Évente mintegy 53 milliárd eurót költ az EU agrártámogatásra. Ennek nagy részét, legutóbbi adatok szerint 37,5 milliárd eurót még ma is földtulajdonosok, gazdálkodók kapják, de egyre nagyobb arányban részesülnek a támogatásból olyan nagyvállalatok is, amelyek igencsak közvetett kapcsolatban állnak az agráriummal. Ráadásul az irányzat az utóbbi években az őstermelő támogatásától a földbirtokos támogatása felé tolódott el – a szubvenció szétosztásánál kevésbé számít az, hogy ki mennyi terméket visz a piacra. Az válik egyre fontosabbá, hogy kinek mekkora földterülete van.
    
A folyamat megítélése ellentmondásos. Egyfelől szemet szúró méltánytalanságok jelentkeznek, hiszen sokan olyanok is kapnak támogatást – végső soron az uniós polgárok befizetett adójából -, akik erre egyáltalán nincsenek rászorulva. Másfelől viszont vajhegyek és egyéb eladhatatlan élelmezési cikkek túltermelésének finanszírozása helyett ésszerűbb dolog átfogó vidékfejlesztésben, az infrastrukturális feltételek korszerűsítésében, környezetvédelmi szempontok érvényesítésében, egyáltalán az életminőség javításában látni a támogatási politika fő célját. Tavaly már 8,5 milliárd eurót fordítottak az unió költségvetéséből vidékfejlesztésre.
   
Idén először a 27 tagállamnak közzé kellett tennie, hogy konkrétan kik mennyit kaptak az agrártámogatásból, és egyedül Németország nem szolgált teljes körű adatsorral. Az International Herald Tribune – a The New York Times európai kiadása – számítógépes elemzésnek vetette alá a kedvezményezettek listáját, és ebből nem csupán a fent említett tendenciák olvashatók ki, hanem az is, hogy a támogatás elosztásának rendszere egyre decentralizáltabb, a tagállamok egyre inkább maguk dönthetik el, hogy mire adják a pénzt. Kaphat támogatást a biogazdálkodás, a falusi turizmus, a megújuló energia előállítása vagy akár a vidéki térségek üzleti életének felpezsdítése.

Alcím: Az aszfaltozástól a tejporig
   
Az infrastruktúrafejlesztés egyik példája az Arids Roma nevű katalán építővállalat, amely azzal nyert el 1,59 millió euró agrártámogatást, hogy poros falvakat összekötő hepehupás utakat murvával szórt le, és így nőtt a mezőgazdasági munkagépek "mobilitása", vagyis javult a kihasználhatóságuk. A katalán regionális kormányzat elégedett a célzott támogatás eredményével.
   
A Pasquina nevű vállalat 1,13 millió eurót kapott Spanyolországban létesített új bitumenüzeme után, az Endesa pedig 466 ezret elektromos összeköttetések létrehozásáért.
   
Eurószázmilliók vándoroltak ugyanakkor hatalmas multinacionális élelmiszerkonszernek, cukorgyárak, szeszfőzde-nagyvállalkozások bankszámlájára is. Franciaországban például az agrártámogatások legnagyobb szeletét kihasító kedvezményezettje a Group Doux csirkefeldolgozó volt 62,8 millió euróval. Ezután következett egy tucat cukorgyár, összesen 103 millióval.
   
A cukorgyáraknak nincs farmjuk, a Group Doux pedig a csirkenevelést kiszervezte szerződéses gazdák ezreihez. Az agrártámogatás az export szubvencionálását célozta, az európai előállítási árhoz képest nyomott világpiaci nyersanyagárak miatt. Ugyanebből a  megfontolásból kapott 332 ezer euró támogatást az édességeket előállító német Haribo gyár: az unió a gumicukormacik cukortartalmát finanszírozta.
   
Az exporttámogatás jogcíme sajátos módon jelent meg a Ligabue nevű velencei cégnek adott 148 ezer euróban. Ez a vállalkozás légitársaságokat és tengerjáró luxushajókat lát el előre csomagolt ételekkel, italokkal. Az általa felhasznált cukor, valamint tejpor uniós támogatást élvező "kivitele" voltaképpen az utasok gyomrában történt meg.
   
Az amerikai Cargill élelmiszergyártó óriásvállalat, amelynek tavalyi forgalma 120 milliárd eurót tett ki, nyolc EU-országban folytatott tevékenysége után 10,5 millió euró uniós agrártámogatásra volt jogosult.

Alcím: Támogatott földesurak
 
A földterület után járó támogatáshoz elég, ha a területet gondozzák, és betartják a környezetvédelmi előírásokat – termelni nem feltétlenül kell rajta.
   
II. Erzsébet 473 500 font "agrártámogatást" kapott 2008-ban a Sandringham Farms nevű ingatlan után, amely 1862 óta a brit uralkodók magánrezidenciája.
   
II. Albert monacói herceg 507 972 euróhoz jutott a tulajdonában levő franciaországi búzamezők után.
   
Westminster hercege – aki Nagy-Britannia harmadik leggazdagabb embere 6,5 milliárd fontra becsült magánvagyonával – szintén részesült 486 534 font agrártámogatásban. A hercegnek van egy Cogent nevű bikatenyészete is, amelynek lengyel képviselője, a Top Farms 2006-2007-ben több mint 8 millió eurót "kaszált" a tulajdonában álló lengyelországi tejüzemek után.
   
Az EU agrártámogatási rendszeréből olaszországi, spanyolországi, ausztriai és franciaországi kolostorok és zárdák is hasznot húznak.
   
A franciaországi székhelyű sajtkészítő ciszterciták például 52 ezer euróhoz jutottak földjeik után. Az ausztriai Heiligenkreuz szerzetesei, akik 18 ezer hektárt műveltetnek meg helybéliekkel, 581 ezer euró támogatást vehettek fel, aminek a segítségével vissza tudták fizetni a XII. századi kolostor helyreállítására felvett hitelt.
   
Mindehhez képest egy átlagos román kisgazdálkodó körülbelül 400 euró támogatásra tarthat igényt évente.

Forrás: MTI