„Az elmúlt fél évben érezhetően megváltozott a kormány hozzáállása a bioüzemanyagokhoz, méghozzá sajnos kedvezőtlen irányba. A Környezet és energia operatív program keretében a bioetanol-üzemek építésének támogatására tervezett pályázat meghirdetése folyamatosan késik, sőt egyre kétségesebb, lesz-e egyáltalán ilyen kiírás. A projektekhez kapcsolódó biogáz-hasznosító üzemek létesítése kapcsán valamivel jobb a helyzet, hiszen ezekre a beruházásokra most is lehet pénzeket igényelni, s az állami szervek egyöntetűen támogatják a biogáz kinyerését és energetikai hasznosítását célzó fejlesztéseket. Persze az egyes kormányzati szervek hozzáállása között is vannak különbségek. Így például a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium továbbra is támogatólag áll a bioüzemanyag-gyártó üzemek létesítéséhez, tekintettel arra, hogy a Magyarországon általában jelentkező terményfelesleg e célra történő felhasználása nagyobb gazdasági előnnyel kecsegtet, mint a közvetlen export.

Más tárcáknak ettől eltérő elképzelései vannak, ám nem szerencsés, hogy a döntéshozókat sokszor nem a tényeken alapuló vélemények is befolyásolják. Pedig a fosszilis enegiahordozók árrobanását szem előtt tartva egy energetikai ügyekben az importnak olyan mértékben kitett országban, mint Magyarország, nem lehet megkerülni a keletkező biomassza energetikai célú hasznosítását. Főként, hogy a következő 10-15 évben nem várható olyan technológiai forradalom, amely gyors és olcsó megoldást kínálna a fosszilis energiahordozók kiváltására.

Az összkép tehát nem kedvező, s mindez azért is elkeserítő, mert a nyugat-európai országokban a bioüzemanyagok körül kialakult negatív hangulat ellenére is adnak támogatást a beruházásokhoz. Így például Németországban vagy Olaszországban jelenleg is épülnek új bioetanolgyárak. Márpedig beruházási támogatás esetén a projekteknek a költségek fennmaradó részére is könnyebb a pénzintézetektől forrásokat szerezni. Az üzembe helyezést követően az adósságszolgálat sokkal kisebb terhet jelent, s ez a működés során versenyelőnyt jelenthet például éppen a magyarországi gyártókkal szemben. Emellett sokszor az engedélyezési eljárások is olyan mértékben bonyolultak és lassúak, hogy szintén komolyan hátráltatják a fejlesztéseket, igaz, ez nem magyar sajátosság. Összegezve: a jelenlegi kaotikus helyzetben a valós és álproblémák megoldása egyaránt hoszú időt fog igénybe venni, amennyiben a kormány nem alakít ki határozott állásfoglalást a bioüzemanyagokkal kapcsolatban.”

Aktív elutasításra várva Fidrich Róbert, A Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője

„Változatlanul azon az állásponton vagyunk, hogy a bioüzemanyagok elterjedése világszerte a környezeti és szociális kockázatok növekedéséhez vezet, s ezt az utóbbi hónapokban számos nemzetközi szervezet, köztük az ENSZ és a Nemzetközi Valutaalap is elismerte. Éppen ezért alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy európai uniós vagy hazai közpénzekből ne lehessen bioüzemanyag-gyártó üzemek létesítésére támogatást igényelni. A kormány részéről annyi pozitív elmozdulást látunk, hogy a korábbi bejelentésekkel ellentétben egyelőre nem írta ki a bioetanol-üzemek létesítésének támogatására szolgáló pályázatot, amely a Környezet és energia operatív program forrásaiból segítette volna a fejlesztéseket.

 Ezzel szemben azt is látjuk, hogy a bioüzemanyagoknak továbbra is vannak támogatói a kormányon belül. Így a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól jelenleg is lehet területalapú támogatást igényelni az energetikai célú növénytermesztésre, s egyes hírek szerint a tárca arról sem tett le, hogy a kis kapacitású bioetanol-üzemek építésének támogatására pályázatot írjon ki. Csakhogy a minisztérium szakértői nem számolnak azzal, hogy a mezőgazdasági művelésbe bevont területeken minden egyes hektár termőföld, amelyet energetikai célú növénytermesztésre használnak fel, azt eredményezi, hogy az azon a területen megtermelhető gabona hiányozni fog a világpiacról, ez pedig tovább erősítheti az élelmiszerárak növekedését. Márpedig ennek egy olyan helyzetben, amikor a kínai és az indiai fogyasztás gyors növekedése egyébként is egyre erőteljesebb árfelhajtó hatást eredményez az élelmiszer-ágazatban, beláthatatlan következményei lehetnek a fejlődő országokban. Pedig a környezeti hatásokról még nem is beszéltünk.

A teljes termékéletciklust megvizsgálva korántsem egyértelmű, hogy a bioüzemanyagok felhasználása csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását. De talán ennél is riasztóbb, hogy a trópusi országokban az esőerdők irtása azért vett új lendületet, mert a helyi termelők egyre nagyobb területeken folytatnak energetikai célú növénytermesztést. Mindezt figyelembe véve hazai és európai uniós szinten egyaránt felül kellene vizsgálni a bioüzemanyagok gyártásának és felhasználásának a támogatását. Ennek kapcsán pedig a magyar kormánytól azt várjuk, lépjen fel annak érdekében, hogy az EU törölje el azt a célkitűzést, amelynek értelmében 2020-ra minden tagállamban 10 százalékra kell emelni a bioüzemanyagok részarányát.”

Forrás: Világgazdaság