Az agrárkamara és több érdekképviseleti szervezet által dolgozott javaslat lényege, hogy még 2011 előtt, mielőtt lejárna a külföldiek magyarországi földvásárlási moratóriuma, illetve az összevont gazdaságtámogatási rendszerre (SPS) való áttérés előtt rendezetté és átláthatóvá kívánja tenni a belföldi földbirtok- és földhasználati viszonyokat.

Az 1994-es keltezésű sok szempontból idejét múlt földtörvény módosítását szolgáló tervezet lehetővé tenné, hogy a magánszemélyek mellett jogi, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek is – amelyek árbevétele több mint 50 százalékban mezőgazdasági tevékenységből származik – termőföldet szerezhessenek. A törvénytervezet, a földhasználat tekintetében a bérlők jogait erősítené annak érdekében, hogy gazdálkodásuk stabilitását a jelenleginél is nagyobb mértékben garantálja. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) aggályosnak tartja a Magyar Agrárkamara nemrégiben kidolgozott és a szaktárcához eljuttatott, a termőföldről szóló még 1994-ben hozott törvény legújabb módosítási javaslatát.

Budai Gyula, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége (Magosz) szövetségi igazgatója szerint az agrárkamara által kidolgozott földtörvény-módosítási javaslat lehetőséget teremt a gazdasági társaságok földhöz jutására, valamint arra is, hogy még 2011, azaz a magyar föld külföldiek által való megvásárlási moratóriumának lejárta előtt is földhöz juthassanak a külföldiek. A szövetségi igazgató szerint ez lehetőséget teremt az állami földek értéken aluli eladására is. Véleménye szerint ezt a 2,5 millió hektárt nem lenne szabad értékesíteni, hanem azt a birtokrendezés során cserealapként kellene felhasználni annak érdekében, hogy a magyar gazdálkodók európai társaikkal azonos feltételek mellett gazdálkodhassanak és birtoktesteik egymáshoz közel, vagy egységes módon alakulhassanak ki. (Földpiaci szakértők szerint az állam tulajdonában lévő termőföld értéke meghaladja a 2000 milliárd forintot.)  

A jelenlegi magyar birtokviszonyok megértését Kerék Mihály szociográfus, 1939-ben publikált A magyar földkérdés című könyvének tanulmányozásával kell kezdeni. Kerék a két világháború közötti állapotokat rögzítő statisztikai felméréseket rögzítve megállapítja, hogy 1935-ben több mint 1,6 millió földbirok létezett Magyarországon. Az átlagos birtokméter 9,9 katasztrális hold volt. (Egy katasztrális hold = 0,57 hektár) A tíz katasztrális hold alatti birtokon gazdálkodók száma megközelítette az 1,4 milliót, ők az öszszes mezőgazdasági terület ötödén gazdálkodtak. A felsorolás másik végletét a tízezer katasztrális hold feletti 84 nagybirtokos jelentette, 15 százalékos földrészesedéssel. A legutolsó, 2005-ös mezőgazdasági gazdaságszerkezeti felmérés 500 hektár alatti átlagos birokmérettel 7900 jogi személyiségű földhasználót, és 3,5 hektáros átlagos területtel 707 ezer egyéni gazdaságot talált.

A második világháború után napjainkig három jelentős szerkezeti változáson ment keresztül a magyar mezőgazdaság, mindegyik érintette a termőföld tulajdonviszonyait. Az 1945 őszén megszavazott földreformtörvény végrehajtása során megszüntették a nagybirtokokat, s kialakul az a törpe- és kisbirtokrendszer, ami a kilencvenes évek földkárpótlása után, a mostani földtulajdon-, de nem a használati viszonyait jellemzi. Oros Iván kutató-statisztikus állítása szerint a földreform juttatásaiból átlagosan 2,9 hektárnyi (5,1 katasztrális hold) területtel 640 ezren részesedtek. A földeket új birtokosok és a régi gazdák kisbirtokaik kiegészítésre kapták, ez a vidéki népesség szociális helyzetén sokat javított, de mivel középbirtok alig maradt és 1949-ben összes mezőgazdasági terület 81 százalékán 5,8 hektárnál (10 katasztrális hold) kisebb volt az átlagos birtokméret.

