Amióta Románia is belépett az Európai Unióba, megszűnt a vámhatár. Ha valaki ma Romániában vásárol üzemanyagot, minden további nélkül behozhatja az országba – de nem biztos, hogy üzemeltetheti is vele a traktorját. Romániában olcsóbb a dízel, mint nálunk, igaz, több is benne a repceolaj, mint amennyit a magyar szabvány megenged.

A pénzügyőrség ugyan nem mondhatja, hogy tilos ilyet az országba behozni – azt azonban ellenőrizhetik, hogy szabványos üzemanyagot használnak-e a gépekben. Így tehát ne érjen senkit meglepetésként, ha megállítják az úton, mintát vesznek az üzemanyag-tartályból, és később esetleg megbüntetik, ha a gázolaj nem felel meg a hazai szabványnak.

Nos, ez is egy fontos információ volt azok közül, amelyeket a Kétegyházi Gazdanapok szakmai előadás-sorozatán ismerhettek meg a résztvevők.

Amikor a helyszínen jártunk, 80-100 Békés megyei gazdálkodó hallgatta a növényvédelem és az egészséges életmód összefüggéseiről szóló előadásokat. Több mint egy hónapig heti két alkalommal tartanak előadásokat, szakmai fórumokat a gazdálkodáshoz szükséges ismeretek felfrissítésére, új információk átadására. Alapvetően nem igaz ugyanis, hogy Magyarországon a családi gazdálkodók, őstermelők képzetlenek, sőt, nem is áll szándékukban új ismereteket elsajátítani – ahogyan néha mondják, írják róluk.

Az viszont tény – mondták el a kétegyházi Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégiumban egy növényvédő szerekről szóló előadás szünetében az általam megszólított termelők -, hogy a gazdáknak egyszerre kellene agronómusnak, könyvelőnek, pályázatírónak, kereskedőnek és gépésznek lenniük. Egy több ezer hektáros nagyüzemben lehet szakosodni – 80-100 hektáron erre nincs lehetőség.

Sokat számít a gazdálkodók életkora és előzetes képzettsége: egy agrármérnök nem azonos alapokkal kezdett a családi birtokon gazdálkodni a téeszek felbomlása után, mint egy munkanélkülivé vált sofőr. Ebből azonban nem következik, hogy az agrártermelésből bárkit száműzni lehetne. Dél-Békésben így is magas a munkanélküliség – aki tehát hajlandó és képes gondoskodni a saját megélhetéséről, annak érdemes segítséget nyújtani. A gyengén gazdálkodó őstermelő is többet keres, és jobban él, mintha rákényszerülne, hogy segélyért álljon sorba, vagy rosszul fizetett napszámba járjon a nagyobb birtokokra.

Önbizalom dolgában azonban rosszul állnak a magyar mezőgazdasági termelők. Az igazság pillanataként élték meg, amikor 2007-ben kiderült, hogy az élelmiszernek nemcsak csökkenhet, hanem emelkedhet is az ára; az élelmiszer mégiscsak stratégiai ágazat, és ennek tudatosulása a magyar agráriumot is felértékelheti.

Lempert László, az előadássorozat szervezője elmondta: nemcsak a termelők megélhetéséről van szó, hanem az élelmiszer-biztonságról és az egészséget károsító gyomnövények féken tartásáról is. Például, ha nem tartják be a növények egymás utáni termelésének sorrendjét, hanem mondjuk, borsót, cukorrépát vetnek a speciális gyomirtószerrel kezelt gabona után, annak súlyos egészségkárosító következményei lehetnek. Korszerű vegyszerek nélkül nincs hatékony termelés – de vigyázni kell velük. A veszélyt még a szabályok pontos betartásával sem lehet teljesen kiküszöbölni: a szerek egészségkárosító hatására néha csak hosszú idő eltelte után derül fény.

A vegyszeres gyomirtás nemcsak arra jó, hogy a hasznos vetemény nőjön, a gaz pedig ne szívja el előle a fényt és a tápanyagot, hanem például a parlagfű visszaszorítására is. Hazánkban nemcsak a parlagon hagyott földeken nő a parlagfű, hanem a termőföldön, a haszonnövények között is – ha hagyják. Már akkor is visszaszorulna a pollenszennyezés, ha legalább a szántóföldi növények közt nem szaporodhatna ez az allergén gyomnövény.

Magyarországon viszonylag kevés növényvédő szert és műtrágyát használnak. Környezetterhelési mutatóink ezért viszonylag jók – a termésátlagaink kevésbé. Ugyanazok a multinacionális cégek árulják a dél-békési gazdáknak is a termékeiket, amelyek az amerikai, argentin vagy új-zélandi termelőknek – csak nálunk kevesebb fogy belőle. Leginkább azért, mert bizonytalan a piac: a tőkeszegény termelők nem mernek, vagy nem tudnak eleget beruházni a termesztési technológiába.

Az a jó fajta, amelyik sokat terem, és jól tűri a szárazságot – kérdés, hogy meg tudják-e fizetni a vetőmagot a termelők. A politizáló gazdaszövetségek által sokat szidott multik a fejtágítókon nem a gazdák ellenségének számítanak: termékeiket előnyös feltételek mellett lehet kipróbálni, és aki odafigyel, az a legújabb szakmai információkat szerezheti be tőlük. Amikor nem venni, hanem eladni akarnak, nem merik átverni az embereket – már csak az erős konkurencia miatt sem.

A kétegyházi Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium helyszíne a középiskolai szakmai oktatásnak, meg az elméleti és gyakorlati továbbképzésnek is. Arról gyakran hallani, hogy a PISA-felmérésben milyen rossz eredményeket érnek el magyar tanulók. Arról már kevesebbet, hogyan lehet a helyzeten változtatni. A kétegyházi szakiskolában például az I. nemzeti fejlesztési terv humánerőforrás-fejlesztési operatív programja (HEFOP) támogatásával "kompetencia alapú oktatást" vezettek be.

Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági szakiskolákba többségükben a rosszabb tanulók jelentkeznek – jobbára azok, akik nem tanultak meg rendesen írni, olvasni az általános iskolában, és a matematikai készségeik is gyengék. Az ilyeneknek régen is azt mondták: "Ha nem tanulsz, majd elmehetsz kocsisnak!" Itt ezek a gyerekek sok idővel, türelemmel, vizuális módszerekkel, kiscsoportos foglalkozások keretében, tizenévesen ugyan, de utólag megtanulják, amit az általános iskolában kellett volna.

Forrás: Népszabadság – Tanács István