"Nem tudni, hány éves is pontosan. Volt látogatóm, aki azt mondta, 142, más szakértők 200-250 évesre becsülték a korát, egyesek szerint még a törökök ültették. Én csak annyit tudok, hogy már itt volt, amikor a házat harminc évvel ezelőtt megvettem, és minden évben, így idén is, egy mázsa szőlőt termett" – mondta Tóth Ödön.

A gazda nem rajong a háza tövénél eredt, Rosa menna di vacca fajtájú, "szőlőfájának" rózsaszín bogyójú fürtjeiért. Azt mondja, a termés borkészítésre nem igazán alkalmas és csemegeszőlőnek sem a legfinomabb. Nagy előnye azonban, hogy a szőlő sokáig eltartható, s az egész család biztos vitaminforrásaként szolgál, emellett a meglepően vastag, mintegy fél méter kerületű törzsből futó vesszők nyárra szinte az egész udvarból hűs lugast csinálnak.

Tóth Ödön megjegyezte: úgy alakult, hogy a tőke az építkezések következtében szorosan két ház közé került, ahol sem levegőt, sem fényt nem kap eleget. Mostanában betegeskedik, egy ága már el is száradt, de "ez a természet rendje, nem élhet örökké".

Arra a kérdésre, nem gondolt-e rá, hogy e ritkaságot mondjuk 2010-ben, Pécs Európa Kulturális Fővárosának évében bemutassa a nagyközönségnek is, nemmel felelt. Kérve, hogy címét tartsuk titokban, azt mondta: éppen elég kíváncsiskodó, érdeklődő járt már nála. Miután a tőke pontos helye egy útikönyvbe is bekerült, egyszer reggel hat órakor két busznyi német turista kopogtatott az ajtaján, hogy az öreg tőkét szeretnék látni.

Tóth Ödön nem tagadta, volt idő, amikor a tőke kivágásán gondolkodott, mert szerette volna az udvarát beépíteni, de nem lehetett, a "szőlőfa" ugyanis az 1970-es évek vége óta védelem alatt áll.

Forrás: MTI