Az országaik élelmiszer-ellátását szolgáló kormányzati földszerzési projektek mellé egyre jobban fölzárkóznak a magánszektor befektetései is. A nagy élelmiszer-ipari multik mindenekelőtt alapanyag-szükségletüket akarják biztosítva látni, de mind több a tisztán pénzügyi cég is az agrárpiacon. A világ egyik legnagyobb befektetéskezelője, a New York-i BlackRock Inc. tavaly szeptemberben jelentette be, hogy 200 milliós mezőgazdasági hedge fundot hoz létre, amelynek 15 százalékát földvásárlásra fordítja szerte a világon. Az USA bankmentő csomagjából nemrég 10 milliárd dolláros gyorshitelt szerző Morgan Stanley befektetési bank 40 ezer hektár földet vásárolt Ukrajnában – orosz konkurense, a Renaissance Capital ugyanott 300 ezer hektárnyi gabonaföldre szerzett bérleti jogot. A termékeny feketeföld-övezetben, Ukrajna mellett Oroszország déli részén, nagy a tolongás, Svédországból például az Alpcot Agro, illetve a Black Earth Farming tette rá a kezét – oroszországi vállalkozások közreműködésével – több százezer hektár aktívan művelt termőföldre.

A fenti, nagy valószínűséggel bekövetkező prognózis önmagában is elég lenne ahhoz, hogy olyan országok, ahol gyorsan nő a lakosság, van elég pénz – vagy legalábbis jobban állnak másoknál -, viszont nincs elég mezőgazdasági terület, földvásárlásba fogjanak az olyanokban, amelyeknek legalább ez utóbbiból több jutott. Fokozta a megművelhető földek iránti keresletet az utóbbi évek bioüzemanyag-gyártási boomja is, így szinte természetes, hogy már nemcsak kormányzati szervezetek érdeklődnek a lehetőségek iránt, hanem befektetési alapok, multinacionális cégek is földesurakká akarnak válni.

A legnagyobb port az utóbbi időben az verte fel, amikor a múlt év végén kiszivárgott: a Daewoo Logistics Corp. 1,3 millió hektár földet készül 99 évre bérbe venni Madagaszkáron – ez a szigetország művelhető területének nagyjából a fele -, hogy ott kukoricát és olajpálmát termesszen. Az évi 5 millió tonna kukoricát, illetve 500 ezer tonna bioüzemanyag-gyártásra alkalmas pálmaolajat exportra szánták; sajtóértesülések szerint a dél-koreai cég mindennek fejében 6 milliárd dollárnyi beruházást vállalt volna – főleg infrastruktúra-fejlesztéssel -, jelen állás szerint azonban nem biztos, hogy lesz valami az egészből. A folyamat a média miatt szakadt meg – idézte a brit Telegraph a Daewoo illetékes igazgatóját -, mert neokolonializmust emlegető beszámolóik feldühítették a madagaszkáriakat.

A nemzetközi szervezetek is nehezen fogadják el, hogy egy olyan országban termeljenek így élelmiszert kereskedelmi céllal, ahol még százezrek ellátása függ például az ENSZ világélelmezési programjától, pedig ezzel a jelenséggel számolniuk kell a jövőben. A nagy kukoricaimportőr Dél-Korea részéről nem a madagaszkári volt az első próbálkozás, bár a többinek a mérete még nem fogható az afrikai kalandéhoz. A Grain nemzetközi civil szervezet felmérése szerint az ázsiai ország kormánya, illetve vállalatai Délkelet-Ázsiától Oroszországon át Szudánig több projektet is beindítottak már, lényegében ugyanazzal a céllal: földterületet szerezni, többnyire hosszú távú bérlet formájában, mezőgazdasági termelés, illetve állattenyésztés céljára. Tavaly májusban a szudáni kormányzat vállalt kötelezettséget arra, hogy átad csaknem 700 ezer hektárt dél-koreai vállalkozóknak – az első 84 ezer hektáros farmon idén kezdődik meg a búzatermesztés dél-koreai, szudáni és arab cégek vegyes vállalkozásában.

Erőteljesen nyomul Kína is, amely az eddig ismert tervek szerint ötmilliárd dollárt készül beruházni Afrikában – kormányzati szervek és magánvállalkozások egyaránt -, kifejezetten agrárcéllal. A már megkötött és a készülő szerződések nagyjából azonos elven épülnek fel: a kínai fél adja a technológiát, az infrastruktúrát, az öntözési rendszereket és a szakképzést, a megtermelt élelmiszerért cserébe. Oroszország távol-keleti régióiban évek óta vannak már rizsföldek kínai üzletemberek kezében, mint ahogy Kazahsztánban is egyre többen jelennek meg szója- vagy búzatermesztő, illetve állattenyésztő vállalkozásokkal.

A legnagyobb játékosok azonban ezen a piacon talán az arab országok Bahreintől Szaúd-Arábiáig: különféle kormányzati szerveik, illetve állami vagy privát vállalkozásaik egyebek közt Ausztráliában, Brazíliában, délkelet-ázsiai és afrikai országokban tárgyalnak vagy már létre is hoztak projekteket gabonafélék termesztésére, állattenyésztésre, néhol feldolgozott élelmiszerek előállítására is. Az Egyesült Arab Emirátusok egyik befektetési társasága, az Al-Kudra Holding a Grain információi szerint 2009 elejére összesen 400 ezer hektár földet kíván megszerezni az említett térségek mellett Horvátországban és Ukrajnában is hosszú távú bérletekkel, koncessziókkal vagy akár vásárlásokkal gabona- és zöldségtermesztés, illetve állattenyésztés céljára. Az összes termelés 40 százaléka kukorica lesz – közölte a holding vezérigazgatója -, azt azonban még nem döntötték el, hogy ebből bioetanolt is gyártanak-e majd.

Forrás: Napi Online