– Hatvan év nemesítői munka áll mögöttem. Harmincéves voltam, amikor visszatérve az édesapám által finanszírozott németországi, ausztriai és svájci tanulmányút után, agrármérnöki diplomával felvettek a budapesti Ampelológiai Intézethez. Majd Egerbe, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézethez küldtek, szőlőnemesítőnek. Kétirányú feladatot kaptam: egyrészt a Bikavér típusú vörösbort adó szőlőfajták nemesítését, másrészt a filoxéra és peronoszpóra által tönkretett hazai szőlőültetvényeken elterjedt, 45 ezer hektáron ültetett direkttermő fajták leváltására alkalmas, ellenálló és európai minőséget adó fajták nemesítését. Az alapok megteremtése, vagyis a fajtagyűjtemény létesítése, a laborfelszerelés, növényház építése után kezdődhetett a tervezett, szabadalmi értékű keresztezési kombinációk elvégzése – foglalja össze a nagyívű pálya első évtizedét dr. Csizmazia Darab József.
    
Dr. Kosinsky Viktor irányításával kezdődött a nemesítés. A francia direkttermő hibridek és a minőségi őshonos fajták keresztezéséből született meg az „Egri csillagok” elnevezésű fajtacsoport, amely már Dr. Csizmazia Darab József nevéhez fűződik. Az első sikeres hibridek 10-15 év után váltak alkalmassá a kiemelésre, majd több évnyi összehasonlító vizsgálat kedvező eredményei váltak bejelenthetővé, hogy az Országos Fajtaminősítő Intézet újabb több évnyi vizsgálat után megadja az állami elismerést. 
  
 – Melyek voltak az első elismert fajtái?

– Az Agria, a Titán és a Tizián, melyek éppen harminc éve kapták meg az elismerést. Az Agria (Eger latin neve) ma már szinte nevetséges indokkal nem tarthatta meg a nevét – mert az egri Agria bútorgyárat is így hívták. Maga a fajtajelölt mind önálló vörösborként, mind az Egri Bikavér előállításához megfelelő házasítási partner, alkalmasnak minősült kedvező, az időjárástól is független színanyaga révén. Bizony mérgelődtem, azután eszembe jutott a Turán, és végül itthon ezt a nevet kapta, miközben külföldön, például Kanadában, megtartotta az Agriát. Az elismerést nem követte támogatás, akkor a Bikavér és a színhiányos vörösborok javítására inkább spanyol festőfajtákat használtak; húsz év kellett, hogy az érdeklődés feltámadjon.

A fehér Bianca, amely a feleségemről, munkám nagy segítőjéről kapta a nevét,húsz év után 1982-ben, a Medina huszonöt év után 1984-ben, a Néró huszonnyolc év után 1993-ban kapta meg az állami elismerést. Az utóbbi például Svájcban is fajtaoltalmat kapott – utal a szakmai kontroll időigényére a szőlőnemesítők doyenje.
    
A Turán – ha kissé megkésve is – kezd ismertté válni idehaza is. Lassan feltűnnek a belőle készült borok az üzletek, szaküzletek polcain. Demeter Csaba egri borász szerint pincészetének életében meghatározó lesz ez a fajta, számol vele a Bikavér összeállításánál is, sőt tervezi a csak magyar fajtákból készítendő Bikavért. Nem érzékeny, jól bírja az egri klímát, a szárazságot és a csapadékosságot egyaránt. Alacsonyan tartott termésmennyiséggel megállja a helyét a nemzetközi csúcsborok erős mezőnyében is. A pincészet kész Turánja a legjobb vörösboruk.
    
Az ország nyugati végén, Sopronban, más környezetben is sikeresnek bizonyult a Turán. Németh Ottó borász eredetileg azért telepítette ezt a fajtát, hogy ha valamelyik évben színhiányos lesz a Kékfrankos, vagy a Zweigelt, majd ez segít. Ám erre nem volt szükség, ezért önálló borként vitte be a pincészetbe. Tökéletesen bevált. Az emberek olyannyira megkedvelték, hogy az 1200 tőke termése már júliusban elfogy. Emellett ellenálló a betegségekkel szemben; tavaly például csak háromszor kellett permetezni. Az sem mellékes, hogy korán lehet szüretelni, volt már olyan év, hogy augusztus 13-án szedték.                                                                              
       
– A hazai szőlőtelepítésben mit változtatna, hogy komoly nemzetközi sikereket érhessünk el?
    
– Csakis a hungarikumokkal látom ezt lehetségesnek, hiszen a francia fajtákból éppen elég a versenytárs. Meg kellene értetni a magyar indulókkal, hogy egy-két hazai fajtával is érdemes megmérettetni magukat. A Turán, a Titán, a Tizián, a Medina és a Kadarka például alkalmas lenne a Bikavér mítoszának újjáépítésére.
    
– Természetesen már sok éve nyugdíjas. Eljut Önhöz a lassan beérő sikereinek a híre?
   
 – Szerencsére ma is gyakran keresnek, mind itthonról, mind külföldről. Például Odesszából kérték, hogy engedélyezzem a Bianca ottani telepítését, amit örömmel, és térítés nélkül tettem meg, hálából annak az ukrán családnak, amely a háború idején megsebesülésemkor ápolt. Érkezett már hozzám Ausztriából Zalagyöngye és Bianca, ott mindkettő védett fajta. Brüsszelben 1997-ben a Néro kapta meg – magyar-német közös előterjesztés alapján – ezt a rangot. Szülővárosomban, Balatonfüreden a Széchényi Ferenc kertészeti szakképző iskola parkjában az általam nemesített 35, betegségnek ellenálló szőlőfajtából gyűjteményt alakítottak ki 2003-ban. Büszke vagyok arra is, hogy sikerült Magyarország borvidékeit bélyegeken megörökíttetni, így eljut a hírük a világ minden tájára.

Forrás: MTI