A magyar bor méltán híres, sokak szerint verhetetlen. Asztali és tájborok bőséges választéka járul hozzá a borkultúra terjesztéséhez. "Borissza" nemzetnek tartanak bennünket, annak ellenére, hogy honfitársaink közül sokan nem vetik meg a sört és a manapság divatossá vált égetett italokat sem. Kis túlzással mégiscsak a bort nevezhetjük "nemzeti italunknak", még akkor is, ha a nagyüzemi gazdálkodás négy évtizede alatt veszített népszerűségéből és piaci sikeréből.
   

– Most milyen státust foglal el a magyar bor? – kérdeztük Szőke Jánostól, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Borminősítési Igazgatóság igazgatóhelyettesétől.
   

– Az igazság az, hogy a bor mindig is kedvelt ital volt nálunk, és szívesen fogyasztották étkezésekkor, ünnepi alkalmakkor, meg egyébként is. A rendszerváltás óta a bortermelő gazdák újra fellendítették a borkultúrát, mondhatnánk reneszánszát éli a szőlőtermesztés és borkészítés. Nem véletlen, hogy 65 ezer hektáron termelik a szőlőt, és a legismertebb 40 fajtán kívül is sokféle kerül forgalomba. A borkészítés technológiája sokat változott az idők folyamán, csakúgy mint a borízlés. Egyre több a "házasított" bor, amelyet különféle minőségjavító pincepraktikával tesznek harmonikusabb ízűvé, a gasztronómiában betöltött szerepük szerint. Ebben a folyamatban egyféle ízlésformáló törekvés is felfedezhető, a borivás kultúrájának elterjesztése érdekében.
   

– Jó bor, jó egészség, mondja a nóta. Sok dal, költemény énekli meg a magyar bor dicséretét, örök téma a csillogó nedű a költők számára. De vajon honnan tudja a közönséges halandó, hogy melyik az igazán jó bor? Mi a garancia, hogy megbízható minőségű italt veszünk, és valóban azt kapjuk, amit a palack címkéje hirdet?
   

– Hárommillió hektoliter bor fogy nálunk évente. Könnyen kiszámítható, hogy 30 liter jut egy emberre. Nem állítom, hogy ennek minden cseppje átjut a képzeletbeli lécen. Azt mindenki tudja, hogy vannak minőségi és alacsonyabb árfekvésű, kommersz borok. Az alapanyag és a készítési, kezelési mód dönti el, milyen lesz a végeredmény. Persze a borászok egyre nagyobb tudása, a gépi berendezések fejlettsége is szerepet játszik. A mai vállalkozóknak alapvető érdekük, hogy a sok befektetett munka és tőke eredményt hozzon, hiszen amellett, hogy vannak hobbitermelők és -borászok, sokan életformaként és életfenntartásként végzik ezt a tevékenységet. Nem mindegy, hogy milyen borok kerülnek ki egy-egy pincészetből, annál is inkább, mert a mai kor divatja szerint a borászok névvel vállalják termékük minőségét, szinte védjegyként alkalmazzák a palackok címkéin, és egyben kiváló reklámként is.
    

Alcím: Íz, illat és aroma összhangja
   
   

– Túl a termelők egyéni igyekezetén és felelősségén, mi a fogyasztó számára a biztosíték, hogy valóban bort vesz, és nem valami közönséges lőrét? Az ár egyben a minőség garanciája is?
   

– Az ár kifejezi a minőséget, de önmagában nem jelzi. A bor "kényes" portéka. Akármit nem lehet piacra vinni. Szigorú bortörvény van érvényben, az ellenőrzések ennek alapján folynak. Minden borra kötelező minősítési előírás vonatkozik. Ha 500 hektoliternél nagyobb mennyiséget akarnak bevizsgáltatni, akkor ellenőreink a helyszínen vesznek mintát a vizsgálathoz. Az előírt értékek igen szigorúak, a kémiai összetételtől kezdve sok mindent tartalmaznak, egészen az íz, az illat és az aroma összhangjáig. A kötelező ellenőrzésen túl az ország területén szúrópróbaszerűen is történnek ellenőrzések. Mindez nem jelenti azt, hogy csak kifogástalan minőségi borok kerülnek a vásárló poharába, hiszen létezik borhamisítás, különféle trükkökkel próbálják meg olykor megtéveszteni a vásárlót, főként az úgynevezett tömegboroknál.
    Szőke János elmondta, hogy évente 14 ezer mintát vizsgálnak, általában 7 százalék körül van, ami nem kap minősítést, mert nem felel meg a követelményeknek. Minden ellenőrzés a hegyközség által kiadott származási bizonyítvány bemutatásával kezdődik, amely tulajdonképpen a bor "anyakönyvi kivonata". Ennek ellenére alkalmi kimérésekben, bögrecsárdákban előfordulhat ellenőrizetlen, nem megfelelő bor.
   

– Évente tetemes bírságot szabunk ki a kifogásolható minőség miatt, főként az úgynevezett célzott ellenőrzések során, amelyek többnyire fogyasztói bejelentésekre történnek – mutatott rá. – A nem megfelelő minőség legtöbbször nem azt jelenti, hogy a bor ártalmas az egészségre, de a szigorú higiéniai követelményeket is vizsgáljuk, csakúgy, mint a hiteles címkézést és palackozási szabályokat. A forgalomba hozott borokra érvényes szabály, hogy 2 literig palackosnak számítanak, ennél nagyobb mennyiség már hordós. Ezek az olcsóbb borok, de ellenőrzésük ugyanúgy a bortörvény és az EU szabványok szerint történik.
   

A bor kedvelt ital. Nem tömegélelmiszer, hanem élvezeti cikk. A kulturált borfogyasztás lényege nem a mennyiség, hanem a minőség. Egyre nagyobb kultusza van, vendéglátóhelyeken is hozzáértő szakemberek igazítják el a fogyasztókat, hogy milyen ételhez mit válasszanak. De borfesztiválok, borünnepek, a torkos csütörtökhöz hasonló borszerdák is népszerűsítik a nemes, kellemes italt. A borral kapcsolatosan sok bölcs, aranymondás született. Ilyen "a jó bornak nem kell cégér", amire az idő rácáfolt, mert a reklám soha nem árt. "Borban az igazság" – ez nemcsak a borivó igazmondására vonatkozik, hanem arra is, hogy a bor árulkodik a hozzáértőnek. Erre alapoznak az ellenőrök is. Na meg arra, hogy a bornak lelke van. Valóban, és ha csúfot űznek belőle felelőtlen hamisítók, a bor leleplezi őket. Mert lelke van, de nem nagylelkű a csalókkal szemben.