A nyugati és északi határszakaszokon december 21-e után akadálymentessé válik az átkelés, ám ez aligha okozza majd a külföldi gazdák, gazdaságok magyarországi invázióját – állítják egybehangzóan mezőgazdasági és agráripari szakmai szervezetek. Aki akart, már megjelent, és itt gazdálkodik, a schengeni határok áthelyezésén már nem múlik semmi – mondják.

Csaknem általános a vélekedés arról is, hogy a külföldiek részéről a következő nagy roham 2011 után várható. Ekkor jár le az az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon kiharcolt moratórium, amely szerint külföldiek nem vásárolhatnak termőföldet Magyarországon. Akadnak azonban néhányan, akik szerint nem kell addig várni, s a vásárlások sora egy-két éven belül igen nagy számban elindulhat. Véleményüket a földbérleti adatokra alapozzák.

A magyar területek iránt eddig leginkább osztrák, német, olasz, dán és holland mezőgazdasági termelők érdeklődtek. Aligha meglepő, hogy ebben a nyugati határszélen fekvő három megye a legérintettebb. – Információink szerint Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyében körülbelül azonos, 30-30 ezer hektárnyi területet használnak a külföldiek – mondta lapunknak Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára.

Pontos adatok nincsenek, ám a visszajelzések szerint a földek döntő részét nem magánszemélyként, hanem társasági formában művelik. Ráadásul a vállalkozások dolgozói nem ingáznak hazájuk és Magyarország között, hanem idetelepültek, vagyis a teljes eszközállományukat is itt tartják. Évek alatt már kapcsolataikat is kiépítették a hazai alvállalkozókkal, szolgáltatókkal. "Apró" szépséghiba viszont, hogy az általuk végzett munka sokszor a szürke- vagy a feketegazdaságban jelenik meg.

A helyi szervezetek beszámolói szerint a külföldiek ráadásul egyre agresszívabban terjeszkednek. Sok esetben ráígérnek a bérleti díjakra, s egyre gyakrabban tapasztalható, hogy a tulajdonosok a "kedvükért" felbontják az érvényben lévő szerződéseiket, majd velük állapodnak meg. A fejlemények mögött Horváth Gábor szerint az Európai Unió 2009-től vélhetően változó agrártámogatási rendszere húzódik meg. A szubvenció két év múlva már kizárólag területalapú lesz, vagyis a nagyobb gazdaság után több támogatás igényelhető.

Az erdő nem jó üzlet

A külföldi vásárlók nem igazán találtak rá a honi erdőkre sem. Mőcsényi Gyula, a Fagazdasági Országos Szövetség (Fagosz) titkára elmondta: csak elvétve lehet hallani arról, hogy külföldiek magyar erdők iránt érdeklődnének. Akik mégis jönnének, azok leginkább otthoni tevékenységük kiegészítéseként fektetnek be, például fűrészüzemük alapanyag-ellátását szeretné egyikük ily módon biztosítani. A lehetséges vásárlók egyelőre kivárnak. Ez azzal magyarázható, hogy az erdőgazdálkodás jövedelmezősége Európában elég alacsony.

A tőkebefektetéshez képest a megtérülés évente csupán 1-3 százalék. Ráadásul 2007 végéig Magyarországon a tulajdonosoknak erdőfenntartási járulékot is fizetniük kell – ez jövő év elejétől megszűnik. Emellett – tervek szerint – tavasszal számottevő változások lesznek az erdőtörvényben, amelyekkel a potenciális befektetők biztosan tisztában akarnak lenni. Így fejleményekre csak ezután lehet számítani.

Korántsem biztos azonban, hogy 2009-ben még a bérleti díjak tartják lázban a hazai mezőgazdasági szereplőket. A MOSZ által közelmúltban vizsgált országos statisztikák ugyanis igencsak érdekes adatokat mutatnak – hívta fel a figyelmet a főtitkár. Az adatok szerint a magánszemélyek által művelt területek szinte teljes egészében a tulajdonukban vannak. A "gond" nem is ezekkel, hanem a kiadott földekkel van. A közelmúltig a MOSZ-nál is azt feltételezték, hogy utóbbiak esetében döntően bérleti szerződés van érvényben. Meglepetésükre azonban nem ez a helyzet.