Az ötvenes években a sztálini agrárpolitika honosítása, a beszolgáltatási rendszer kiterjesztése, a kényszertagosítás és a kolhozosítás sok kárt okozott. Néhány év alatt negyedmillióan hagytak fel a mezőgazdasági termeléssel, a megmaradt egyéni gazdálkodókat 1959 után szervezték szövetkezetekbe. A mezőgazdaság a nyolcvanas években kétpólusúvá vált, másfél ezer nagyüzem, és integrációjukban 1,5 millió mezőgazdasági kistermelő (háztáji, illetményföldjén) végzett mezőgazdasági munkát.

A harmadik jelentős változást a politikai rendszerváltozás hozta. A kilencvenes évek elején az egyéni javak kártalanítása került előtérbe, továbbá a nagyüzemi birtokstruktúra lebontását helyezték előtérbe. A mezőgazdasági termelést alaposan átrendezte a közel egy évtizedig elhúzódó földkárpótlás. Több mint 25 ezer árverésen a személyi és vagyoni kárpótlás révén sok tízezren vettek részt a földprivatizációban, illetőleg a jegyhasznosítók közvetítésével cserélték forintra a jegyet. A földárverések során 2,1 millió hektárnyi föld kerül nyolcszázezer új tulajdonoshoz. A föld reprivatizációja után a tulajdonba adott földnek csupán egy része került olyan gazdához, akinek szaktudása és a földműveléshez gépe is volt. De sok volt az idős, földjét megművelni képtelen vidéken élő, valamint földtől már eltávolodott városi lakó, örökös is. Sok új tulajdonos bérbe adta földjét így a tulajdon és a használat elvált egymástól. Az új birtokszerkezet kialakulása után a jövedelmet is termelő európai léptékű 50 hektáros farmgazdaságok száma elenyésző volt. Ugyanakkor viszonylag nagy volt azok száma, akik földjüket meg sem művelték, inkább bérbe adták. Jellemző volt az is, hogy már nem szövetkezetekben, inkább egyéni vállalkozóként, vagy valamilyen társasági formában folytatták a termelést. A mezőgazdasági szövetkezetek 1990 óta folyamatosan visszaszorultak.

Benedek Fülöp a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) vezérigazgató-helyettese szerint a kárpótlási folyamat és a szövetkezeti földek tulajdonjogának rendezése óta az egyéni és a társas vállalkozások helyzete stabilizálódott. A földhivatali, földhasználati nyilvántartásban, 2006-ban már 6,86 millió hektárra vonatkozó adatok szerint a magánszemélyek 3,37 millió hektárt használnak, és egy gazdaság átlagos területe kilenc hektár volt. A szövetkezetek 467 ezer hektárt műveltek, egy gazdaság átlagos területe mintegy 360 hektár. A gazdasági társaságok 2,7 millió hektárnál nagyobb (átlagosan 304 hektáros) területet művelnek.

A földhasználat jogcímek és szektorok szerinti megoszlása (2006, hektárban)

Forrás: FVM

Földhasználók              saját tulajdon       haszonbérlet     egyéb*

magánszemélyek          1 582 506           872 735            915 010

szövetkezetek             8 122                  407 695            51 228

gazdasági társaságok     206 908              1 525 818         997 464

Egyéb                         77 078               43 199             168 231

* A 184/1998. (XII. 13.) Korm. rendelet szerint (többek között) főleg a haszonélvezet,

részes művelés, feles bérlet, szívességi használat jogcímeket tartalmazza.

Kifizetett földalpú támogatások megoszlása területi méret szerint

Forrás: MVH

            10 ha allattiak               10-50 ha közöttiek            50 ha fölöttiek  

          db              millió forint     db         millió forint            db          millió forint

2004    291 041    8 830,5          89 933    15 091,9            28 933   55 246,3

2005    143 425    9 735,4          46 198    17 860,2            15 596   66 500,6

2006    137 305    12 091,8        45 093     22 924,1           15 304   86 960,3

2007    120 782     11 029,3       39 095      20 815,5          11 870   60 064,6

 Forrás:Népszabadság