A Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. vadászati osztályvezetője hozzátette, hogy a hullámtéri terület 22 ezer hektár, ez zömében a gemenci erdőtömböt jelenti. Amennyiben a most prognosztizált 800-820 centimétert ténylegesen eléri a Duna a bajai vízmércénél, a terület 85 százaléka kerülhet víz alá.
    
Az ár veszélyezteti a nagyvadakat, de a gímszarvas, az őz és a vaddisznóállomány mellett veszélybe kerülnek a kistestű állatok, például a róka és a borz is. Nincs vagy nagyon kevés száraz hely van, ahol menedéket találnak a vadak. Akadnak természetes magaslatok, illetve mesterséges létesítmények – úgynevezett vadmentő dombok -, amelyekre kimenekülhetnek. A Gemenci erdő területén két körtöltés is van, amelyek egyenként 550, illetve 300 hektárnyi területet védenek. Ezekre a természetes és mesterséges magaslatokra több tonnányi takarmányt helyeztek el az utóbbi napokban.
   
Az ár főként a fiatal, még gyenge állatokat veszélyezteti, ők hamarabb kimerülnek, nem bírják az úszást nagyobb távon, és azt sem, ha hosszú időn át kell állniuk hasig, nyakig érő vízben. A szakember szerint 20-24 órás vízben állás végkimerülésig kifárasztja az állatokat.
   
A vízbefúlás és kimerülés mellett az éhen pusztulás veszélye is fenyegeti őket. Miként Fodermayer Vilmos elmondta, a víz levonulása után sem tudnak legelni az állatok, az aljnövényzet sáros, iszapos marad. Többszöri nagy esőzés kell, hogy megtisztuljanak a növények. Napokig, esetleg egy-két hétig nincs mit enniük az állatoknak, továbbra is szükség van a mesterséges takarmányozásukra.
   
Ráadásul az apadás után temérdek mennyiségű szúnyog jelenik meg. Ez kellemetlenséget mindenképpen, egyes esetekben viszont valódi veszélyt is jelent a vadak számára. Ez főként tavaszra, a szaporulat idejére igaz. A szúnyoghadak támadása ellen az állatok – így az anyaállatok is – úgy védekeznek, hogy a nap nagy részét nyakig vízben állva töltik. Ilyenkor, ha még a víz hideg is, hamar elapad az anyaállat teje, az utódok egyszerűen éhen halnak.
   
Veszélyt jelent az ember is az áradás elől menekülő vadakra. Egyrészt az állatok nem mernek felkapaszkodni a magasan fekvő területekre, ha zavarják őket az emberek, így hosszabb úszásra kényszerülnek, jobban kimerülnek. Másrészt a fáradt, éhes és figyelmetlen állatok gyakrabban jelennek meg a töltéseken futó utakon, vasútvonalakon: több lehet a vadelütés, összeütközés.
   
A Gemenc Zrt. osztályvezetője megjegyezte, hogy az utóbbi másfél évtizedben nagyjából kétévente kellett szembenézniük a Duna áradása okozta problémával. Legnagyobb kárt a legutóbbi, 2006-os árhullám idézte elő, akkor a most vártnál több mint egy méterrel magasabban, 951 centiméteres bajai vízállással tetőzött a Duna.
   
Közlése szerint a 2006-os áradás katasztrofális mértékű vadelhullással járt. Odaveszett a vaddisznó-szaporulat 90 százaléka, a szarvasborjak az árvíz utáni szúnyoginvázióban pusztultak el, itt közel ötven százalékos volt a veszteség. A felnőtt állatállományt is megtizedelte az ár, több mint kétszáz elhullott vaddisznó és körülbelül ugyanennyi szarvas tetemét találták meg a levonuló víz után. Az elpusztult vadmalacok száma meghaladta az ezret.
   
A mostani áradás minden bizonnyal kisebb kárral jár, hiszen 2006-ban 6, most körülbelül 14-17 fokos a Duna, és a vadmalacok, szarvasborjak is megnőttek, megerősödtek már.

Forrás: MTI