Az országos statisztikából kiderült – mondja Horváth Gábor -, hogy ezeket a területeket haszonélvezeti jog keretében művelik, vagy – ami még jellemzőbb – szívességi használatban vannak, vagyis nem fizetnek utána semmilyen díjat. A most áttekintett adatok szerint az így "működő" földek nagysága gyanúsan nagy, körülbelül egymillió hektár – állítja a főtitkár. A hazai jogszabályok szerint pedig itthon elbirtoklással külföldi is szerezhet tulajdont. Ehhez "csupán" az kell, hogy másnak a tulajdonát 15 évig háborítatlanul használja. Ha ez összejön, kérheti tulajdonjoga bejegyzését.

Horváth Gábor szerint valóban olyan nagy területről van szó, hogy könnyen elképzelhető, az említett szívességi használatok döntő része mögött ilyen hallgatólagos megállapodások húzódnak meg. Ha a kilencvenes évek közepén érkező külföldi gazdák valóban megkötötték ezeket a megegyezéseket, akkor bizony 2-3 év múlva, azaz 2011 előtt jelentős földek kerülhetnek immár tiszta jogi körülmények között is a kezükbe. Ráadásul ma már az összes megyében tudnak külföldiek mozgolódásáról.

Dombóvári J. Tibor, a Magyar Földbirtokosok Országos Szövetségének alelnöke még konkrétabban fogalmazott. Szerinte azokon a helyeken, ahol a földet szívességi használat keretében külföldiek művelik, egészen bizonyos, hogy a tulajdon már a külföldiek kezében van. Azt nem kívánta megbecsülni, hogy az így érintett terület mekkora lehet. Összességében azonban úgy véli: a teljes, mintegy 6 millió hektáros hazai agráripari és mezőgazdasági területnek legalább 10 százalékát már nyugati gazdák birtokolják. Az is biztos, hogy ez az arány a Dunántúlon lényegesen magasabb.

A szervezet információi szerint itt vannak olyan települések, ahol a külterületnek több mint 25 százaléka külföldiek kezében van. Úgy látja, éppen ezek miatt a schengeni határszakasz áthelyezése nem vált ki majd nagyobb érdeklődést a hazai földek iránt, de, mint hozzátette, a moratórium lejárta sem. Aki akarta, így vagy úgy, de már megszerezte a földjeit. Ezek az üzletek majd nyilvánosságra kerülnek, de új gazdák nagyobb számban már nem jelennek meg.

Folyik a földbirtokok koncentrációja – vélekedik Torma Gyula, a Zala Megyei Agrárkamara titkára is. Megjegyzi azonban, hogy ebben azért még a hazai termelők játsszák a főszerepet. A szervezetnél úgy becsülik: a megye mezőgazdasági területének 10-12 százalékát, körülbelül 30 ezer hektárt használnak nyugati gazdák. Elsősorban szántóföldeket keresnek, a gyep és az erdő nem hozza lázba őket.

Az, hogy milyen módon növelik birtokukat nem nagyon téma. Három-négy olyan esetet tudnak például, hogy külföldi állampolgár magyar felesége segítségével vett földet. A zsebszerződésekről ma már senki sem beszél, már szinte mindenki elfelejtette. Mindössze egy próbaper volt, ám annak sem lett eredménye. Torma Gyula azért hangsúlyozta: a gyümölcs- és tejtermelésben példaértékű a külföldiek munkája. Ha nem jelentek volna meg, akkor a megyében a regisztrált szarvasmarha- és tehénállomány a jelenleginél jóval kisebb lenne.

A Vas Megyei Agrárkamaránál nem akarták megbecsülni a nyugati gazdák által használt terület nagyságát. Imre János, a szervezet titkára azért annyit megjegyzett: ez bizony nem kevés. Több telepet is megvásároltak már. Elsősorban értékesebb terményeket, növénykultúrákat, cukorrépát vagy napraforgómagot termelnek. A zöldség-gyümölcs ágazat iránt viszont csak elvétve érdeklődnek.

A vásárlás, bérlés során egyértelmű a vezérelvük: azt tartják szem előtt, hogy hogyan tudnának koncentrált gazdaságot kiépíteni. A fejlemények miatt a német ajkú gazdákat a kamarai munkába is szerették volna bevonni, ám, mint Imre János fogalmazott: nem találtak egymásra.

Forrás: Népszabadság