Az elmúlt év során világszinten átlagosan negyven százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak, s emiatt a világ több országában válsághelyzet alakult ki, a tőzsdei forgalomban lévő nyersanyagok ára pedig gyors növekedésnek indult. Az élelmiszerek ára a börzéken átlagosan 23 százalékkal emelkedett tavaly az egy évvel korábbihoz képest, de a búza 42 százalékkal, a növényi olajok 50 százalékkal, a tejtermékek pedig 80 százalékkal drágultak. Az ENSZ és az OECD előrejelzése szerint a sertés- és marhahús ára az előző tíz évhez képest hozzávetőleg 20 százalékkal magasabb szinten áll be, miközben a búza, a kukorica és a sovány tejpor ára 40-60 százalékkal, a cukoré pedig 30 százalékkal növekszik a következő évtizedben.

Az áremelkedés okai igen összetettek. Az utóbbi évek kedvezőtlen időjárása miatt megcsappantak a tartalékok még Európában is, az üzemanyagok drágulása következtében költségesebbé vált a termelés és a szállítás, valamint egyre nagyobb termőterületet igényel a bioüzemanyag termelése. Az ENSZ becslése szerint évente 78 millióval több szájat kell etetni, miközben a termelés alá vonható földterület nagysága nem nő és az alternatív felhasználási lehetőségek mellett a szélsőséges időjárás miatt csökkenő hozamokkal kell számolni. A népesség növekedése mellett azt sem szabad elhanyagolni, hogy a feltörekvő országokban – főként Kínában és Indiában – a gazdasági növekedésnek köszönhetően növekedett az emberek jövedelme és átalakultak táplálkozási szokásaik, igényeik.

A befektetési alapkezelők többnyire kiegészítő befektetési lehetőségként tekintenek az agrárcikkekre, amelyek segítenek a diverzifikációban és akkor is javíthatják az egyenleget, amikor a részvénypiacok esnek, mert árfolyamuk más befektetési formáktól, például a részvényektől függetlenül alakul. Nem tanácsos azonban kizárólag árucikkekbe fektetni, mert az emelkedő tendencia ellenére áruk igen ingadozó lehet – szakértők a befektetés legfeljebb 2 százalékát ajánlják ide csoportosítani.

Az emelkedő élelmiszerárak kiaknázásának további módja lehet olyan vállalatok részvényeinek vásárlása, amelyek ilyen árucikkek kereskedelmével, előállításával, feldolgozásával foglalkoznak, vagy ha megtakarításainkat egy ezen a területen befektető alapra bízzuk, illetve érdemes utánanézni annak is, hogy a pénzünket jelenleg kezelő alapok közül van-e olyan, amely árucikkekbe fektet be. Kockázatkerülők számára a nemzetközi színtéren lehetőség nyílik például olyan többéves lejáratú alapba fektetni, amely ugyan menet közben nem eredményez kifizetést, viszont a ciklus végén a befektető garantáltan nem száll ki kevesebb pénzzel, mint amennyit az elején letett az asztalra. A kockázatvállalók pedig az egyes árucikkek rövid távú áringadozásaiból húzhatnak hasznot az árutőzsdéken. Míg utóbbi esetben napi 10 százalékos ármozgás sem kizárt, az árucikkekkel foglalkozó cégek részvényeinek ingadozása kisebb kilengésekkel, jobban követi a hosszú távú emelkedő trendet.

A hazai palettán is megjelent már a bizonytalan időkben is biztonságot nyújtó, tőkevédett élelmiszer-ipari befektetés lehetősége. A Budapest Agrár Alap a pozitív trendet mutató agrártermékek piacához való hozzáférést biztosító termék, amelynek befektetéseit két index (a JP Morgan Commodity Curve Index Agriculture és a BNP Paribas Commodity Active Agriculture Index) alapján határozzák meg: az alapkezelő azt választja, amelyikbe hatékonyabban tudja majd befektetni az alap jegyzésekor összegyűlt tőkét. A két index egyaránt a legfontosabb mezőgazdasági termények – előbbi 15, utóbbi pedig 12 – árfolyam-alakulását képezi le. A hároméves futamidejű, nyíltvégű tőkevédett alap teljesítménye a kiválasztott index negyedéves hozamainak átlagától függ a futamidő végén, de a struktúra lehetővé teszi, hogy az első, második, illetve harmadik év végén az alapkezelő rögzítse az alap hozamát, ha az meghaladja a 30, 50, illetve 70 százalékot, így az alap ezt a szintet már nem tudja "lerontani" a futamidő hátralévő részében.

Forrás: Napi Gazdaság