Meg kell állítani a forint további gyors ütemű erősödését. Ezt természetesen ilyen formában sosem fogjuk hallani a döntéshozóktól, de a legutóbbi, a vártnál is nagyobb kamatcsökkentés mellett szóló legfontosabb érv lehetett. A jegybanki közlemény természetesen a befektetők kockázatvállalási hajlandóságával indokolja a lépés mértékét, ez udvarias kikerülése az árfolyam említésének. Azt is hozzáteszi azonban, hogy az első negyedévi folyó fizetésimérleg-adatok a külső egyensúly gyors javulását jelzik.

A forint erősödésének tehát fundamentális okai is vannak, s ezeket igyekszik tompítani a kamatpolitika eszközeivel a monetáris hatóság. Tegyük hozzá, rövid távon a múltban csak mérsékelt sikerei voltak ennek a stratégiának, ez a kamatpolitikának mint eszköznek a korlátozott hatékonyságára utal.

Az is igaz, hogy most más a helyzet. A korábbi években rendre az egyre nagyobb egyensúlyhiányt kellett a magas kamattal kiegyensúlyozni, most pedig a javuló egyensúly mellett szükségtelenné váló kamatelőnytől kell megszabadulni.

Nem biztos azonban, hogy ez a folyamat simább lesz. A gazdaságpolitika ugyanis rendre az időzítés fontosságát hangsúlyozó monetarista kritika hibáját követi el: későn reagál, így újabb gazdasági sokkokat idéz elő. A piaci folyamatok szempontjából fontos időszak az utóbbi néhány hónap költségvetési fordulata, amely jelentős belföldi keresletszűkítést okoz. Csak éppen későn. Ennek pedig ott lehet jelentősége, hogy a tavaszig tartó elodázás szakaszában a piac beárazta az államcsőd veszélyét, drámai mértéket öltött a forint elleni pozíciók mértéke. A költségvetési fordulat viszont pont visszafogja az ország devizaigényét, azaz a felhalmozódott forint elleni pozíciók leépítésére olyankor kerülhet sor, amikor az ország havi majd félmillió eurós exporttöbbletet termel.

Forrás: VG