ugyanis, hogy valamely bor kiváló minőségű, még önmagában nem válik presztízsborrá, akkor sem, ha csekély palackszámban készül.” A szakemberek meglátása szerint a hazai piacon egyelőre inkább csak divatborokról beszélhetünk, amelyek két-három évig keresettek. Az időtállóság lenne ugyanis a presztízsborok egyik legfontosabb kritériuma.

Varga Szabolcs privátbankár, a Gutmann vezérigazgatója megítélése szerint ki kell alakulnia a presztízsborok értékmérőjének: „A külföldi presztízsborkínálat mérete nem teszi lehetővé számunkra a folyamatos monitoringot, így itt elkél némi kapaszkodó, mint amilyenek a Parker és WS pontok, a Decanter csillagok és a Gambero Rosso poharak.” Szerinte a hazai presztízsborpiacnak is ebbe az irányba kell fejlődnie.

A gazdagok értékelik, amire várni kell

A vezető politikusoknak és bankvezetőknek is tanácsokat adó Schillinger Attila szerint a presztízsborok márkaépítése egyik jellemzőjének a korlátozott hozzáférésnek kell lennie.

A luxustermékek kapcsán a nyugati analógiákat tartja mérvadónak: „A Lotus autógyárban járva megkérdeztem, hogy a két-három éves várakozási időt miért nem rövidítik le a fogyasztók számára.

A válaszuk lehengerlő volt: ha megtennénk, az autónk elveszítené a keresettségét, a vásárlóinknak ugyanis pont ez a két-három, várakozással eltöltött év alapozza meg az autó presztízsértékét

Forrás: Világgazdaság