Ehhez adódik még hozzá az olcsó importcikkek által tovább élezett verseny, emiatt a hazai termelőknek több terméküket önköltség alatti áron kell értékesíteniük. Piaci körökből lapunk úgy értesült, hogy a meggyhez és a dinynyéhez hasonlóan veszthetnek a termelők a szilván és az őszibarackon, illetve az időjárástól függően a későbbiekben akár az almán és a burgonyán is.

A kereskedők és a termelők közötti ellentét egyik legalapvetőbb forrása az, hogy Magyarországon nem terjedt el az a fejlett piacgazdaságokban jól bevált gyakorlat, hogy a mezőgazdasági termelők összefognak, és közösen adják el a termékeiket. Pedig jóval védettebb helyzetben lennének, nem lennének kiszolgáltatva a piac többi szereplőjének – ad látleletet a hazai állapotokról Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára.

Hazánkban hivatalosan 105 gyümölcs- és zöldségtermelőket tömörítő szövetkezet van, közülük azonban mindössze körülbelül 60 működik, számos megszűnt, és több összeolvadt – mondta lapunknak Hódi Pál, a közel 800 tagot számláló Mórakert Zöldség-Gyümölcs Termelő, Értékesítő Szövetkezet elnöke. Hozzátette: azért lenne igen nagy szükség arra, hogy a termelők ilyen szervezetekbe tömörüljenek, mert a kistermelői kör képtelen teljesíteni a nagy áruházláncok mennyiségi és minőségi elvárásait, s így nem tudja értékesíteni a termékeit.

A szövetkezetek általában egyéves szerződéseket kötnek a kiskereskedelmi láncokkal. Felvásárolják a termelőktől a zöldséget és gyümölcsöt, majd csomagolják, és leszállítják a rendelt mennyiséget. Előre meghatározott árréssel dolgoznak, amelyből a felmerült költségeket fedezik, s igyekszenek megvalósítani a szükséges beruházásokat. Az ellentéteket az okozza, hogy a kiskereskedelmi láncokkal kötött szerződésben nem rögzítik előre az árakat, a szövetkezetek mind a termelőkkel, mind a vevőikkel napi elszámolóáron bonyolítják le a tranzakciókat. A napi árak miatt bizonyos esetekben az is elképzelhető, hogy sem a termelő, sem a szövetkezet költségei nem térülnek meg – mondta Hódi Pál. Az elnök ugyanakkor hozzátette: a szövetkezetek ezt könnyebben el tudják viselni, ugyanis nem egyes termékek esetében, hanem éves viszonylatban kell vizsgálni a megtérülést.

Ennek ellenére korántsem mindenki választja a szövetkezeti tagságot. A gazdák egy része neppereken (feketekereskedőkön) keresztül próbálja áruját értékesíteni, míg a termelők egy viszonylag csekély hányada egymaga próbálkozik az eladással, ők vannak egyébként a leghátrányosabb helyzetben, hiszen sehogy sem tudnak védekezni a nyomott árak ellen.

Vámos György elmondta: a mostani árgondokat legfőképpen az okozza, hogy az idén jónak mondható a termés. Tavaly például – amikor az időjárás nem kedvezett a mezőgazdaságnak – 40 százalékkal voltak magasabbak az átadási árak, mint a megelőző évben. (Tény, hogy akkor a dinnye jelentős része a földeken „vérzett el” a nagy hőségben.) Most viszont nagyobb mennyiségek jelennek meg a piacon, ez természetszerűen lenyomja az átvételi és az eladási árakat.

Az „árukiborogatós” piaci csata fő okának ugyanakkor nem is az alacsony felvásárlási árat tartja a szakember, hanem azt, hogy az Auchan akciót hirdetett a dinnyére, s levitte az árat kilónként 49 forintra. (Igaz, néhány nappal később, a látványos felzúdulást követően felemelték a

dinnye árát 65 forintra.) Sokan azzal vádolták meg a kiskereskedelmi láncot, hogy a beszerzési ár alatt értékesít, és ez főbenjáró bűnnek számít az agrártermékek esetén. Ezt azonban elképzelhetetlennek tartja a kereskedelmi szövetség főtitkára, úgy véli: legfeljebb arról lehet szó, hogy az érintett lánc átmenetileg lemond a saját árréséről, de semmiképpen nem kockáztat egy nagyobb szakhatósági büntetést.

Forrás: Világgazdaság